„Megalázták az alkotmánybíró-jelölteket”

Milyen helyzetben hagyta kilenc társával az Alkotmánybíróságot, sikerült távozásuk előtt módosítani a munkarendet?

Az Alkotmánybíróság plénuma az utolsó üléséin gondolt arra a lehetőségre, hogy nem lesz utánpótlás. Emiatt készült egy krízisterv. A megmaradt négy bíró közös szenátusba került, tehát a taláros testület most egyetlen szenátusa dolgozik. Normális körülmények között az Alkotmánybíróság négy szenátussal működik, a szenátusok három főből állnak, általában az elnök is dolgozik plusz főként az egyikben. Dolgozik a plénum, mely 13 tagú. Most, mivel a testületben négy bíró maradt, a plenáris ülés nem fog ülésezni. Most az sincs, aki összehívja a szenátust, hiszen nincs elnöke a taláros testületnek. Átmenetileg ezt úgy oldottuk meg, hogy a legidősebb bíró hívhatja össze a szenátust. Két hét múlva hatályba lép a törvénymódosítás, s ezt követően az hívhatja össze a szenátust, aki a leghosszabb ideje alkotmánybíró.

Milyen veszélyeket rejt magában az, hogy csonka felállásban működik most az Alkotmánybíróság?

A legtöbb ügyet a szenátusokban tárgyalják meg, a beadványok 80–85%-a kerül a szenátusokhoz. Ezek az úgynevezett egyéni panaszok, ilyenek például a bírósági és egyéb állami szervek döntéseinek a felülbírálta. A legjelentősebb ügyeket viszont, amelyek a beadványok 15%-át teszik ki, a törvények felülvizsgálatát, a törvények értelmezését, a választási panaszokat és egyéb ügyeket a plenáris ülés tárgyalja meg. Ez most mind leáll. Bár egy-két hónapot lehet várni egy-egy törvény elbírálásával, de komoly gondot jelent, hogy az Alkotmánybíróság leállíthatja egy-egy törvény hatályosságát. Ha például a jogszabály gazdasági kárt okozhat, vagy ha sérti az emberi jogokat. Most az Alkotmánybíróság ezeket az ügyeket tolni fogja maga előtt. Gond lehet a köztársaságielnök-választás során is, hiszen az Alkotmánybíróság választási bíróságként is működik. Ha most az államfőválasztásból kizárt két jelölt az Alkotmánybírósághoz fordulna, akkor a taláros testület nem tudná elbírálni a beadványukat.

Vagyis, ha a köztársaságielnökválasztás első vagy második for-dulóját követően valamelyik jelölt panasszal élne, akkor nincs aki elbírálja a panaszukat?

Igen, ez pontosan így van, mert ez a plénum hatáskörébe tartozik. De legalább ilyen súlyos az is, hogy a törvényeket nem tudja a bíróság elbírálni, hiszen a parlamenti képviselők mellett például a legfőbb ügyész vagy az ombudsman is megkeresheti az Alkotmánybíróságot.

Sérülhet valakinek olyan súlyosan az alkotmányos joga azzal, hogy nem kap jogorvoslatot, hogy annak akár további következményei is lehetnek?

Az államfőválasztás második fordulóját követően állhat fel egy ilyen helyzet, ha addig nem választanak meg további, legalább három bírót, mert hét taggal már dönthet a plénum.

A kormánykoalíciós politikusok szerint az Alkotmánybíróság nem bénult meg, ön szerint a négy bíróval működő szenátus gond nélkül el tudja látni a rájuk háruló feladatokat?

A plenáris ülés tökéletesen megbénult, ami a szenátusi ügyeket, az egyéni panaszokat illeti, ott nem bénult meg, mert egy szenátus működik. Ez a szenátus azonban tűzoltást fog folytatni, figyelik, milyen ügyek érkeznek be. Ha vizsgálati fogsággal, előzetes letartóztatással, kiadatással kapcsolatos beadványok érkeznek, amelyeknél azonnal kell dönteni, azokat kiveszik a sorrendből. A testület ugyanis a beadványok beérkezési sorrendje alapján dönt. A legakutabb, legkényesebb ügyeket fogja elbírálni a működő szenátus. Gondot jelent viszont az, hogy ha a négy bíró ellen elfogultsági kifogást emelnek, akkor megbénul a bíróság. Igaz, ezt úgy próbáljuk meg áthidalni, hogy a szenátus a kifogás ellenére is dönt az adott ügyben. Viszont, ha a panaszos ezt követően a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul, az ottani bíróságnak ezzel már nem kell azonosulnia, egyezményellenes döntésnek minősítheti, s akár kártérítést is megítélhet a panaszosnak. Röviden, annak ellenére, hogy egy szenátus működik, nagyon bonyolódik az ügyintézés. Számos olyan helyzet állhat elő, amely blokkolhatja ennek az egy szenátusnak a működését is.

Mit eredményezhet a jövőre nézve az, hogy az egyetlen működő szenátus jobbára a legakutabb ügyekkel fog foglalkozni? Mennyire halmozódhat fel a munka a bíróságon, s meddig tolódhat el?

