"Még hetekig tart, míg helyreáll a rend Houstonban”

Milyen a tényleges helyzet most Houstonban?

Olyan, amilyennek a hírek mutatják. Houstont ugyan gyakran elönti az árvíz, az nem számít rendkívülinek, de ekkora árvízre azok sem emlékeznek, akik már az 1960-as évektől itt élnek.

Az önök városrészében is olyan szörnyű a helyzet?

A mi környékünk azon egyik ritka városrészek közé tartozik, amelyet nem öntött el a víz. Houston szinte teljesen sík, ezért okoz akkora gondot az árvíz. Körülöttünk azonban szinte miden el van öntve, három utcával távolabbról helikopterrel menekítették ki az embereket. A másik irányba öt percre egy háromemeletes ház tetejéről mentették az embereket. Hatalmas terület van elöntve, ahonnét a házak tetejéről mentették az embereket.

 Milyen az ellátás? Élelmiszerhez hozzá lehet jutni?

Azt tudtuk, hogy a hurrikán mikor érkezik meg, de azt nem, hogy milyen erős lesz, és ez mit fog jelenteni. Az utolsó pillanatban lett négyes fokozatú. Pénteken mindenkit hazaküldtek a munkából, hogy be tudjuk szerezni a szükséges élelmiszert, benzint, ivóvizet. Ez most jelenleg szinte háborús helyzet. Az üzletek teljesen üresek voltak, nem volt sem étel, sem víz, még Coca-Colát sem lehetett kapni. Az üzletek zárva, habár most hallottam, hogy talán valahová már érkezett áru.

Az ivóvízellátás is megszűnt?

Nálunk van víz, és van áram is, de természetesen ott, ahol a házakat el- öntötte az ár ott nincs sem víz, sem áram. Az árvizet úgy kell elképzelni, hogy a többszintű autópályák felső szintjét is elöntötte a víz. Nem lehetett látni az autópályákat. Nem lehetett egyáltalán kijutni a városból. Az áramgenerátor olyan hiánycikk volt, olyan keresett lett, mint a kenyér.

A várost felkészületlenül érte az ár?

Nem mondanám, hogy felkészületlenül, inkább úgy látom, hogy ennyi víz ellen egyszerűen nem lehetett védekezni. Amint mondtam, a város szinte teljesen sík, szinte teljesen lebetonozott, a vízelvezetést csatornákkal oldják meg. Ezek most egyik pillanatról a másikra tele lettek, nem bírták elvezetni a vizet. Először csak 40 centiméterről volt szó, de sok helyen egy méter is lehullott.

Ki segíti az embereket?

Itt van szinte a hadsereg valamennyi egysége, a tengerészektől kezdve, a Nemzeti Gárdán át, a Parti Őrségig. Azok tudnak csak segíteni, akiknek hajói, csónakjai vannak, mivel a legtöbb utca még mindig el van öntve. Sokan jönnek azonban magánemberek is segíteni, vannak, akik másik tagállamokból, Coloradóból, Kaliforniából, vagy a szomszédos Louisanából jöttek el, hozták magukkal a csónakjukat, és segítenek a mentésben.

Most is esik?

Most nálunk nem, most ébredtünk, és gyönyörűen süt a nap. De ez csak itt nálunk, lehet, hogy néhány mérföldre innét zuhog az eső. Houston városának átmérője több mint 50 kilométer, és ez csak a város, nincsenek benne az elővárosok. A tengerpart még további egy óra autóút.

Milyen az élet jelenleg?

Most éjszakára bevezették a kijárási tilalmat. Munkába nem lehet járni, mi is önkéntesként dolgozunk egy segélyközpontban. A katasztrófa nagyságát mutatja, hogy az 5000 főre tervezett központban már most több mint 10 ezer embert helyeztek el.

Mikorra állhat helyre a rend?

Az eső most már lassan eláll, de mire az árvíz levonul, az még hetekig fog tartani. Most éppen kénytelenek voltak megnyitni egy víztározó zsilipjeit, ami újabb elöntést eredményezett. Sok víztároló is van a környéken, ami azonban már szintén megtelt. Ennek a víznek szintén a városon keresztül kellene átfolynia. A központon át folyik például az Buffalo Bayou, ami rendszeresen kiönt, amikor nagyobb eső van. De a nagyobb esőt itt úgy kell elképzelni, ami miatt otthon sírnánk, de ez itt megszokott. Most ez a bayou úgy öntött ki, hogy a környékén minden vízben állt. Millió dolláros házak. Utak nincsenek, egész egy nagy tó a város közepén. Ha már ott, a város közepén egy tó van, a víz nem tud átfolyni, emellett pedig ömlik az eső.

