Megemlékeztek a gyertyás tüntetés évfordulójáról

A 27 évvel ezelőtti tüntetést a "földalatti" egyház szervezte az emberi jogok és a hívők jogainak be nem tartása miatti tiltakozásul. A megmozdulást, amely az 1968-as prágai tavasz elfojtása utáni Csehszlovákiában a legjelentősebb - a kommunista államhatalom elleni - rendezvény volt, a kommunista karhatalom vízágyúkkal és gumibotokkal verte szét. A tüntetés évfordulója Szlovákiában 1993 óta az emberi jogokért folytatott küzdelem emléknapja, ezen a napon rendszerint több megemlékezést is tartanak.

A szerda esti megemlékezést a Keresztény Intézmények Fóruma (FKI) szervezte, az egyebek mellett a totalitárius rendszerek bűntetteinek dokumentálásával foglalkozó Nemzeti Emlékezet Intézetével (ÚPN) együttműködve. Andrej Kiska szlovák államfő vállalt védnökséget felette, aki még a délelőtt folyamán szimbolikus gyertyagyújtással emlékezett az évfordulóra.

A megemlékezésen - amelynek mindössze száz-kétszáz, főként idősebb résztvevője volt - több politikust és ismert közéleti személyiséget is látni lehetett. Beszédet mondott Stanislav Zvolensky, a pozsonyi főegyházmegye püspöke, a szlovákiai római katolikus egyház első embere, Ivo Nesrovnal, Pozsony főpolgármestere, illetve Ondrej Krajniak, az ÚPN vezetője és Martin Bútora, a szlovák államfő tanácsadója, korábbi washingtoni nagykövet is.

Zvolensky felidézte a 27 évvel ezelőtti eseményeket, majd méltatta a békés megmozdulás résztvevőinek kiállását, akik - mint mondta - "készek voltak szembemenni az árral", s ennek a kiállásnak az emléke olyan erőt adó üzenet, amelyre mindig szükség van. Ugyancsak a kiállás fontosságát hangoztatta beszédében Pozsony főpolgármestere, aki felidézte: akkor többen a félelem miatt nem vettek részt a megmozduláson, de voltak, akik legyőzték félelmüket, és ők példaként kell álljanak a jelen és a jövő nemzedékei előtt is. A megemlékezés misével folytatódott, majd az 1988-as események egykori helyszínén közös imával zárult.

Az 1988-as "gyertyás tüntetés" célja az volt, hogy békés tiltakozással érje el a katolikus püspökök kinevezését, valamint a teljes vallásszabadság és a polgári szabadságjogok betartását. A megmozdulás az akkori párt és államhatalom széles körű ellenintézkedései ellenére is létrejött, becslések szerint mintegy 3-4 ezren vettek részt rajta. A rendőrség fokozott jelenléte mellett megvalósult tüntetés eleinte békésen zajlott, ám nem sokkal a rendezvény tervezett vége előtt a karhatalom távozásra szólította a tüntetőket, majd vízágyúk és könnygázgránátok, valamint kutyás-gumibotos rendőrök bevetésével "feloszlatták" a tömeget.