Lehallgatás, hülyeség

Egyszer már engem is lehallgattak. Pedig nem is vagyok parlamenti képviselő. Egy reggel arra ébredtem, hogy szöveges üzenet érkezett a mobiltelefonomra a szolgáltatótól. Arra figyelmeztettek, hogy hallgassam meg az üzenetrögzítőmet.

Rendben, felhívtam az üzenetrögzítőt. Némi sustorgás után meghallottam a saját hangomat. Éppen keresetlen szavakat mondtam valamilyen könyvről, amelyet az egyik volt barátnőm adott kölcsön, de sehol sem találom, tehát nem tudom visszaadni. Hirtelen rádöbbentem, hogy tényleg, emiatt káromkodtam magamban, de ennek már két hete. És láss csodát, most ezt hallom.

Gyanakodni kezdtem – csak nem hallgat le engem valaki? A konkurencia? Hiszen nemrég átvették az egyik cikkemet. Vagy a színházunk igazgatója? Hiszen jól feldühítettem, amikor csalással vádoltam. Hát a magánéletemből vett hanganyaggal akarnak tönkretenni?

Igen, persze, azonnal fel akartam hívni a belügyminisztert. Egy újságíró lehallgatása éppen a belügy dolga. Nem, dehogyis hagyom én magam. Vagy inkább rögtön a titkosszolgálatnak telefonáljak? És, tegyük fel, mi van, ha az egész mögött valami jelentősebb rejtőzik? Mondjuk, az al-Kaida?

Legelőször azonban, a biztonság kedvéért felhívtam az egyik ismerősömet, aki azelőtt mobiltelefonokat árult. Nem tudom, honnan vette őket, de ez most nem is lényeges. „Halló? Találkozhatnánk? Nem, nem szeretném telefonon keresztül, éppen lehallgatnak. Találkozzunk ott, ahol az utóbbi öt évben a leghosszabb időt töltöttük együtt”. Letettem. Fél óra múlva a helyi börtön előtt ismerősöm türelmesen elmagyarázta, hogy az üldözési mániám és az általam javasolt biztonsági intézkedések az én saját hülyeségemnek tekinthetők. Egyszerűen csak véletlenül megnyomtam egy gombot, felhívtam a volt barátnőmet, miközben éppen azt az átkozott könyvet kerestem. Ő persze nem fogadta a hívást, úgyhogy a hangomat szépen felvette az ő üzenetrögzítője. Drága volt barátnőm ezt sem kívánta meghallgatni. Az üzenetet, amelyről eddig nem is tudtam, két hét után visszaküldte a mobilszolgáltató.

A gyanú tehát a mobilszolgáltató szokásaival kapcsolatos hiányos ismereteimből fakadt. Önök mit szólnak ehhez, képviselő urak?

A cikket a Neviditelný pes (pes.eunet.cz) című internetes lapból vettük át a kiadó engedélyével.