Napok és színek

SZÉL JÁNOS

Hétfő – Piros

Egyszer csak megjelent piros pongyolában. Szerepe szerint mindig hajnalban beszélgetett darabbeli férjével. Erdélyi Gabriella nyolc éve nem állt losonci színpadon. Azelőtt szerepből szerepbe vándorolt. Hétfőn este megint szépen játszott, mintha egy napig sem lett volna távol. Az egyik jelenetben, szintén szerepe szerint, felkért táncolni. „Gondoltad volna, hogy ma este még lassúzni fogunk?” – kacsintott rám, és tovább suttogott. „Na, milyen az előadás?” Nagyon jó. Suttogtam vissza. És táncoltunk, csak táncoltunk boldogan.

Kedd – Fekete

Gomulka bácsi, a házmester ki nem állhatta az angyalokat. Fekete volt a lelke. A rossz mesehősök a jó mesehősökre támadtak, akik a tetőre menekültek előlük. A Kéményseprő volt a barátjuk. Zalán Tibor mesejátékának kassai gimnazista hőse, a kormos-jelmezes Tóth Károly szövetkezett Gomulka bácsival, és ledobva kéményseprőjelmezét, halálfejes pólóban ő lett az új főgonosz a tetőn. A kassai csapatba csak ilyen remek diákszínjátszókat kívánok!

Szerda – Fehér

Blondin Gáspár öngyilkos akar lenni. Elég volt, finito! Elveszti állását a húsüzemben, belefásul az életbe. Tasnádi István: Magyar Zombi. Kortárs magyar a Gurigongo Symposium felolvasószínházában. Tizenketten ültek a fehér vászon előtt. Hirtelen megjelent egy balerina fehér tütüben. Coppelia volt az, Blondin álmából. A végén postásnőként hozta a levelet, melyben az állt, hogy újra nyit a húsüzem, Blondin menjen igazgatónak. De ők már akkor messze jártak Coppeliával. Pergett a film a fehér vásznon. Végtelen búzamezőn sétáltak, míg el nem tűntek a messzeségben.

Csütörtök – Zöld

A nyugalmat árasztó hatalmas parkban komédiások gyülekeztek. Színes ruhákban készülődtek a mutatványhoz. Körös-körül minden zöld volt. A fű, a fák, a bokrok. A helység kalapácsa. Négy nő és négy férfi a zöldben. Petőfi a tanyaszínházban. A tét Szemérmetes Erzsók szerelme. A napfény végig ott csillogott a zöld lombok között.

Péntek – Sárga

Sárga volt Mátyás király „kismadarinak”, istenadta népe leányainak köténye a füleki gimnazisták reneszánsz kavalkádjában. Jaj, mit alakított a sárga kötényes lányok között Benkó Juli! Irányította a kart, mindig elsőnek énekelt és táncolt. Közben az ember arra gondolt, mennyivel szegényebb lenne a világ a füleki Apropó Diákszínpad szereplőinek mindig hatalmas jókedve nélkül.

Szombat – Kék

A Borsógörgető vendégként érkezett a fesztiválra, tavaly nyáron készítették az udvardi színjátszótábor lakói, Tóth Miklós budapesti rendező csoportjában. Hatalmas élményt nyújtottak. A szereplők a kiürített nézőtéren játszották az ördögnek eladott, majd a pokolból vezekelve, borsót görgetve hazatérő fiú történetét. Látszik, hogy kék korszakukat élik. Arra gondoltam az előadást nézve, hogy az idén augusztus elsejétől tíz napon át Karván lesz a színjátszótábor. Most az aulában ott röpködött körülöttük a boldogság kék madara. És az Ördög kék pólót viselt...

Tudom, voltak más színek, más színpadokon az idei Jókai Napokon. Lehet, akadtak fontosabb jelenetek is. Szivárványainkat legbelül cipeljük, amíg az idő múlásával el nem mosódnak. Egy piros pongyola, egy fehér vászon, egy zöldellő park emléke. Végül csak ennyi marad.