Minden közösen töltött perc különleges öröm

A mindennapi kapcsolat megvan, ám kétségkívül kikerültem a hazai történésekbőlSomogyi Tibor felvételeMár megbarátkozott az európai parlamenti légkörrel?

Rendkívül bonyolultak a belső eljárások, időbe telik elsajátítani, de ahogyan az idő halad, fokozatosan megszokjuk az itteni rendszert. Mindenesetre még jó ideig tanulni fogom az itteni szokásokat, mert az európai procedúrák összehasonlíthatatlanok a hazaiakkal. Az Európai Parlamentnek teljesen másak a hatáskörei, minden több idősíkban mozog, sok dologra kell egyszerre figyelni. Amiről ma szavaz a parlament, arról hónapokkal ezelőtt vitatkoztunk, és amihez ma lehet módosító indítványt előterjeszteni, arról talán csak hónapok múlva születik végső döntés.

Azt mondta, olykor irigykedve gondol vissza a pozsonyi házszabályra, mivel az európai több száz oldalas.

Bizony, az internet is tele van számos útmutatóval, csak a különböző tevékenységek finanszírozásának az eljárási szabályai több tucat oldalt tesznek ki. És a jelenlegi vaskos házszabály is még nyilván változni fog, bár ez az alkotmány függvénye. Az alapvető hatáskörök alakulása az európai intézmények között azonban adottak, ám az egyes jogkörök erősödni és bővülni fognak. Nehéz megjósolni, hogyan. Úgy tűnik, az euroképviselőknek a jövőben sem lesz törvényalkotási hatáskörük, azaz később sem nyújthatnak be törvénytervezeteket, mindössze elfogadtathatnak egy nyilatkozatot, melyben a parlament megkéri a bizottságot bizonyos javaslat kidolgozására. Törvény-előterjesztési joga csak az Európai Bizottságnak van, úgyhogy itt minden sokkal körülményesebb, mint a hazai parlamentben. Rengeteg biztosítékot építettek a rendszerbe, hogy az egyes döntések ne sértsék a tagállamok érdekeit.

A szlovákiai miniszterek is kormánytagokként mennek Brüsszelbe, ám mivel ott bekapcsolódnak a normák előkészítésébe, törvényalkotókként térnek haza, ezért kellett nálunk elfogadni a kabinet és a parlament viszonyát újraszabályozó alkotmánytörvényt. A kereszténydemokrata tárcavezetőknek ugyanakkor nem tetszett, hogy kollégáikat előre kell tájékoztatniuk arról, hogy az egyes uniós elképzelésekről mi a véleményük. A kormány viszont szeretné elkerülni az abból fakadó kényelmetlen helyzeteket, hogy a KDH-s miniszterek saját véleményüket gyakran a kormány hivatalos álláspontjaként adják elő. Megoldásként felmerült az úgynevezett kötött mandátum. Mi erről a véleménye?

Két viharos megnyilvánulás is volt a tárcavezetők részéről, s mindkét témával olyan bizottság foglalkozik, melynek én is tagja vagyok. Az én figyelmemet elsősorban a munkaidő szabályozásáról szóló direktíva keltette fel. Az angolok szerint liberalizálni kell a munkaidő hosszát. A jelenlegi európai előírás 48 órás munkahetet határoz meg, kivételes esetekben 65 óra is lehet, de mindenképpen maximalizálni kell évi mértékben 48 órára. Ugyanez az előírás arról is rendelkezik, hogyan kell elszámolni a készültségben eltöltött időt. A hazai előírások e téren ellentétben állnak az európaiakkal, s ennek következtében Szlovákia két esetben már pert is vesztett. Ha a belső törvénykezés nem módosul, további pereket fogunk elveszíteni. Ezzel Ľudovít Kaník szociális ügyi miniszter is nyilván tisztában van, és valószínűleg a brit álláspontot követi. Úgy tűnik, a kormány ezt utólag jóváhagyta, de ez is egy olyan álláspont, melylyel Szlovákia majdhogynem magára maradt Nagy-Britanniával. A többség véleménye azonban az, hogy határt kell szabni a munkaidőnek. A mi munkatörvénykönyvünk ezt meg is teszi, ami szerintem jó. Úgyhogy előfordul, hogy valóban meglepő álláspontjuk van az egyes minisztereknek, amit utólag vagy jóváhagy, vagy elutasít a kabinet. Csakhogy a történet nem arról szól, hogy a tárcavezetők mit gondolnak, hanem a kormányukat képviselik, ezért valamilyen mandátumot igenis meg kellene határozni számukra. Érthető a parlament aggálya, hogy átcsúszik a törvényhozás a végrehajtás kezébe, ugyanakkor ha kompromisszumot keres 25 ország, nehéz megkötött kézzel tárgyalni. Bonyolult kérdésről van szó.

