Marad a megdöbbenés...

Tíz évvel ezelőtt a riói konferenciát világszerte pozitív várakozás előzte meg, a johannesburgi konferencia előkészületei viszont meglepően csendben folytak. Mi az oka ennek a változásnak?

Csendesnek az előkészítést nem nevezném, hiszen a kormányon kívüli szervezetektől és az antiglobalistáktól már előre egy sor kritikát begyűjtött a találkozó. Az ugyanis már egy ideje látható, hogy néhány fejlett ország szinte blokkolni szeretné a riói konferencián elfogadott elképzelések további teljesítését. Ezért az előkészítést inkább zavarosnak nevezném és bizony a májusban Balin tartott utolsó előkészítő konferencia is eredménytelenül zárult. Végül most Johannesburgban egy kéthetes előkészítő konferencián próbáltak meg valamit összerakni a tervezett anyagokból. Eredetileg ezek akciótervek lettek volna, de tartok tőle, hogy csak nagyon gyenge anyagok születnek majd, legalábbis ami a konkrét feladatokat és határidőket illeti. Ez főként az USA hozzáállása miatt fenyeget, amely az úgynevezett partnerségi elvre szeretne építeni, ezzel azonban szerintünk lemondana a konkrét vállalásokról. Véleményem szerint ha sikerül is elfogadni valamilyen közös dokumentumot, akkor az általánosságokat tartalmaz majd.

Mi értelmét látja mégis ennek a konferenciának?

Szerintem a konferencia legnagyobb eredménye egy világméretű megdöbbenés lesz. Mégpedig azzal kapcsolatban, hogy mibe fogtunk bele 1992-ben és mit nem sikerült azóta teljesíteni. Az akkori elveket nem is vitatja senki, de a világ országainak annyira ellentétesek az elképzeléseik, hogy egyszerűen nem lehet konszenzusra jutni. De ez is fontos, hiszen tulajdonképpen a riói konferencia is egy hasonló jelenség volt. Amikor annak idején elkezdtük az előkészítését, csak nyolc hagyományos környezetvédelmi témával foglalkoztunk, de a végén ez negyvenre szaporodott. Rióban az hatott a megdöbbenés erejével, hogy addig legfeljebb egy-egy szervezet külön-külön beszélt a környezetkárosítás veszélyeiről, ott viszont első alkalommal találkozott mindegyik. Ez az érzés Johannesburgban is ott van a levegőben, de talán fordítva. Míg Rióban mindenki elszánt volt, hogy nekifogunk a teendőknek és Fidel Castrótól az amerikai elnökig ezt mindenki ki is nyilvánította, addig napjainkra kénytelenek voltunk rájönni, hogy az ottani vállalások túlságosan ambiciózusak voltak.

Milyen szerepe lehet Szlovákiának ebben a folyamatban?

Az ilyen kis országok szerepét természetesen nem lehet eltúlozni. Mi csak valamilyen csoportosulás tagjaiként érvényesülhetünk. Ilyen szempontból Szlovákia nem áll rosszul, sőt a kiotói klímaegyezménnyel vagy a biodiverzitásról, a fajok sokszínűségének megőrzéséről szóló egyezménnyel kapcsolatban fontos szerepet vállaltunk. A kelet-európai regionális ENSZ csoport lényegében szétesett és helyette újak alakultak. Ilyen a CG 11, amely a társult országokat és Horvátországot tömöríti, sőt a V4-ek is sok helyen közösen eredményt tudtak elérni. Egy hazánkhoz hasonló kis ország számára már az is siker, ha néhány szó bekerül valamelyik paragrafusba, amely a számunkra fontos irányba befolyásolja a dolgokat. Létezik ezenkívül egy másik út, az egyéni kapcsolatokon keresztül. Ilyenekkel szerencsére én is rendelkezem, így ha szükség lesz rájuk, ezzel is élhetek.

Konkrétan mit szeretne elérni Johannesburgban?

Három hivatalos elképzeléssel utazunk ki, amelyek közül kettő nagyon konkrét. Az egyik, hogy támogatjuk a határidőkhöz konkrét vállalások elfogadását szorgalmazó államokat – ezek lényegében az Európai Unió tagállamai. Ezenkívül támogatni fogunk minden olyan törekvést, amely a környezetvédelmi problémák integrált kezelését szeretné bevezetni. Ilyen például a természeti erőforrások integrált felhasználása vagy a folyók vízgyűjtő területének integrált menedzsmentje. Ahhoz egyébként, hogy annak idején ez Rióban része lett a tizedik fejezetnek, én is hozzájárultam. Azóta ez a téma sláger lett, de a mai napig tartott, amíg ez átment a politikusok, a diplomaták és a pénzemberek tudatába. ĺgy most már több lehetőség van a konkrét tettekre. Végezetül egy speciális, de szintén nagyon fontos ügy. Az elmúlt években szinte külön iparággá nőtt a projektumok írása és olvasása, viszont a projektumok gyakran elszakadnak a konkrét megoldásoktól. Ezért mi az egyszerűbb és olcsóbb projektciklus megteremtését fogjuk szorgalmazni.

A viták miatt viszont megeshet, hogy kevesebb eredményt sikerül elérni. A kritikusok szerint megtörténhet, hogy ezt akár Rio mínusz 10-nek is nevezhetnék. Mit tartana ilyen kudarcnak?

Szerintem ha a Rióban elfogadottakhoz képest nem lesz előrehaladás, akkor az már ilyesminek tekinthető. Ez ugyanis azt jelentené, hogy tíz év alatt nem sikerült fejlődnünk. Attól azért nem félek, hogy visszatérnénk az 1982-es állapothoz.

Bízik abban, hogy a johannesburgi viták ellenére a fenntartható fejlődés megmarad világméretű ideológiának?

Szerintem a johannesburgi konferencia legfontosabb hatása az a jellegű megdöbbenés lesz, hogy a probléma valóban létezik, de képtelenek vagyunk megoldást találni rá. Ettől azonban a fenntartható fejlődés alapelvei továbbra is megfelelő súlyt kapnak a döntéshozatal során.

Van remény arra, hogy az Egyesült Államokat sikerül kimozdítani jelenlegi elutasító álláspontjából?

Nem látok erre nagy reményt. Inkább köztes megoldások lehetségesek, amelyek a frázisokon kívül tartalmazni fogják az általuk partnerségnek nevezett ellenőrizhetetlen javaslatokat.