Macron nem tervez radikális változásokat

Az első választási forduló első helyezettje, Emmanuel Macron az elemzők szerint megnyerte a tévévitát is, a felmérések eredményei azt mutatják, jelentős előnye van Marine Le Pen előtt. Biztosra vehető a vasárnapi győzelme?

Egyelőre csak az bizonyosodott be, ami már látszott a választási kampány során és a vége felé közeledve is, hogy egyértelműen Macron az esélyes jelölt. A győzelme nagyon valószínű, de még nem vehető biztosra, annak ellenére sem, hogy ezt jelzik a közvélemény-kutatások is. Természetesen fontos lesz, hogy ő nyeri-e a választásokat, de az talán még fontosabb, hogy milyen arányban. Ma már szinte biztosra vehető, hogy Marine Le Pen sokkal több voksot gyűjt majd be, mint édesapja, Jean-Marie Le Pen 2002-ben Jacques Chirac ellen. Azt is fontos megjegyezni, hogy Chirac akkor az elnöki pozícióból indult, s nem volt túlságosan népszerű. Vagyis azt láthatjuk, hogy Franciaországban erősödik a szélsőjobboldal támogatottsága. A köztársaságielnök-választás során csak egy jelölt győzhet, és a második körben 39 százalék is vereséget jelent, de a jó eredményt Marine Le Pen kihasználhatja a parlamenti választásokon vagy az európai parlamenti választásokon.

Néhány hét múlva parlamenti választásokat is tartanak Franciaországban, ezek eredményét hogyan befolyásolhatja a köztársaságielnök-választás eredménye?

A francia parlamenti választások is specifikusak, a választókörzetek kicsik, a standard pártok együttműködése sokszor esélytelenné teszi Le Pen Nemzeti Frontjának jelöltjeit. Ezúttal azonban számítani kell arra, hogy Le Pen a választási eredményét kamatoztatni tudja a parlamenti választásokon is, és pártja erősödhet, nagyobb befolyásra tehet szert a parlamentben.

Kimondható a választások kapcsán, hogy a standard pártok kudarcot vallottak?

Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a standard pártok, a szocialisták és a republikánusok – kudarcot vallottak. Macron több szempontból is szocialista jelölt volt – csak a párt nevét nem vállalta. Ő döntött úgy, hogy nem indul a párt előválasztásán. Ez a döntése összefügghetett azzal, hogy a párton belül a radikálisabb jelöltek legyőzhették volna, emellett pedig párton kívüli jelöltként akart indulni, erre építette választási kampányát is. Az eddigi politikai pályája, választási csapatának jelentős része azonban a szocialista párthoz köti, és természetesen választóinak nagy részét is ettől a párttól csábította el. Kérdés, hogyan viszonyul majd az esetleges győzelméhez a szocialista párt, közelednek-e hozzá, együttműködnek-e vele és mozgalmával, vagy esetleg szakad a szocialista párt, és Macron mozgalma, az En Marche! felveszi egy kicsit balra húzó centrista párt szerepét, és balra tőle áll majd a jelenlegi szocialista párt.

Tehát egyelőre nem kell temetni a standard francia pártokat?

Biztosan nem. A standard bal- és jobboldal Franciaországban már többször átélt ilyen helyzetet. A republikánusoknak is voltak nehéz pillanataik, habár a jelöltjük a 3. lett az első fordulóban. Fillon ugyan kevesebb szavazatot kapott, mint Macron, de ezt az eredmény befolyásolták a vele kapcsolatban kirobbant komoly botrányok. A francia választásokról nem mondanám, hogy a nem standard politikusok győzelmét hozta. Annál is inkább, mivel Macron olyan politikai platformon tudott győzni, amely inkább stabilitást és kontinuitást hirdet, nem pedig radikális változást. Ugyan azt állítja magáról, hogy a változás jelöltje, de érvényes rá Hašek kijelentése, hogy „ez a változás a törvényes keretek közt, és a tisztesség határait megtartva” történik. Egyáltalán nem beszélhetünk radikális populistáról.

Macron és Le Pen harcát leírhatjuk úgy, mint a globalizmus és az a nacionalizmus, az izolacionizmus képviselőinek a harcát?

Ez így nem teljesen igaz. Le Pen valóban a nacionalizmust képviseli azzal, hogy szerinte a kormánynak nemzeti gazdasági érdekeket kell megvalósítania, jelentsen ez bármit is. Hogy a kormány azért van, hogy védje a francia lakosságot és a cégeket a külső veszélyektől. A Nemzeti Front politikája valóban ez. Macron alapvetően valóban a liberális gazdaság képviselője, bírálja a teljes mértékben szabályozott piacot. Azt mondja azonban, hogy szükség van bizonyos piaci szabályozásra, ennek egyes elemeit pedig uniós szinten kell megvalósítani. Azt mondja, hogy nem zárhatjuk ki a világot, amelyben élnünk, az országhatáron kívülre, de meg kell keresni azokat a módszereket, amelyek segítségével gazdasági és szociális szempontból is sikeresek legyünk. Én őt egyfajta szociálliberális politikusnak nevezném, aki meg akarja őrizni a gazdasági szabályozás egy részét nemzeti szinten, egy részét uniós szinten, és aki szerint szükség van globális szabályozásra is. Semmiképpen nem libertariánus közgazdász, aki szerint mindent a globális szabad piacra kell bízni.

Milyen hatással lehet Macron győzelme az Európai Unióra? Erősödhet az uniós együttműködés? Jön a többsebességes Európa?

Ez nehéz kérdés. Sokkal egyszerűbb lenne azt elmondani, hogy mit jelentene az unió számára a veresége. A győzelmének hatása sok mindenben függ attól, hogy milyen eredménnyel zárulnak az őszi, németországi parlamenti választások. Ha Németországban stabil kormány jön létre, amely erősíteni akarja az uniós együttműködést elsősorban az eurozóna alapján, akkor Macronban megfelelő partnert talál. Ha azonban az új német kormány kevésbé lesz az integráció erősítésének híve, akkor Macronnak problémát jelent majd programja egyes, uniós vonatkozású elemeinek a megvalósítása.