Nem érzi úgy, hogy kiszorult a hazai történésekből? Nem hiányolja a szereplést a médiában?

A közvéleménynek hozzá kell szoknia, hogy nagyon sok fontos dolog történik Strasbourgban és Brüsszelben, ami bennünket érint. Szlovákia gyorsított tempóval vette át az uniós normákat, még nem volt időnk tudatosítani, hogy az európai előírások mindennapi életünket befolyásolják, és érdemes odafigyelni arra, hogyan születnek. A mindennapi kapcsolat megvan, ám kétségkívül kikerültem a hazai történésekből, mint említettem: több idősíkban kell gondolkodnunk, előre tervezünk, és az itteni témák valószínűleg kevésbé izgalmasak, mint a mindennapi megélhetési gondok.

Az Európai Parlament labirintusában, bonyolult rendszerében marad-e ideje a mindennapi gondokra? Hol Brüsszelben, hol Strasbourgban tartózkodik, férje pedig nagykövet Ankarában. Milyen gyakran találkozik a család?

Amilyen gyakran csak lehet. Úgy igyekszem, hogy minden hónapban legalább egy hosszabb hétvégére Törökországba utazhassak. Egyszer sikerül, máskor nem.

Könnyebb lenne a dolguk, ha Törökország uniós tag lenne?

Nyilván, de ez összetett kérdés.

Ha jóváhagyják az ankarai szerződést, jövőre megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások.

Törökország előtt még nagyon hosszú út áll. Nagy igazság van abban, amit az egyik diplomata fogalmazott meg Ankarában: háromféle Törökország létezik. Van egy nyugati rész, ahová Isztambul és talán még Ankara tartozik, amely területről nem kellene vitatkozni, hisz fejlettségét, civilizáltságát tekintve mindenképpen Európa része. A középső terület a 20. századot jelképezi, a keleti térség pedig a 19., helyenként a 18. századot idézi. Rettenetesen nagyok a regionális különbségek, tolerálják a többnejűséget, s előfordul, hogy a hűtlen asszonyt „véletlenül” kilökik az ablakból, és azt mondják, hogy öngyilkos lett. Geopolitikai szempontból, stratégiai megfontolásból a török tagság mindenképpen fontos kérdés, ám a komoly civilizációs különbségek miatt is Törökország nehéz tárgyalások és feladatok teljesítése után válhat csak az Európai Unió tagjává.

Milyen lesz egy euroképviselő és egy török nagykövet karácsonya?

Vannak bizonyos dolgok – szokások, értékek – az életben, melyekhez az ember ragaszkodik. Őszintén szólva nem nagyon tudom elképzelni, és nagyon nehezen viselném el, hogy a család ne együtt töltse a karácsonyt, vagy legalább egy részét. A gyerekek már felnőttek, az ő életüket és elképzeléseiket is tiszteletben kell tartani, de egyelőre mindig sikerült, hogy a szeretet ünnepén találkozzunk. Hallatlan boldogság számomra, hogy ez az idén is így lesz. Ha nem történik valami rendkívüli, akkor már ma együtt lesz a Bauer család.

Minden pontosan úgy lesz, mint korábban, vagy egy kis brüsszeli, esetleg strasbourgi, netalán török különlegességet is csempész az ünnepi hangulatba?

Ha bizonyos értékekhez nem ragaszkodnék, a személyiségem sérülne, és már nem lennék ugyanaz az ember, aki azelőtt voltam.

Vagyis nem fog három télapó lopakodni a házukba, mint Strasbourgban, ahol az erkélyről és a ház faláról is szinte minden épületen legalább egy, de néhol több piros ruhás, fehér szakállas, akár méteres nagyságú bábu lóg?

