Nem az etnikai határok döntöttek

Ha meg akarjuk érteni a trianoni békeszerződést, vissza kell mennünk az időben, legalább a XIX. század utolsó harmadáig, mikor a szabadságharcot lezáró időszakot és a kiegyezést követően megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia – állítja Fehér Csaba történész, a komáromi Duna Mente és Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója.

„A Kárpát-medencének ez a része már évszázadok óta soknemzetiségű birodalom volt, nemcsak az osztrák, hanem a magyar területek is – mondta érdeklődésünkre Fehér, majd hozzátette – ennek gyökerei akár a tatárjárásig is visszavezethetők. Ezt, illetve a török hódoltságot követően nagyarányú szláv betelepítés történt erre a területre. A szláv népekre nagy hatással voltak a cári Oroszország által támogatott pánszláv eszmék, melyek szétzilálták a birodalom egységét. Ebben a cseheknek nagy szerepük volt. Mindegyik nemzetnek, az erdélyi románoknak, a délvidéki szerbeknek, horvátoknak megvolt az anyaországuk, kivéve a cseheket és a szlovákokat. Talán ezért is születhetett meg a csehszlovákizmus eszméje, mely hangoztatta, hogy a csehek és a szlovákok voltaképpen egy nép.” Ez az eszme nagyon komoly támogatást kapott, mivel rengeteg cseh nemzetiségű tanító működött az egykori Észak-Magyarország, a mai Szlovákia területén.

Fehér szerint „a háborúban a szövetségi rendszerek kialakulása, átállások, hitszegések – például Románia esetében – vezettek oda, hogy a területi igények egyre fokozódtak, s ezeknek eleget is tettek az antanthatalmak. Romániának az átállásért odaígérték Erdélyt és Bukovinát, a Monarchia szétverésében elévülhetetlen érdemeket szerző Benešnek és Masaryknak a Felvidéket, a megalakuló Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak pedig a Délvidéket. A híres wilsoni pontokat – főleg azok önrendelkezésre vonatkozó részét – a magyart kivéve minden más nemzetiséggel szemben betartották. A nemzetiségek által a magyarokról kialakított hamis kép is hozzájárult ahhoz, hogy a nyugat teljesítse túlzó területi követeléseiket, így történhetett meg, hogy 3,3-3,4 millió magyart szakítottak el az anyaországtól azzal, hogy nem az etnikai határokat, hanem különféle mondvacsinált stratégiai szempontokat vették figyelembe.” A Felvidék esetében ez egymillió-hetvenezer embert jelent, akiknek jó része egy tömbben élt. ĺgy lett az Ipolyból és a Ronyva-patakból hajózható határfolyó. Persze a magyar külpolitika is ludas a dologban, mivel tudtak arról, hogy milyen képet festenek Magyarországról külföldön a nemzetiségek, de nem tettek ellene semmit. Ezek így együtt vezettek ahhoz, ami Trianonban történt. Apponyi, Teleki és Bethlen személyében valóban szakmai küldöttség utazott ki tárgyalni, de teljesen felesleges volt missziójuk, ugyanis már 1917-ben eldöntött tény volt, hogy Magyarországot feldarabolják – mondta Fehér Csaba.

A történész szerint azért, hogy Magyarországon a világháború után győzött a proletárforradalom, Európa a felelős. „A diktatúrák általában a zűrzavarban és a káoszban születtek. Károlyi Mihályt azért lehet nemzet- és hazaárulónak nevezni, mert kikiáltotta a köztársaságot, majd egész egyszerűen átadta a hatalmat a kommunistáknak, Kun Béláéknak.”

„A magyar nemzet életében nem volt ilyen nagy trauma. A legtöbb történelmi sorscsapás után talpra tudott állni a nemzet, mivel azok nem szakították szét ilyen formában az országot, nem rendelték a magyarságot így idegen uralom alá” – vélekedik a történész. Szerinte trianoni traumát úgy het orvosolni, ha az atonómiaformákat biztsítanak a magyarság számára. (kcr)