Az elmúlt tizenkét évben 148 941 beadvány érkezett az Alkotmánybíróságra, ezek többsége ismétlődő volt. Míg a cseh alkotmánybírósághoz évente 2–3 ezer beadvány érkezik, addig hozzánk 4,5–5 ezer fut be évente, s ezek között nem szerepelnek az ismétlődő ügyek. Ha az Alkotmánybíróságon nem dolgoznak folyamatosan, ha ez az állapot csak két hónapig húzódik is el, annyira elhalmozzák a bíróságot beadványokkal, hogy szerintem ebből a helyzetből évekig nem tudnak majd kikecmeregni. Így is folyamatosan hátrányban vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy új bírók érkeznek, tapasztalatok nélkül még nehezebben születik döntés egy-egy beadványról. Ráadásul hiányozni fog a kontinuitás is, hiszen olyanok maradtak a bíróságon, akik bő egy éve alkotmánybírók. Jóval több idő kell ahhoz, hogy egy-egy bíró beletanuljon a feladatkörbe.

Mi a véleménye arról, ami a múlt héten az alkotmánybíró-jelöltek megválasztása kapcsán zajlott?

Nagyon meglepett és hihetetlennek tartom, hogy ilyen eredmény született. Ebben nem volt semmi profizmus. Az alkotmánybíró-választás minden országban arról szól, hogy a koalíció megegyezik az ellenzékkel. Nem tudtam elképzelni, hogy legalább 2:1 vagy 3:1 arányban nem tudtak megegyezni. Tehát hogy a koalíció adta volna a több bírót, az ellenzék a kevesebbet. Ezt őszintén felelőtlennek tartom, és csalódott voltam. Nagy kár, hogy a döntéshozóknak nem volt B terve. Ha már nem tudták megválasztani a bírókat, akkor legalább meghosszabbították volna a meglévők mandátumát. Nem azért, hogy még három hónapig alkotmánybíró legyek, hiszen 19 évig töltöttem be ezt a pozíciót, hanem azért, hogy a testület rendesen működhessen. Lesz mit csinálni azoknak, akiket megválasztanak. Arról nem is beszélve, hogy megalázták azokat a jelölteket is, akik alávetették magukat a nyilvános meghallgatásnak, és vállalták a sajtónyilvánosságot. A 38 bírójelöltből én, és még sokan mások jobb Alkotmánybíróságot tudtunk volna felállítani, mint mi voltunk. Nem megy a fejembe, hogy ezekkel a jelöltekkel így játszadozott a politika.

Mit szól ahhoz, hogy Robert Fico nyíltan kijelentette, ő kezdettől az Alkotmánybíróság elnöke akart lenni?

Nem szeretnék személyi kritikát megfogalmazni, de számomra ez érthetetlen. Ilyen alanyi jog nincs, duplán nem létezik ilyen jog az Alkotmánybíróság elnöki posztjára nézve. Ráadásul a most kialakult helyzet az Alkotmánybíróságnak sem tesz jót, mert amíg a nyilvánosság a bíróválasztással volt elfoglalva, a testületben komoly dolgok történtek. Súlyos döntések születtek.

Úgy tűnik, hogy a bíróválasztás a nyilvános szavazáson bukott meg. Azzal érvelnek, hogy ha a bírók tudnák, ki szavazta meg őket, az befolyásolhatja őket a jövőben. Ön szerint megáll ez az érvelés?

Ez az érvelés egyáltalán nem áll meg, mert a bírókat 150 ember választja meg, közülük esetleg kettőnek vagy háromnak lesz ügye az Alkotmánybíróságon, de itt az egész országról van szó. Ezt az érvelést ezért is kicsinyesnek tartom. Azon kívül a bírák profik, mi sok esetben azok ellen is döntöttünk, akik kineveztek bennünket. Az a bíró, aki azt nézi, hogy a döntése kinek tetszik és kinek nem, az nem oda való. Aki így érvel, az csak magára gondol és nem azokra, akiknek bírókat választanak.

19 éves alkotmánybírói pályafutása során előfordult akár egyszer is, hogy a politikusok megpróbáltak nyomást gyakorolni önre?

Engem első alkalommal az MKP jelölt alkotmánybírónak 1999-ben. Hét évre választottak meg. Másodszor az Alkotmánybíróság akkori elnöke, Ján Mazák jelölt alkotmánybírónak, s ez óriási megtiszteltetés volt. A második jelölésem tehát nem politikai volt, ugyanakkor tudom, hogy támogattak a magyar politikusok. Le a kalappal a politikusok előtt, mert soha nem befolyásoltak, soha nem jelölték meg, hogy hogyan kellene döntenem. Se Bugár Béla, se A. Nagy László, sem pedig Berényi József. A politikusoktól, képviselőktől mindig szabadon végezhettem a munkámat, tiszteletben tartották, hogy ez a munkám, és hagyták, hogy szabadon dolgozzak.