Van olyan útvonal, amin önök most el tudnák hagyni a várost?

Ma még nem ellenőriztük, lehet, hogy már van ilyen, de tegnap, tegnapelőtt ez még lehetetlen volt. Senki nem mert elindulni, aki mégis, az az úton ragadt. Minden autópálya le volt zárva, víz alatt volt. De víz alatt volt a közvetlen város környezete is, az emberek, a gyerekek a háztetőkön várták a segítséget. A helikoptereket a Coast Guard biztosította.

Mire számítanak, mikorra hagyhatja el a várost a hurrikán?

A vihar ma már enyhülhet, továbbhalad. Az eső azonban még esni fog. A hurrikánnak két oldala van, az egyik rendkívül csapadékos, a másik viszont szárazabb, kevésbé szeles. Mi most már a jobb oldalán vagyunk a hurrikánnak. Lesz még eső, de olyan katasztrofális eső, mint eddig, már nem lesz. Most elindult New Orleans felé, de már gyöngül, kevesebb benne a víz. Mindenki abban bízik, hogy elindul észak felé, és akkor már enyhülni fog.

Önök hogy viselték ezt a természeti katasztrófát?

Ez egy érzelmi hullámvasút volt. Először közlik, hogy jön a hurrikán. Ez még nem olyan veszélyes, sok hurrikán vonult már át a városon. Az emberek felkészülnek, feltöltik készleteiket. Később jönnek az SMS-ek, e-mailek, amelyek szerint sokkal rosszabb lesz a vihar, mint az eddigiek, csak a hatóságok erről nem akarnak tájékoztatni, hogy ne törjön ki pánik. A hivatalos tájékoztatás csak mintegy 40 cm esőről szólt, és egyben figyelmeztette, hogy egyes üzenetek rémhíreket terjesztenek. Mi akkor gondolkodtunk azon, hogy elhagyjuk a várost, de a televízió lebeszélt Most már látom, hogy nem a televízió mondott igazat, a mellékesen terjedő üzenetek többsége igaz volt.

Tehát el kellett volna hagyni a várost?

Ez nehéz kérdés, akik már átéltek 2005-ben a Rita hurrikánt, és most is menedékközpontba kényszerültek, azt mondták, hogy inkább maradni kell, mint kitelepíteni az embereket. Itt 6,5 millió ember él, ha őket egyszerre nem lehet kimenekíteni. 2005-ben mintegy 100 ember halt meg, éppen az evakuáció miatt. A hatóságok úgy döntöttek, inkább itt tartják az embereket, és megpróbálják felkészíteni őket. Sokan azok közül, akik 2005-ben menekülni próbáltak, azt mondják, hogy az sokkal rosszabb volt. Ülni egy kocsiban, és nem tudni mi vár rád, elmossa-e az utat a víz. Mi végül a maradás mellett döntöttünk. Pénteken, már a hurrikán idején sikerült generátort szereznünk, csak 5 km-re a háztól vettük meg, de az az 5 km életem leghosszabb 5 km-re volt. Ömlött az eső, nem tudtam, hogy melyik utat önti el először a víz, nem tudtam, sikerül-e haza jutnom.

Melyik volt a legszörnyűbb időszak?

Talán a hétfő és a kedd, mert akkor az esőhöz rendkívül erős szél is társult. Mi azt a két napot csak a hírekben láttuk. Ezt mutatja, hogy szerdán már 10 ezer ember volt abban a menedékközpontban, amelyben mi is segítettünk, és amelyet csak 5 ezer emberre terveztek. Nekünk igazából nincs nagy kárunk, azon kívül, hogy a plafonból csöpög a víz, mert teljesen beáztunk. Ezért is mentem a férjemmel segíteni a menedékközpontba. Aki nem fért be ebbe a központba, azt katonai gépekkel vitték ki a városból. Megható volt viszont az emberek reakciója. A központban megdöbbentő helyzetekkel találkoztunk, olyan emberekkel, akiknek csak a rajtuk lévő ruhájuk maradt meg. Sokan jöttek segíteni nekik, egyfajta szervezetlen szervezettség alakult ki, mindenki abban próbált segíteni, amihez a legjobban ért.