Magyar olimpia – megérné, ha...

De ilyen ország Magyarország, és ilyen város Budapest is?  A magyarországi sajtó az elmúlt hetekben a budapesti olimpiai álmoktól és az olimpia ellenzőitől volt hangos. A 2024-es olimpiai pályázatot ellenzők népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos aláírásgyűjtés tegnap zárult, és összegyűlt a megfelelő számú aláírás egy népszavazás kiírásához. Így jó esélye van, hogy a magyar főváros referendumon dönthet arról, pályázik-e az olimpiai rendezésre Párizs és Los Angeles ellenében. Megérheti az olimpia Dénes Ferenc sportközgazdász szerint Budapest két potenciális ellenfele, Párizs és Los Angeles képes olimpiát rendezni, és meg is éri nekik a dolog. Ténylegesen igaz ugyanis, amit mind a két város állít magáról, nevezetesen, hogy készen áll az infrastruktúrájuk. Ebbe beleértendő a sportinfrastruktúra és a turisztikai infrastruktúra is, mely egy ilyen volumenű esemény megrendezéséhez kell.  Los Angeles például újra az Egyesült Államok egyik legfontosabb sportközpontja lett, hiszen amellett, hogy két amerikaifutball-csapat költözött ide az elmúlt két évben, eltart még egy baseball-, két kosárlabda- és két jégkorong-csapatot is (ha a nagyvárostól egy köpésre fekvő Anaheim csapatát is ideszámoljuk) – ez pedig még az USA-ban is nagy fegyvertény.  Párizs számára – jegyzi meg Dénes Ferenc – egy nagyon erős sportturisztikai folyamat része lenne az olimpia, 2005 óta folyamatosan rendeznek évente két-három világversenyt, gondoljunk csak a tavalyi labdarúgó Európa-bajnokságra. A francia főváros nagyon tudatosan készül arra, hogy a párizsi olimpia 100. évfordulóján ismét ők rendezhessék meg az ötkarikás játékokat. A két város ráadásul turisztikai infrastruktúrája alapján is a világelitbe tartozik, nem okozna nekik különösebb gondot, ha három hét alatt egymillió turistát kellene vendégül látniuk. Emelné a hangulatot Budapest helyzete ugyanakkor messze-messze nem ilyen egyértelmű, ám ez nem azt jelenti, hogy bizonyos feltételek mellett ne érné meg az olimpiarendezés. Az olimpia pártolóinak egyik fő érve, hogy az ötkarikás játékok impulzust jelentenének olyan fontos infrastrukturális fejlesztések elindításához, melyekkel Magyarország évek óta elmaradt.  Dénes szerint azonban ez az érv minimum kétséges. A budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmánya ugyanis hangsúlyozza, hogy a rendezés kapcsán olyan beruházásokról beszélünk, melyek amúgy is tervezett fejlesztések, és előbb-utóbb meg fognak valósulni. „Ha ez igaz, felmerül a kérdés, minek olimpiát rendezni. Ezt önmagában nem tartom érvnek a rendezés mellett” – jelentette ki. Hozzátette: a másik érv a rendezés mellett az, hogy a fejlesztések és maga a rendezés is hasznos externáliákkal jár, valamint a lakosság hangulatát is fokozza – ezeket a hatásokat azonban nem lehet beárazni.   A sportközgazdász rámutat, a megvalósíthatósági tanulmány azt mondja, hogy nagyon szigorú közgazgasági feltételek között az olimpia nullszaldós, veszteség nélküli vállalkozás. „Szerintem ez nem így van, veszteséges vállalkozásról van szó. Az államnak ugyanis a hiányzó összeget bele kell tennie a rendezésbe. A kérdés számomra ezek után az, mekkora ez az összeg, az áldozat, amit vállalunk a járulékos hatásokért, vagy a jó érzésért” – magyarázza.  Nem szabad ellopni a pénzt Erre a kérdésre a válasz annak függvénye, ki mennyire elkötelezett vagy nem elkötelezett az olimpia mellett. Dénes Ferenc szerint a rendezést érdemes három feltételhez kötni. Az első mindjárt az, hogy nem lopják el a rendezésre szánt, közösbe tett pénzt. A második, hogy valóban olyan beruházások valósuljanak meg, melyekre az olimpiától függetlenül is tényleg szükség van, és hatékonyan szolgálják az ország és a város hosszú távú gazdasági érdekekeit. „Ha kell egy híd, hogy át tudjanak menni Csepelre, tudnom kell, hogy az a híd nemcsak az olimpia három hetére lesz fontos, hanem utána is hasznosul” – magyarázta.  