Nem, és a kéményen sem fog leereszkedni, mert míg Strasbourgban az erkélyre próbál felmászni, addig Brüsszelben a kéményen keresztül igyekszik a családi fészekbe jutni. Nálunk ezt a szokást nem vezetjük be, bár eléggé nyitott vagyok az újdonságok iránt. Élvezem például, amikor a gyerekeim a menüvel kísérleteznek.

Szeret háziasszony lenni?

Amikor van rá időm, akkor imádom! Amikor egyetemre jártam, és véget ért a vizsgaidőszak, általában megkötöttem egy pulóvert. ĺgy lazítottam. Ma erre nincs időm, de sütni-főzni mindig szerettem. Karácsony előtt, amikor összejött a család, ezt különösen élveztem. Ma külön élmény, ahogy ezt már az unokákkal tudom csinálni.

Idén sem hagyta ki?

Dehogyis! A kis unokám olyan türelemmel sodorta a vaníliás kiflihez szükséges tésztát, hogy ha az összes elégett volna, akkor sem bántam volna, mert akkora élmény volt számomra. Annyira kedves volt, ahogyan együtt sütöttünk. Elárulom, nem égettük oda, nagyon finom lett.

Vannak nők, akiknek a karácsony idegességet, stresszt jelent, az utolsó pillanatban kapkodnak, takarítanak, főznek, bevásárolnak. Úgy tűnik, ön nem ebbe a kategóriába tartozik. Mi a titka?

Ó, a látszat csal. Elárulom önnek, nem egyszer fordult elő, hogy én is az utolsó pillanatra hagytam mindent. Volt olyan esztendő, hogy a parlament december 20-án, sőt 21-én fejezte be az ülést, és bizony az égadta világon semmi nem volt elkészítve. Annyi volt a munkám, hogy egyszerűen nem tudtam bevásárolni, s nem tagadom: olykor ismerősök vásároltak be helyettem, vagy csak közvetlenül az ünnepek előtt, kissé kapkodva rohangáltam. A stressz engem sem került el. Ma már megpróbálom úgy beosztani a dolgot, hogy hetekkel karácsony előtt igyekszem elkészíteni, amit csak lehet, hogy az idegesség ne ronthassa el az ünnepek hangulatát.

A karácsonyfát ki szerzi be?

Az egyértelműen férfimunka, bár őszintén szólva, arra is volt példa, hogy egyszerűen elfogyott a karácsonyfa, s nem tudtunk hol vásárolni. Nem volt más választásunk, fel kellett áldoznunk az udvaron lévő egyik fenyőfát. A férjem azóta se tudja megbocsátani, hogy akkor kivágtuk. Idén idejében gondolkodtunk, úgyhogy ez nem fog problémát okozni.

Említette, hogy néha szoktak kísérletezni a karácsonyi menüvel, de azért, gondolom, a sült hal nem maradhat el...

Nálunk egy kicsit sajátos az étlap. A vacsorát azzal kezdjük, hogy minden évben elmondjuk: milyen kár, hogy ilyen ritkán fogyasztunk pontyot. Bár nagyon szeretjük, mégsem eszünk gyakrabban, mint évente kétszer. Talán időhiány miatt...

...vagy azért, hogy hagyományból sajnálkozhassanak, utána pedig jóízűen bekebelezzék a finom halacskát.

Hát, ha jobban meggondolom, bizony, ezt sem lehet kizárni... Egyébként a mákos gubáról is ugyanezt szoktuk megállapítani. Ezt 24-én délben szoktam készíteni, és erről is mindig megjegyezzük: micsoda kár, hogy év közben nem eszünk ilyet, és ennek sem tudom az okát. Sok helyen lencseleves kerül az asztalra, én mindig hallevest készítek, újévkor viszont lencse- vagy káposztalevest eszünk.

Az év utolsó napját is családi körben töltik, vagy ekkor kerül sorra valamelyik külföldi város?

Fogalmam sincs, az idén hol leszünk, odáig még nem jutottunk, hogy egyeztessük a családi menetrendet. Biztos vaygik benne, hogy gond nélkül megegyezünk.

Van titkos kívánsága? Szokott újévi fogadalmakat tenni?

Sokkal gyakrabban szeretnék járni Ankarába, ami nem mindig sikerül. Sokkal gyakrabban szeretnék lenni a másik kis unokámmal is, aki Budapesten él, ez sem mindig jön össze. Idén csak az a kívánságom, hogy győzzek mindent energiával, és sikerüljön mindenhova időben odaérnem, ahol ott kellene lennem.