Mi, kertészek mintegy a jövőnek élünk

JÚNIUS

A tapasztaltabb kertész egyszerűen fűnyíró gépet vesz. Ez egy kerekekre szerelt alkalmatosság, ropog, mint a géppuska, s amikor az ember végighúzza a gyepen, a fűszálak csak úgy röpködnek, mondhatom, megy vele a munka, mint a parancsolat. Mikor a fűnyíró gép megjelenik a háznál, a család minden tagja – nagyapától az unokáig – töri magát, melyikük vágja vele a füvet. Olyan remek szórakozás kattogtatni a kis masinát és kaszálni a buja füvet.

– Engedjetek – jelenti ki a kertész –, majd én megmutatom, hogyan kell.

Azzal nekivág a gyepnek a gépész és egyben az őstermelő szertartásosságával.

– No, most már én is… – kunyerál a család többi tagja.

– Még egy darabot megcsinálok – ragaszkodik jogaihoz a kertész, s újra nekiindul a géppel; ropog a masina, és nyírja a füvet, hogy csak úgy porzik. Ez az első ünnepélyes szénakaszálás.

– Hallod-e – mondja a kertész egy idő múlva valamelyik családtagnak –, nem volna kedved fogni a gépet és lenyírni a füvet? Nagyon kellemes munka!

– Tudom, tudom – feleli a kérdezett hűvösen –, de ma éppen nem érek rá.

u u u

Ha valamit használna vele, a kertész minden áldott nap térdre hullana, s ilyenformán imádkoznék: Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek – mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed – szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára. Add, hogy a napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat. Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből. Ámen.

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása