„Miniszteri szolidaritással” tiltakoztak a magyar diákok a közoktatási átalakítások ellen

„Mivel 15 évesen én is azért tüntettem, hogy Fodor Gábor oktatási minisztériuma adja vissza a gimnáziumomat az egyháznak, ezért minden szolidaritásom a demonstráló diákoké”

– ezekkel a szavakkal válaszolt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón egy kormánysajtótól érkező kérdésre, miszerint elítéli-e, hogy fiatalok vesznek részt politikai demonstráción.

A kormány ellen

A miniszter szavai azért is érdekesek, mert a diákok pénteken kifejezetten a kormánypolitika elleni tiltakozásként nem mentek iskolájukba, bár a demonstráció résztvevői minden fórumon hangoztatták, hogy ez nem egy pedagógus-, főleg nem egy „diáksztrájk”, és arra kérték a tiltakozástól távol maradó gyerekek szüleit, hogy ezt az egy napot igazolják az iskolában. (A magyar szabályok szerint egy tanítási évben összesen három nap hiányzást a szülő minden további dokumentum bemutatása nélkül igazolhat a gyermeke számára.)

A tiltakozást még kora nyáron azért szervezték, mert az oktatási törvény módosításával gyakorlatilag megszüntették a magántanulói státuszt, az eddiginél is kevésbé számít majd a tanárok, szülők véleménye az igazgatóválasztás esetében és szigorodnak az iskolakezdés szabályai is. Eddig sokan „menekítették” ki gyermeküket az egyre rigidebb és uniformizáltabb állami közoktatási rendszerből úgy, hogy magántanulói státuszt kérvényeztek gyermeküknek – amit rendszerint meg is kaptak különösebb procedúra nélkül.

Az iskolák igazgatóinak kiválasztásánál eddig is az állami Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) szava volt a döntő, de legalább figyelembe kellett venni a szülők és a pedagógusok véleményét is, most már erre sem lesz szükség.

Kádári rendszer

A tiltakozók hatpontos követeléslistát fogalmaztak meg. Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke fővárosi sajtótájékoztatón a 444.hu tudósítása szerint arról beszélt, hogy a Kádár-rendszer derekán volt jellemző olyan oktatási struktúra, mint ma. Példaként említette, hogy központosítás zajlik, és beszorítják az innovációt. Ráadásul több tanár elégedetlen, mint amennyi mer erről beszélni, tettekre bírni pedig még nehezebb a pedagógusokat – mondta az érdekvédő. A szakszervezeti elnök úgy látja, hogy a diákok szándékai közel állnak a rendszerváltás idején megfogalmazott követelésekhez – írta a 444.hu.

Alternatív oktatás

A szervezők a tiltakozás mellett alternatívát is szerettek volna mutatni, ezért számos önkéntes tanítási órát, programot szerveztek erre a napra. Csak néhány példa: Eörsi László történész 1956-os túrát szervezett a VIII. kerületbe (itt zajlottak a legsúlyosabb harcok); Körösztös Gábor költő „Miért unalmas az irodalomóra, avagy irodalom-e az irodalomtörténet?” címmel tartott előadást; a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet „Állampolgári és választási ismeretek” kurzust tartott; Tremmel Márk blogger, „álhírvadász” a fake news-ról beszélt az érdeklődőknek; a Közélet Iskolája mozgalom pedig „A suli teszi az embert? – interaktív gondolkodás az oktatási egyenlőtlenségekről” címmel szervezett beszélgetést.

Budapesten kívül vidéki nagyvárosokban is tartottak hasonló akciókat, a kormányzat, az Emberi Erőforrások Minisztériuma teljes kommunikációs bojkottja mellett. A szervezőknek azért abból a szempontból túl sok illúziójuk nem lehet(ett) a demonstráció eredményeit illetően, hogy a kormány még egyetlen esetben sem volt hajlandó ilyen megmozdulások nyomán valamely eltervezett jogszabályváltozás felülvizsgálatára.