Mesterségesen felfújt ügy

Czucz István: „Úgy döntöttünk, hogy a pozsonyi értéktőzsdén piaci feltételek mellett adunk túl a részvénycsomagon.” Somogyi Tibor felvételeAz állami Transpetrol 2000 májusában miért vásárolta meg a VSŽ 21,24 százalékát, majd a részvénycsomagot miért kellett 2001 végén sietve eladni?

A kormány feltett szándéka volt a kassai vasmű magánosítása. Azonban kiderült, hogy nem rendelkezik a cégben a privatizáció szempontjából fontos meghatározó nagyságú részvénycsomaggal. A kabinet úgy döntött, hogy a Transpetrol – mint kellő tőkeerővel rendelkező állami vállalat – vásárolja meg a VSŽ jelentősebb részvénycsomagját. A tavalyi év végi eladást pedig az indokolta, hogy cégünk részleges magánosítás előtt áll, s ennek egyik előzménye a profiltisztítás. Továbbá már csak azért is túl kellett adnunk a papírokon, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor a részvények ellentételezésére 328 millió koronás tartalékalapot kellett volna képeznünk. A számok nyelvén ez a következőt jelenti: a részvények eladása révén tavaly mintegy 650 millió korona adózás előtti nyereséggel zártunk, ha ezt nem tesszük meg, akkor a tartalékalap létrehozásának köszönhetően gyakorlatilag veszteséggel zártuk volna az évet.

Milyen ajánlatok érkeztek az eladásra szánt részvénycsomagra?

December elején két írásbeli ajánlat érkezett: az egyik részvényenként 200, a másik pedig 130 koronát ígért. A magasabb összeget kínáló érdeklődő, a Penta Group később visszavonta ajánlatát. Mindkét ajánlatot azonnal jeleztük tulajdonosunknak, a gazdasági minisztériumnak. Ezt követően 2001. december 21-ig, vagyis a részvények eladása napjáig egyetlen, írásban vagy szóban jelzett ajánlatot sem kaptunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy a pozsonyi értéktőzsdén piaci feltételek mellett adunk túl a részvénycsomagon.

Anton Bidovský, a VSŽ elnöke azt állítja, hogy önöknek időben jelezte, cége részvényenkénti 200 koronás árfolyamon, vagyis a tőzsdei vételárnál magasabb áron megvette volna a papírokat.

Ez nem igaz. Bidovský úr levele 2002. január 4-én érkezett meg, ráadásul mindössze cége szándéknyilatkozatát tartalmazta, tényleges ajánlatot nem fogalmazott meg. Erre egyébként nem is volt felhatalmazása, mivel a vasmű tényleges döntést meghozó felügyelő tanácsa csupán most, január 9-én tanácskozott a témáról.

Állítólag Ön már december 17-én, tehát még a Transpetrol elnökségi ülése előtt aláírta a részvények eladásáról szóló utasítást.

Dokumentummal tudom igazolni, hogy csak a Transpetrol elnökségi ülése után, a részvényeladás napján, vagyis december 21-én közjegyző jelenlétében írtam alá a döntést.

Az ügylettel kapcsolatos általános felhördülést az váltotta ki, hogy a Transpetrol állítólag rossz üzletet csinált: a részvényenkénti 200 korona helyett 160 koronát kapott, s a különbözet összességében 141 millió koronát jelent. Ráadásul az eladás napján a tőzsdén 177 koronás árfolyamot is regisztráltak.

Bár a számok szárazak, mégis lássuk a tényeket. 2000 májusában részvényenként 209 koronáért jutottunk a VSŽ papírjaihoz; a 2001 októberében fizetett osztalék részvényenként 170 korona, a december végi eladás pedig papíronként további 160 korona nyereséget eredményezett. Ebből következik, hogy a teljes ügyleten 422 millió korona volt a bruttó és 333 millió korona pedig a tiszta nyereségünk. Megbízásunkból a tranzakciót a Szlovák Takarékpénztár bonyolította le. A pénzintézetnek azt az utasítást adtuk, hogy papíronként legalább 150 koronás árat érjen el. Az eredetileg alacsonyabb árfolyam fokozatosan felkúszott 160-ra, ezért a takarékpénztár megpróbálkozott a 177 koronás eladási ár elérésével, ám erre nem akadt jelentkező. Vagyis az említett részvényenkénti 177 korona csupán fiktív volt.

A részvények árfolyamának alakulásába betekintve vajon miért gondolták egyesek, hogy a papíronkénti 200 koronás eladási ár reálisan teljesíthető?

Néhány hónappal ezelőtt a VSŽ részvényeivel csupán rendkívül lanyha kereskedést folytattak a pozsonyi értékpapírtőzsdén. Például december elején napi 300–400 vasműrészvény cserélt gazdát 235– 250 korona közötti árfolyamon, majd a hónap derekán kissé felpörögtek az események. Ekkor már a napi 15 ezret is meghaladta a forgalom, viszont az árfolyam is esett, 100–145 korona közötti sávba. Az általunk lebonyolított december 21-i tranzakciót megelőzően utoljára december 17-én adták-vették a vasmű papírjait, a legmagasabb napi ár 149 korona volt. Ezzel párhuzamosan a tőzsdén kívüli RM-Systém révén szintén folyt kereskedés, átlagosan 230 korona körüli árfolyamon, azonban a kereskedelem volumene elhanyagolható volt. A tavalyi utolsó kereskedési napon, vagyis december 21-én, amikor megváltunk a 21%-os részvénycsomagtól, szintén nyomottak voltak az árak, meg sem közelítették a 200 koronát. Mi 3,5 millió VSŽ-részvényt dobtunk piacra, ami össze sem vethető a fent említett tőzsdei mozgásokkal, ennek dacára sikerült reális árat elérnünk. Szakértőink előtte jelezték, a helyzetet reálisan mérlegelve a 150 koronás árfolyam már elfogadható szint. Mi végül 160 koronás árfolyamon váltunk meg a részvénycsomagtól.

A tranzakció megkérdőjelezése mellett Önt azzal is vádolják, hogy a cégen belül a rokonait ültette fontos pozíciókba.

Egyes lapok szerint az irodavezetőm és a feleségem testvérek. Ez a nem felel meg a valóságnak, semmi rokoni kapcsolat nincs köztük.

A gazdasági miniszter szóvivőjének csütörtöki nyilatkozata szerint a szaktárca belső ellenőrzése máris hiányosságokat tárt fel a Transpetrolnál.

Az állítást nem kommentálom. De felhívom a figyelmet, hogy az ellenőrök csupán egy nappal később, pénteken, vagyis tegnap délelőtt 10 órakor kezdték meg a cég iratainak átvizsgálását. Amíg a vállalat működésének átvilágítása le nem zárul, az üggyel kapcsolatban további tájékoztatást senkinek sem adok.

Nem gondolja, hogy a Transpetrol körüli hajcihő, amelynek lényege egy esetleges, ám egyáltalán nem biztos 141 millió koronás nyereség elmaradása, mindössze azt a célt szolgálja, hogy egyesek ezzel feledtessék például a Devín Bankban keletkezett több mint 11 milliárd koronás kárt?

Az eladás körüli hullámverést teljesen indokolatlannak tartom, szakmailag nem állja meg a helyét. Várjuk ki a végét, a mesterségesen felfújt léggömb előbb-utóbb kipukkan.