Megér két hét karantént egy jó ruha?

Bő egy hónapja nyílt meg a határ Szlovákia és Magyarország között, s lassan – tényleg lassan – kezdtek visszaszivárogni a határ túloldaláról érkező vásárlók a Győrbe. Fürödni már nem tudnak jönni, mert a Rába Quelle felújítás miatt zárva. A plázában nemrég kezdődtek el a „szabad” vetítések, amit azt jelenti, hogy már oltási igazolvány nélkül is mehetnek filmet nézni. A mozi a Covid előtt nagy vonzerő volt a szlovákiai magyarok számára, sokan jöttek csak ezért, mert utálták az angol nyelvű, szlovák feliratos premierfilmeket. Ugyanezeket megkapták magyar szinkronnal. S persze sokan jöttek pusztán bevásárolni az Árkádba, illetve a fogukat rendbe tetetni, ellenőrizni a magyar orvosnál. Most szinte csak az utóbbival találkoztunk, amikor megnéztük, hogy egy hónappal a határnyitás után újraindult-e a bevásárlóturizmus.

Tű a szénakazalban

Az első felismerés az volt számunkra, hogy legfeljebb a szerencsében bízhatunk, ha szlovákiai vásárlót szeretnénk találni. Az Árkád parkolója – bár autók akadtak – magyar rendszámú járművel volt tele. A dunaszerdahelyi Dunai Diána és Csóka Richard épp hazafelé indult. „

Én Győrben dolgozom, így nem meglepő, hogy most itt vagyok” – kezdte Diána. Párja, Richard viszont csak azért jött, hogy a fogait megmutassa az orvosnak. Ide járnak kezelésre és kontrollra. „Maga a vásárlás nem lenne ok, hogy Győrbe járjunk, és szerintem más is így van ezzel. Azért jönnek ide az emberek, mert ez program, a győri belvárosban a Covid előtt mindig volt valami, a mozit szerették, s még a fürdőt is – teszi hozzá Diána. Győrnek nem Pozsony a versenytársa a csallóközi magyaroknál, véli a fiatal pár. – Sokkal inkább az online vásárlás lett az, amit a járvány idején megtanultak azok is, akik pedig szerettek autóba ülni, s úgy beszerezni a dolgokat.”

Az Árkádban, ami az euró 2009-es bevezetése után vált első számú célponttá – nagy élelmiszer-áruház is működik, ott azt mondták, a határnyitás után kismértékben erősödött a bevásárlóturizmus forgalomra gyakorolt hatása. Maczelka Márk, a Spar kommunikációs igazgatója szerint „az euróforgalom az újranyitás óta megduplázódott, a külföldi vásárlóerő azonban még nem tért vissza teljes mértékben”.

Egy ideig nem jövünk

Kőrösi Anikó és férje, Dávid a július 9-i szigorítások előtti utolsó pillanatot még megragadta, hogy a győri fogorvosához utazzon. Persze vásároltak is, s beültek egy kávéra. A „régi szép időkben” havi rendszerességgel jöttek Győrbe, most viszont – mivel az oltást elutasítják mindketten – biztosak abban, hogy egy ideig ismét nem járnak Magyarországra, sem máshová külföldre. „Az egyik nagypapa csak azért oltatta be magát, hogy az unokákkal tudjon jönni-menni. De a nagyobbik gyerekünk már elmúlt tizenkettő, tizennégy éves, se ő, se mi nem kaptunk vakcinát – nem is kérünk –, így ez a terv is füstbe ment. Az biztos, hogy csak egy külföldi nyaralásért vagy bevásárlásért nem kérünk a vakcinából” – mondja határozottan a házaspár, arra a kérdésre pedig, hogy mi az ellenérzésük legfőbb oka, azt felelik: „Soha nem bíztunk meg abban, ami ingyen van. Ez a vakcina pedig még annyira új, hogy a későbbi hatásait sem ismerheti senki.”

A Peredről Győrbe érkező Anikó és Dávid, akkor még megtehette, gyorsteszttel utazott haza – ezt is az Árkád parkolójában végezték el nekik. Elegük lett ebből a macerából, tették még hozzá, s azt is, hogy remélik, nem teszik kötelezővé az oltást Szlovákiában, mert az ellenérzésük megmarad.

A révkomáromi rendszámú autóval érkező Dávidnak vezetékneve is beszédes: „Vendég”. „Igen, én sokszor voltam vendég itt Győrben, de voltam máshol is. Szívesen jöttem, jöttünk át, de ez az újabb őrület visszafogja a szlovákiai magyarokat. Az ellenőrzések már most is zavarók, a hírek pedig elrettentők azoknak, akik nincsenek oltva. Márpedig Szlovákiában nagyon kevesen jelentkeztek vakcináért. Értem én, hogy ez az egész azért van, hogy ezzel kényszerítsék erre az embereket, de ami szép szóval nem megy, az így sem fog. Olyan áron, amit egy ilyen kiruccanás jelent, senki nem akar ide jönni. Ez fájni fog egy olyan bevásárlóközpontnak, mint amilyen az Árkád vagy a pláza.”

Néha 40 százalék

A győri belváros is köszönhet forgalmat a Csallóközből vagy messzebbről átruccanóknak, bár a nagy szelet a bevásárlóközpontnak jut: a Győr-Moson-Sopron megyei kereskedelmi és iparkamara adatai alapján néha még a 40 százalékot is eléri itt a szlovákiaiak aránya – persze „békeidőben”. Jakabovits Dezső a belvárosban működtet fehérneműüzletet, szerinte lassacskán kezdenek június közepe óta visszatérni a határ innenső oldaláról. „Egy kevés emelkedést érzünk, a vásárlóinknak – ha mi ezt nem tudjuk is mérni – körülbelül tizede lehet szlovákiai.”

Régi célpont a történelmi belvárosban működő Hofmann köszörűs is, a boltot vezető Nyuli Imre úgy látja: normális időszakban az érkezők harminc százaléka csallóközi. „Mindig is sokat jelentett a Dunakapu téri piac közelsége, szerették a kinti magyarok és a szlovákok. Sajnos a határzár után visszaesett a forgalmunk és még mindig várjuk a Covid előtti állapot visszatérését. De ez nem megy máról holnapra, a delta-variánssal kapcsolatos hírek, a bizonytalanság miatt, meg azért sem, mert a vásárlóerő mind a két országban gyengült. De azért volt olyan Dunaszerdahely környéki vevőm is – egy vendéglős – aki a határzár idején is átjött a késeit köszörültetni.”

Most még kevesebben

Megnéztük újra az Árkád parkolóját – már 9-e után is. A jóslat, úgy tűnik, valósággá vált. Kedden a parkoló autók között mindössze három volt szlovákiai rendszámú, mindegyik dunaszerdahelyi (DS). Tulajdonosaik nem voltak ott, így lehet, a rendszám nem jelenti azt, hogy valóban a határ túloldaláról érkeztek. (Sok magyarországi is DS-es rendszámú autóval jár.) De fogadjuk el, hogy ők valóban Szlovákiából jöttek az Árkádba, még így is elenyésző volt a számuk a legalább 200-300 magyar rendszámú autó között.

Sudár Ágnes
Laczó Balázs