A V4-országok közül Szlovákiában a legnagyobb az online bántalmazásnak való kitettség

A gyermekeket és fiatalokat érő online bántalmazás nem elszigetelt jelenség a visegrádi országokban, de a legfrissebb regionális kutatás szerint Szlovákiában különösen súlyos méreteket öltött A Seeing the Unseen projekt keretében a Repulikon Intézet végzett kutatást. Ennek során Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban a 18–25 éves korosztály tapasztalatait vizsgálta, visszatekintve gyermek- és kamaszkoruk online élményeire. 

Az eredmények szerint a szlovákiai válaszadók körében volt a legmagasabb azok aránya, akik jelentős mértékű online bántalmazást éltek át gyermekkorukban. Míg Csehországban és Magyarországon a fiatalok 9–10 százaléka, Lengyelországban a válaszadók egyharmada számolt be súlyosabb érintettségről, Szlovákiában ez az arány elérte a 37 százalékot. 

Kevesebb kontroll, nagyobb kockázat 

A kutatás egyik figyelemre méltó megállapítása, hogy a szlovákiai fiatalok gyermekkorukban lényegesen kevesebb szülői felügyeletről számoltak be az internet használata során. A válaszadók 35 százaléka állította, hogy szülei vagy gondviselői gyakorlatilag nem tudták, mit csinál az interneten. 

Ez az arány jelentősen magasabb a többi visegrádi országban mértnél. A kutatók szerint a digitális térben tapasztalható fokozott kitettség és az alacsonyabb szintű felügyelet között kapcsolat lehet, bár a felmérés nem vizsgálta közvetlenül az ok-okozati összefüggéseket. 

A kamaszkor a legkritikusabb időszak 

A vizsgált országokban egyaránt a 11 és 18 év közötti időszak bizonyult a legveszélyeztetettebbnek. Szlovákiában a középiskolás korosztályban a fiatalok közel négyötöde számolt be arról, hogy valamilyen formában online bántalmazás érte. 

A leggyakoribb esetek közé a kiközösítés, a megszégyenítés, a zaklatás és a sértő online kommunikáció tartozott. A kutatás szerint a szlovákiai és lengyelországi válaszadók gyakrabban találkoztak a súlyosabbnak tekinthető bántalmazási formákkal, mint magyar vagy cseh társaik. 

Magány és elégedetlenség 

A felmérés nemcsak az online bántalmazás előfordulását vizsgálta, hanem a fiatalok társas kapcsolatait és mentális jóllétét is. 

A szlovákiai válaszadók körében volt a legmagasabb azok aránya, akik legfeljebb egy bizalmas személlyel rendelkeznek. Emellett a megkérdezettek mindössze 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elégedett az életével, ami a legalacsonyabb arány a négy vizsgált ország közül. 

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a szlovák mintában az átlagosnál nagyobb arányban szerepeltek intézeti nevelésben részesült vagy más szempontból sérülékenyebb társadalmi helyzetű fiatalok, ami részben magyarázhatja a kedvezőtlenebb eredményeket. 

Bizalmatlanság az intézmények felé 

A segítségkéréssel kapcsolatos eredmények szintén sajátos képet rajzolnak ki Szlovákiáról. Bár a fiatalok többsége elsősorban barátaihoz fordulna segítségért, a szülőkben, a rendőrségben és más hivatalos szereplőkben mérhető bizalom alacsonyabb volt, mint a többi visegrádi országban. 

A válaszadók számára különösen fontosnak bizonyult az anonimitás és az, hogy egy esetleges segítségkérés ne járjon nagy nyilvánossággal. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a szégyenérzet, illetve a következményektől való félelem erősebben jelen van a szlovákiai fiatalok körében. 

A kutatás egyik paradox eredménye, hogy miközben a szlovákiai fiatalok a többi országhoz képest valamivel nagyobb arányban fordultak segítségért, a kapott támogatás minőségét értékelték a legkedvezőtlenebbül. 

A válaszadók jelentős része úgy érezte, hogy problémájára nem kapott megfelelő választ vagy elegendő támogatást. Ez arra utalhat, hogy a segítségnyújtó rendszerek elérhetősége és hatékonysága továbbra is kihívást jelent. 

Globális társadalmi kérdés 

A kutatás összegzése szerint az online gyermekbántalmazás a visegrádi régióban széles körben jelen lévő jelenség, amely különösen a serdülőkorban jelent komoly kockázatot. Szlovákia több mutatóban is kedvezőtlenebb eredményeket mutatott: magasabb az online bántalmazás előfordulása, gyengébb a fiatalok szubjektív jólléte, és alacsonyabb a bizalom a segítséget nyújtó intézmények iránt. 

A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy a társadalmi háttér, a családi környezet és a digitális kultúra milyen mértékben járul hozzá ezekhez a különbségekhez. Egyúttal hangsúlyozzák, hogy az online bántalmazás megelőzése és a segítségnyújtás fejlesztése nem csupán oktatási vagy technológiai kérdés, hanem szélesebb társadalompolitikai feladat is.