Minden negyedik nyugdíjas kénytelen dolgozni Szlovákiában, a nyugdíjból nem tudnak megélni

Az elemzés készítői elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az Európai Unió lakossága mekkora arányban vállal munkát azután is, hogy már elérte a nyugdíjkorhatárt. A dolgozó nyugdíjasok közé azokat sorolták, akik az első öregségi nyugdíj folyósítása utáni hat hónapban továbbra is vállaltak munkát valamilyen formában. Az adatok a 2023-mas évre vonatkoznak.

Nyugat-Európában nem divat nyugdíjasként dolgozni...

Ami a teljes uniós lakosságot illeti, az idősek közel kétharmada (64,7%) fél éven belül abbahagyta a munkát, miután megkapta az első öregségi nyugdíjat. További 22,4 százalék azt vallotta, hogy már előtte sem dolgozott. Azok aránya, akik folytatták a munkát a nyugdíjazás után is, a 13 százalékot éri el, közülük is 7 százalék folytatta a korábbi munkáját, 6 százalék pedig valamilyen másik állást keresett.

Földrajzi eloszlás tekintetében látványos különbség figyelhető meg a nyugati és a közép-keleti tagállamok között. Néhány nyugat-európai országban a nyugdíj után dolgozó személyek aránya meg sem közelíti az említett 13 százalékos átlagot: például Spanyolországban 4,9 százalék, Olaszországban 9,4 százalék, Franciaországban pedig 9,9 százalék maradt a munkapiacon.

Ehhez képest a V4-es országok jócskán le vannak maradva. A legjobban Lengyelország teljesít az EU-s átlagot megközelítő aránnyal (13,1 százalék), viszont Magyarországon már 19,9 százalék, Szlovákiában 24,7 százalék, Csehországban pedig ennél is több, 27,5 százalék marad munkaviszonyban.

Ausztria ilyen tekintetben sokkal jobban áll nálunk, ott a nyugdíjasok 12,2 százalékának van munkája.

Az sem mindegy, miért maradnak

A földrajzi eloszlásnál maradva érdekes még megfigyelni az északi tagállamok statisztikáit. Finnországban és Svédországban, ahol a közvélekedés alapján az életszínvonal az európai átlagnál magasabb, a nyugdíj után munkában maradók aránya 41,7 százalék, illetve 28,6 százalék, tehát még magasabb, mint Közép-Európában.

Éppen ezért fontos mutató, hogy az adatközlők milyen okok miatt döntenek a nyugdíj melletti munkavállalásnál. Az említett skandináv országokban a megkérdezettek kisebb arányban válaszolták azt, hogy azért maradnak a munkánál, mert rá vannak szorulva (Finnországban ez az arány 20,3 százalék, Svédországban pedig 9,4 százalék). Ezzel szemben lényegesen többen vannak azok, akik egyszerűen csak élvezték a munkájukat, vagy pedig azért dolgoztak tovább, mert produktívnak, hasznosnak akarták érezni magukat (Finnországban 30,7 százalék, Svédországban 36,4 százalék).

Az itteni nyugdíjasok jelentős része nem tud megélni

Nem meglepő módon Szlovákiában ez az arány máshogy fest. Nálunk a munkában maradó nyugdíjasok több mint 30 százaléka azért dolgozik, mert másként nem tudna megélni.

Ezzel szemben 20,4 százalék válaszolta azt, hogy a munka szeretetéért vagy a hasznosságérzetért dolgozik tovább – utóbbi mutató nálunk a legalacsonyabb az egész unión belül.

Szlovákiában gyakori válasznak számított az is, hogy a nyugdíj melletti munka anyagi szempontból vonzó ajánlatnak bizonyult (31 százalék), ami szintén a megélhetési kérdésekkel függ össze.

A válaszadók további 9,3 százaléka azért maradt a munkapiacon, mert nem akarta úgy érezni, hogy elszigetelődik az emberi kapcsolatoktól, 5,5 százalékuk pedig azt mondta, mivel a partnerük is dolgozik, ők is munkában maradtak (a fennmaradó 3,5 százalék egyéb indokot jelölt meg).