Lelki elsősegély határon innen és túl

A járvány terjedésének megfékezése végett március közepétől a minimumra csökkentettük a személyes kapcsolattartást. A bezártság miatt növekedhet az elmagányosodás esélye, sok helyen azonban éppen a kötelező összezártság okozhat gondot. „Egy családnak, amely sosem töltött együtt 24 órát, most egységként kell működnie és alkalmazkodnia” – magyarázza Lánczos Andrea, aki Szlovákiából önkénteskedik a meghallgatunk.online lelkisegély-szolgálatot nyújtó weboldalnál, amely március közepén, a koronavírus itteni megjelenésekor jött létre. „Lelki elsősegélyt nyújtunk, de nem ígérünk többet annál, mint amit a program neve is sejtet: meghallgatjuk az embereket és segítünk a hogyan másképpen megfogalmazásában – magyarázza a tréner. Sok telefonálónak már az is segít, ha kibeszélheti magát. 

Fontos, hogy néha kihangosítsuk magunkat, hogy meglássuk a megoldást.” Lánczos Andrea hangsúlyozza, segítőként nem tanácsot ad, hanem olyan technikákat alkalmaz, amelyeknek köszönhetően az alanyok önmaguk találják meg a kulcsot. „Ez a legnagyobb ajándék: a saját erőforrásokban felfedezett megoldások, amelyek ott vannak bennünk” – mondja a tréner. 

Egyre kevesebb hívás

A honlap alkotója, Gilányi Attila lapunknak elmondta, minden tudása megvolt ahhoz, hogy március közepén létrehozza a portált, ezért nem gondolkodott. „Már több mint száz önkéntesből áll a csapat, és jó lenne, ha a járvány elülte után is folytatódhatna a projekt” – nyilatkozta a mentálhigiéniai szakember, aki szerint a jelenleg stabilizálódni látszódó helyzetnek tulajdonítható, hogy az induláshoz képest csökkent a hívások száma. „Összesen körülbelül 300 hívásról beszélünk” – mondta a szakember, aki szerint a vírus esetleges második hullámánál újra megszaporodnak a hívások.

Különböző problémák

Lánczos Andrea elmondása alapján mindenféle korosztály keresi őket. Egy pesti egyetemistának például azzal kellett megbirkóznia, hogy miután egy pénteken hazament a kollégiumból, hétfőn már nem mehetett vissza.

„Hirtelen meg lett fosztva a mindennapi életét megkönnyítő, számára fontos tárgyaktól, a barátaitól, a szokásaitól. Épp szakdolgozatot írt, és a helyzetből fakadó bizonytalanság hatására motiválatlan lett, nehezen kapcsolta be a kreativitását – avatott be Lánczos az egyik telefonáló történetébe. – Egy másik egyetemista dühös volt azok miatt a dolgok miatt, amelyektől meg lett fosztva. Arról beszéltünk, milyen csatornákon keresztül tud valamit behozni a régi életéből, és kiderült, hogy mindezzel már foglalkozott, csak túlzottan  fókuszált a veszteségekre. Teljesen szétcsúszott a napja, mire megkértem, mondja el, szerinte milyennek kellene lennie egy ideális napnak. Miután válaszolt, megkérdeztem, szerinte mi kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Végül teljesen felszabadult, hiszen rájött, mi alapján kellene nekikezdenie” – mesélte a coach.

Hasonló benyomásokról számolt be Csémi Ildikó is, aki korábban a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat munkatársaként már szerzett tapasztalatot e téren. „Egy végzős lány nagyon aggódott a közelgő érettségi miatt. Megváltoztak a mindennapjai, a szülei is munkanélküliek lettek. A beszélgetés végén érződött a hangján a megkönnyebbülés, hogy mindezt kimondhatta, és nem vált nevetség tárgyává közben” – mesélt saját élményeiről Csémi, aki szintén azt hangsúlyozza, a legtöbb embernek arra volt szüksége, hogy találjon valakit, aki meghallgatja. 

