Mégsem kell óvóhelyeket építeniük a lakosoknak

DEMECS PÉTER

Heteken át próbáltunk egyértelmű választ kapni arra a kérdésre, milyen okból került a Pozsonyhoz tartozó Dunacsún városrész területrendezési tervébe az a rész, mely szerint a magyar határ szomszédságában levő telkek tulajdonosainak saját zsebből kellene finanszírozniuk civilvédelmi létesítmények megépítését. Egy hónap után az önkormányzat úgy döntött, letesz erről az elképzeléséről.

Engedélyezési kálvária

Az Alsótemplomi mező (Dolné kostolné polia) Pozsony egyik városrésze, Dunacsún közigazgatása alá tartozó terület. Kertövezet, ám családi házak is épültek itt az elmúlt években. Az egyik házsorral szemben levő telkek, szó szerint néhány méterrel a szlovák–magyar államhatártól, tíz évvel ezelőtt magánkézbe kerültek.

Ahogy arról korábban tájékoztattunk, a tulajdonosok azóta próbálnak engedélyt kapni a városrésztől arra, hogy kis hétvégi házakat építhessenek itt – eredménytelenül. A városrész újonnan kidolgozott területrendezési tervében az állt, hogy mivel Dunacsúnban semmilyen civilvédelmet szolgáló objektum sincs, a lakosok védelmét önerőből épített óvóhelyek fogják szolgálni. Önerőből – értsd, a családi házak építőinek költségére. „Az objektumok pontos mérete a későbbi építési engedélyben lesz meghatározva” – állt a dokumentumban, amely az elmúlt hetekben eltűnt a városrész honlapjáról.

A tervezet kidolgozója, Alžbeta Sopirová azt állította, hogy a telektulajdonosok fújták fel az ügyet, s nem igaz, hogy bármilyen bunker megépítésére köteleznék őket. Azt ugyan nem tagadta, hogy a vitatott szabályozás valóban része a tervezetnek, leginkább viszont azt kifogásolta, hogy olyan dokumentumot támadtak meg, amelyet még nem fogadott el az önkormányzat.

Szabadságoló hivatalnok

Gabriela Ferenčáková, Dunacsún polgármestere beismerte, hogy a területrendezési terv eredeti változatában szerepelt az óvóhely-építési kötelezettséget tartalmazó kitétel. Mindez szerinte azért került bele a dokumentumba, hogy az illetékes járási építésügyi hivatal civilvédelmi osztályának vezetője felmérhesse, az adott városrészben elegendő bunker vagy pince van-e a lakosság elrejtésére, s ha nem, akkor hol lehetne még ilyen létesítményeket megépíteni.

„Ezt minden területrendezési terv módosításakor ismételten felmérik. A tervezetet aztán elküldik az illetékes építésügyi hivatalnak, amely jóváhagyja azt vagy módosítások bedolgozását írja elő. Mi is elküldtük a dokumentumot elbírálásra, s vártuk a hivataltól a reakciót” – mondta Ferenčáková.

Válasz viszont nem érkezett, mivel a polgármester szerint a civilvédelmi osztályvezető szabadságon volt. „A vonatkozó törvények szerint ha 30 napon belül nem érkezik válasz, akkor a tervezetben javasolt módosítások automatikusan jóváhagyottnak számítanak” – magyarázta a polgármester.

Közbelép a belügy

A belügyminisztérium lapunktól értesült elsőször arról, hogy a határon óvóhelyek megépítését tervezik. A tárca állásfoglalásában közölte, hogy Dunacsún egy önálló közigazgatási egység, s ha a vonatkozó törvények értelmében módosítják a területrendezési tervet, akkor nincs miért közbeavatkozni. Viszont, mint megtudtuk, a minisztérium azután, hogy az Új Szónak kidolgozta állásfoglalását, írásban magyarázatot kért Dunacsún polgármesterétől, miért tartja fontosnak óvóhelyek építését.

Ezután az önkormányzata ismételten elküldte a területrendezési tervezetet az építésügyi hivatalnak véleményezésre. Mivel a civilvédelmi osztály vezetője azóta megjött szabadságáról, a válaszra nem kellett sokáig várni: törölte a dokumentumból az óvóhelyek megépítését, mivel a városrészben felmérése szerint elegendő kapacitású civilvédelmi létesítmény van.

Ferenčáková szerint az, ahogy az egész ügy lezárult, is azt igazolja, milyen művileg felfújt és éltetett botrányról volt szó. „Ez az egész egy nagy félreértés volt az újságírók részéről. Szó sem volt arról, hogy mi a magyar határra bunkereket terveztük volna. Mi értelme lett volna ennek? Határmenti község vagyunk, szomszédainkkal mindig is jóba voltunk s a továbbiakban is jó kapcsolatban szeretnénk lenni” – zárta le a polgármester.

„Ez a reakció is igazolja, milyen országban élünk. A hivatalnokok pontosan tudják, hogyan lehet megkerülni a törvényeket, az előírásokat, kitalálnak valami hülyeséget, aztán csendben hallgatnak, mert tudják, ha senki sem fogja nagy dobra verni az ügyet, mindent megvalósíthatnak” – nyilatkozta lapunknak tegnap az érintett parcellák egyik tulajdonosa. Ő egyrészt díjazza, hogy a területrendezési tervből törölték a pincékre vonatkozó szabályozást, másrészt viszont hozzáteszi: csupán csatát nyertek, háborút még nem.

A dokumentumban ugyanis továbbra is az áll, hogy mivel az érintett parcellák kertövezetben vannak, tilos az építkezés ezen a területen. A tulajdonosok tehát elfelejthetik, hogy saját telkeiken építkezni fognak annak ellenére, hogy az adott övezetben az elmúlt években már épültek házak – ugyanazon az utcán, az érintett parcellák mellett húzódó út másik oldalán.