Dénes harmadik feltétele összefügg az elsővel: az olimpia rendezése csak akkor működhet, ha a lakosságnak van bizalma a politikai elitben, különösen a döntéshozó és végrehajtó hatalomban. „Bíznunk kell bennük, és abban, hogy ez valóban komoly közösségi célt szolgál, túl azon, hogy a vállalkozói réteg meggazdagodik rajta” – véli. A bizalom kialakulásához azonban átlátható rendszer, a pénz elköltésének megfelelő ellenőrzése szükséges. „Ha ez a három feltétel teljesül, véleményem szerint a polgárság nagy része vállalna bizonyos áldozatot a rendezésért, akár adó formájában is” – tette hozzá Dénes Ferenc. Nincs sportpolitika A probléma ezzel az egésszel ugyanakkor Dénes szerint az, hogy jelen pillanatban nincs valós sportpolitika Magyarországon. „A politika ugyan nagyon intenzíven foglalkozik a sport ügyeivel, ám ez nem sportpolitika. Ahhoz világosan megfogalmazott közösségi célok, vízió, cél- és eszközrendszer, valamint ellenőrzés kell. A dolog azonban nem ebbe az irányba tart” – magyarázza a szakember. Egyedi döntések születnek, melyek egy része jelentősen köthető Orbán Viktor miniszterelnök személyéhez. Ez pedig hektikus, nehezen átlátható rendszerhez vezet. „Nagyon sok érvet tudok mondani amellett, miért jó, hogy új stadionja van a Ferencvárosnak, vagy hogy megépül a Puskás-stadion. De vannak olyan extenzív sportfejlesztések Magyarországon, melyekkel nem tudok mit kezdeni” – tette hozzá. Ilyen érthetetlennek tűnő beruházásnak nevezte például az új kisvárdai stadion megépítését is, melyre másfél milliárd forint állami támogatást fordítanak, ám azt nem tudni, megtérülnek-e az üzemeltetési költségek, és megfelelően kihasználják-e. A Szabolcs megyei Kisvárda futballcsapata ugyanis a másodosztályban játszik, és egyelőre nehéz elhinni, hogy az új stadion központi szórakoztató szerepet kap majd a kisvárosban. Hasonló a helyzet a 2017-es úszó-világbajnokságra épülő Dagály úszóközponttal. A vb rendezésének költségei jelen pillanatban az uszodával, gátépítéssel, területfejlesztéssel egyetemben már csaknem 100 milliárd forintnál járnak, ami az eredeti tervek csaknem négyszerese. „A kérdés, hogy a Dagály megépülése azt jelenti-e, hogy a magyar úszóknak az életben többet nem kell elmenniük edzőtáborozni külföldre, hiszen van egy olyan edzőkomplexum, amely 0–24-ben kiszolgálja őket. Ha igen, akkor azt már lehet koncepciónak nevezni” – mondja Dénes, de hozzáteszi, a Dagályt a vb után tömegsportra szánják.  „Az nem koncepció, hogy a Dagályban majd a budapestiek is úsznak, a vízilabda-válogatott is ott edz, meg az úszóink is. Erre 50 milliárdért ne építsünk egy sportközpontot. Ha azt akarjuk, hogy az emberek ússzanak, építsünk ehhez száz darab 500 milliós uszodát, és nem kell, hogy csilli-villi legyen, csak szolgálja ki az igényeket, normális áron” – magyarázta. „Az Etihad vagy a Nagyerdei Stadionba sem engednek be csak úgy, ha futballozni támad kedvem” – tette hozzá. Mi lesz az olimpia után? Az egyik legfontosabb tényező az olimpia rendezése kapcsán azonban az, hogy az ötkarikás játékok elengedhetetlenül hoznak magukkal olyan befektetéseket is, melyek teljesen elvesztik funkciójukat az olimpia három hete után. S hiába bizonygatja minden szervezőbizottság, hogy ezúttal máshogy lesz, és nem maradnak lepusztult, elhagyatott stadionok és pályák az olimpia után, már a tavalyi riói olimpia komplexumai is romokban állnak a képek tanúsága szerint.  „Bizonyos mértékig van ebben törvényszerűség. Egy ország sportkultúrája, hagyományrendszere évtizedeken keresztül épül. Ám ha az ország kultúrájában nincs benne például a gyeplabda, akkor egy 8000 fős gyeplabdastadiont az olimpia után képtelenség lenne fenntartani. A gyengébb gazdasági teljesítményű országok nem engedhetik meg maguknak, hogy feleslegesen nyomják a pénzt a nem használt stadionok fenntartásába” – magyarázza Dénes. A rendezésnél tehát alapvetően az a fontos, hogy nemcsak az egyes létesítmények megépítésének költségeit tükrözze a költségvetés, hanem adott esetben azok lebontását is. Brazíliában ugyanakkor épp ennek költségeit becsülték alá, s ennek ékes példája az ottani sajtóközpont: az épületet lebontották ugyan, de a törmelék elszállítására már nem maradt elég pénz... Dénes ugyanakkor egy erős érvet mindenképpen lát a magyar olimpia rendezése mellett. „Magyarországon 2010-től szinte számolatlan mennyiségű pénz ömlik a sportba, ami minden koncepciótlansága ellenére megváltoztatta és beindította a sportéletet. Van mindennapos testnevelés, vadásszák a gyerekeket a sportegyesületek, mert a TAO-támogatás miatt igazolt sportolókra van szükségük. (A TAO-pénz lényege, hogy a felajánló cégek nem az államnak fizetik be az adott összeget, hanem felajánlhatják a kedvenc sportszervezetüknek – szerk. megj.) A magyar pályázatot érvként épp az támogatja, hogy ebbe a típusú sportfejlesztésbe beleillik az olimpia. Van remény arra, hogy az akkori fiatalok életének mindennapos része lesz a sport, és az olimpia múltával is használni fogják a játékokra épített létesítményeket, fejlesztéseket” – mondja a sportközgazdász.