Mindig nemes célból kell úszni

Hogyan került a hangsúly a jeges úszásra, és általában az úszásra? Mert gondolom ehhez a tetthez sokat kell tempóznod medencében is...

Nem. Sőt én utálok medencében úszni. Úszással készülök, de nem medencében. Talán a gyerekeimmel szoktam néha pancsolgatni. Zavar az a kötöttség, amit a medence falai adnak, és még az embereket is kerülgetni kell.

ĺgy legalább megszokod, hogy kerülgetni kell a jégtáblákat...

Világéletemben a Duna parton éltem – Tahiban nőttem fel –, és ott megszoktam az élő vizet. Reggeltől estig strandoltunk, és ez belém ivódott. Amikor egyszer a szüleim elvittek uszodába, nem éreztem olyan jól magam. Nekem a szabad víz, a tavak, a folyók a barátaim. Direkt élvezem az esetleges veszélyeket, ha beúszok egy hínár közé, vagy örvények között sodortatom magamat.

Nem félsz?

Nem. Például az esztergomi szakaszon is vannak örvények – igaz nem nagyok –, habár a vízirendőrség figyelmeztetett, hogy megforgatja még a csónakot is. De az örvényben az ember vesz egy nagy levegőt, ellazítja magát, mintha nem élne, és akkor a nagy örvény leviszi a víz alá, és az alján kidobja. Megvan a dolognak a kulcsa, csak nem szabad pánikba esni, mert akkor az ember rosszul járhat. Pánikba esik, megijed a szituációtól és még szívgörcsöt is kaphat.

Visszatérve a jeges úszáshoz: hogyan jött a gondolat a Duna átúszásra?

Édesapám 37 éven keresztül évente átúszta a fővárosban a Dunát. Amikor meghalt, felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha folytatnám. Titokban elmentem úszkálni, hogy lemérjem, meddig bírom a hideg vizet. Elmentem augusztusban, folytattam egész őszszel, és megdöbbentem, hogy december van, és még mindig bírom. Akkor úgy döntöttem, hogy na jó, akkor most átúszom, s azóta minden évben megcsinálom.

Egyszóval a hagyomány motivált.

Igen, az nagyon fontos, de gondolj bele, hogy azért a váci átúszáson is 6000 ember volt a partokon. Benne van tehát az is, hogy megmutassam ebben a civilizált, elkényelmesedett világban az embereknek, hogyha valaki edzi magát, akkor ugyanúgy képes nagy dolgokra, mint az elődeink, akik hegyeken-völgyeken keresztül jöttek-mentek. Tehát ebben van valami ősi visszatekintés is. Itt Párkánynál pedig azért úszom, hogy felhívjam a figyelmet a két város barátságára – éppen ezért esztergomi zászlót viszek a párkányi polgármesternek, és párkányit az esztergominak. Sőt az uniós csatlakozás tiszteletére is úszom.

Tehát a legkevésbé sem arról szól a történet, hogy Schirilla György...

Egyértelmű. Bár mindenki tudja, hogy én úszom, de egyáltalán nem azért úszom, hogy magamat előtérbe helyezzem, hanem, hogy az emberek fantáziáját, lelkét, testét megmozgassam. Mindig valami nemes célból kell úszni, mert emellett az úszásnak nem lenne sok értelme.

Mi kell ahhoz, hogy 10-12 perc alatt átúszhasd a jeges Dunát?

Hetente kétszer, néha háromszor úszom a nullafokos vízben, vagy amilyen éppen a víz. Mindig 10-12 percet. Többet nem szabad, mert az már nem egészséges. Utána az embernek szívritmuszavara lehet; behatárolt, hogy mennyit és mit lehet. Az én testem már nem reagál a hideg vízre, tudja, hogy mire számíthat – ez nagyon fontos az úszásnál. Emellett rengeteg fekvőtámaszt szoktam csinálni, sokat futok a hegyek között és jógaoktató is vagyok. Amikor az úszásra készülök, meditálás közben elképzelem, amint átúszom a folyót. Ez nagyon sokat számít. Fontos a vér jó oxigénellátása, a keringés, a karmunka – és a szauna is sokat segít. A legfontosabb mégis a vízben eltöltött idő, ha vízben nem edzenék, akkor hiába csinálnék bármit, nem bírnám.

Tehát a szellemi felkészülés is fontos?

Úgy van, az is nagyon fontos. Rájöttem, hogy az életben a legfontosabb a belső béke. A szeretetben való feloldódásnál nincs fontosabb. És ezt csak meditációval tudod elérni.

Nem zavar, hogy a Duna nem a legtisztább folyó?

Tényleg nem tiszta, bár nekem még semmi bajom nem lett a benne való úszkálástól. Egyébként egészen két héttel ezelőttig, amíg alacsony volt a vízállás, kristálytiszta volt a Duna, a halakat is lehetett látni. Azzal magyarázzák, hogy a gátak megszűrik a vizet.

Mennyire toleránsak a különböző szervek? Mert ugye ez nem úgy működik, hogy bemész a vízbe és úszol.

Édesapámnak, még amikor a hatvanas években úszott, nem kellett semmit tennie. Bement a rendőrségre, mondta, hogy úszik, az úszás napján pedig a vízirendőrség motorcsónakkal átkísérte. Ma már rengeteg pénzbe és utánajárásba kerül a dolog. Vicces, hogy például a vízirendőrség ennek ellenére mindig meg szokott bírságolni – nincs zászló a motorcsónakon, meg hasonlók miatt. De ettől függetlenül azért jó a kapcsolatom velük. A pénzzel pedig úgy vagyok, hogy magam járok a szponzorok után, de ez annyira macerás, körülményes dolog – kicsit koldulás-szerű –, hogy idén például lemondtam a huzavonáról és a családi kasszához nyúltam.

Honnan jött az ötlet, hogy idén négy városban is ússzál?

Vácon azért úszom, mert ott lakik az edzőm és a váciak nagyon melegszívűek. Pesten azért, mert édesapám itt úszott annak idején. Az esztergomit már említettem, mert időszerű, illetve itt a legszélesebb a Duna. Baja speciális hely, mivel ott áll a víz. A vízügyi igazgatóság feltöri a jeget jégtörőhajóval, és egy motorcsónakkal kísérve úszok. Ez a Duna egyik holtága, és azért érdekes, mert nem olyan veszélyes, ugyanis a víz nem áramlik.

Mi a következő nagy terved?

Tavasszal a gyógyíthatatlan gyerekekért futok több mint 800 kilométert. Sopronból indulok és május 25-én – a gyereknapon – futok be a fővárosi Pető Intézetbe. A cél az, hogy 14 napon keresztül lefussak napi 60 kilométert, minden nap befutok egy város kórházába, vagy ha ilyen nincs, akkor gyerekotthonba, óvodába és ajándékot viszek.

A Duna-átúszás programja

13.20 – indulás az esztergomi polgármesteri hivatal elől. A hídon átfutva, az útlevél ellenőrzés után átadja Esztergom zászlóját Párkány polgármesterének

14.20 – az átúszás kezdete a párkányi oldalon

15.00 – közönségtalálkozó az Esztergom Hotelben