Magyar badar – limerik mindenkinek

A limerik (angolosan limerick) kötött formájú, ötsoros vers, jellemzően abszurd, humoros vagy obszcén elemekkel. Rímképlete AABBA, a harmadik és negyedik sor általában rövidebb; ritmusa jellemzően jambikus.

Éppen másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg az Európa Könyvkiadónál a Magyar badar című kötet, sok sok limerikkel, s azóta a költők, műkedvelők bebizonyították, hogy limeriket nemcsak angolul, hanem magyar nyelven is lehet írni.

A nagy siker nyomán Várady Szabolcs szerkesztésében a Magyar badar a Syllabux Kiadó gondozásában látott napvilágot, a régi limerikválogatást rengeteg új darabbal egészítette ki. Ebből a kötetből válogattunk néhányat, kellemes olvasmányként a kánikulába.

Volt egy úr, lakhelye Párizs,

Rászóltak: „Fogyjon le máris.”

Onnantól nem evett

feltéthez köretet,

„Pá, krumpli – mondta – és pá,

rizs!”

(Varró Dániel)

Volt egyszer egy öreg stockholmi,

Agyára ment már a sok holmi.

Szert tett egy bricseszre,

A többit kicseszte,

S megtanult nadrágot stoppolni.

(Varró Dániel)

Volt egy úr, lakhelye Tajvan,

Tudta, hogy a fején vaj van.

Margarin nem lévén

Fejen állt zsemléjén –

Kicsinyke öröm a bajban.

(Varró Dániel)

Volt egy úr, lakhelye Ecuador,

palotát épített lekvárból.

„Nincs neki teteje?”

kérdezte a neje.

„Nincs, szívem, épp abból laktál

jól.”

(Varró Dániel)

Volt egy úr, lakhelye Holmavik,

Fogalma sem volt, hogy hol lakik.

Kérdezték: „Galántán?”

Azt mondta: „Talántán.

Igyekszem megtudni holnapig.”

(Varró Dániel)

Volt egy úr, lakhelye Komárom,

Útra kelt egyszer egy homáron.

Kérdezték: „Élelmes?

Fürge és kényelmes?”

„Nem – mondta –, de azért komá

lom.”

(Varró Dániel)

Élt a skót Felföldön egy holló.

Szófukar volt, sőt nagyothalló!

Ha jött egy jó varjú,

s szólt hozzá: „Hauvarjú?” –

annyit se vágott rá, hogy: „Helló!”

(Kovács András Ferenc)

Volt egy úr, úgy hívták, Etele,

Az minden látvánnyal betele.

Ermitázs, Tadzs Mahal,

vagy a Kínai Fal:

azt mondta, őt ez nem köti le.

(Csengery Kristóf)

Volt egy nő, úgy hívták, Ivett.

Összetört kilencven szivet,

S hozzá még hat diót.

Mindenből ami jó

Lehetett, magának kivett.

(Kántor Péter)

Forrás: Magyar badar

246 régi + 154 új limerik

Syllabux kiadó