Erről tanúskodik Lukovics Éva beszámolója is, aki olyan emberrel beszélt, aki egy hét alatt többször is kereste őket. „Az intézkedések következtében nőtt a bezártság érzése, magányosnak érezte magát, és örült, hogy valakivel meg tudja osztani a gondolatait” – mondta a szakértő. Őt egy olyan férfi is kereste, akinek a mindenhonnan özönlő hírekkel voltak problémái. „Nem tudta kezelni a hírfolyamot. Megvizsgáltuk, mennyi időt tölt a közösségi oldalakon, ahol szintén gyakran találkozott a koronavírussal kapcsolatos hírekkel, de arról is beszéltünk, melyek számára a hiteles információforrások. Megnéztük, hol van az ő felelőssége, és végül a férfi tudatosította, az egész az ő kezében van” – emlékezett vissza Lukovics.

Itt és most segíteni 

„Nem azt vállaltuk, hogy terápiás problémákkal foglalkozunk. Volt, aki ezt próbálta megkerülni, de a kollégáim elmondták nekik, hogy a jelenleg őt foglalkoztató gondokról szívesen beszélnek velük, a diagnózisába azonban nem avatkoznak bele”

– magyarázta lapunknak Lánczos Andrea.

„Nekünk ott kell csatlakoznunk az életükhöz, ahol éppen tartanak. Ha a gyász munkálkodik bennük a jelenlegi helyzet miatt, akkor annak adunk teret, hogy ezt elmondhassák. Ettől megnyugodnak” – tette hozzá.

Ő naponta kétszer harminc percet kínált fel, amely alatt foglalkozna az emberekkel. „Egy anyukának felajánlottam, ha úgy érzi, felhívhat újból. Ő tűpontos rendszer szerint élte az életét, munka után mindig ment tornázni, táncolni. Utána ment a kisfiáért. Szombatonként a szüleivel volt, így talán csak vasárnap volt hármasban a család. Aztán hirtelen jött a karantén. Meg kellett találnia az énidőt, hogy hogyan tudná kielégíteni a mozgásigényét. Újra kellett fogalmaznia magát, elkezdett kijárni a kertbe, amelyet eddig nem nagyon használt” – emlékezett a szakember.

Menni vagy maradni?

A telefonálók között gyakran idősek is vannak, de akadnak olyanok is, akik egy idős szerettük miatt telefonálnak. „Volt, aki nem tudta eldönteni, mivel árt többet: ha betartja az előírásokat és nem látogatja az édesanyját, ezzel figyelve az egészségére, vagy a lelkére való tekintettel kockáztat, és valamilyen módon találkozik vele. Megkértem, hogy elméletben gondolja végig mindkét lehetőséget: melyiknek a kockázatait tudná vállalni? – mesélte Lánczos. – Egy idős ember pedig arról számolt be, ő ugyan megérti, hogy a gyerekei az egészsége miatt aggódnak, mégis nehezen viseli a hiányukat. Mivel ő mindezt a családjának nem merte bevallani, azzal tett meg egy lépést, hogy egy segítőnek elmesélte.”

Vannak azonban olyanok, akik az elszigeteltség ellenére is megtalálták a módját a minőségi kapcsolattartásnak. „Egy idős hölgy az unokájával az interneten keresztül az érzéseit tárgyalja meg a felszínes kérdések helyett” – mondta Lánczos.

Ez nem normális

A szakember azonban arra figyelmeztet, fontos tudatosítanunk, hogy a jelenlegi állapot nem normális. „Ne akarjuk elhitetni ennek az ellenkezőjét. Meg kell hallanunk, mennyi jó van ebben a helyzetben, mennyi minőségi időt tölthetünk azokkal, akikkel eddig erre nem volt lehetőségünk, de ne akarjuk azt hinni, hogy minden egyéb területen is kárpótolva vagyunk – magyarázta Lánczos. – Fontos dolgoktól vagyunk megfosztva, de abban bízom, hogy a karantén után még tudatosabban fogunk örülni a minőségi találkozásoknak.”

Lukovics Éva szerint a jelenlegi helyzetet felfoghatjuk ébresztőként is, hogy átértékeljük a világlátásunkat és a hozzáállásunkat. Szerinte ez jó alkalom arra, hogy visszatérjen a hitünk önmagunkba.