Kultúrkörök határán

Az idén nyáron nyolcvanhat esztendős korában elhunyt Vojtech Zamarovský a szlovák tényirodalom kimagasló képviselője volt. Jól látszott ez a prágai távlatból is — a múlt század második felétől a cseh fővárosban élt, előbb az ottani szépirodalmi kiadóban dolgozott, majd szabadúszóként. Mégpedig kényszerű szabadúszóként, minekutána az ötvenes évek hivatalos kurzusa más boldogulást nem tett számára lehetővé. Ekkor fordult figyelme a történelem és a régmúlt idők értékei felé. Útleírásaival, valamint az egyiptomi, a mezopotámiai, és főként a görög és római antikvitás kincseinek értő láttatójaként, kiváló szintű ismeretterjesztő műveivel nemzedékeket nevelt. (Sokatmondó tény az is, hogy a görög civilizációt bemutató könyvét a görögök önismeretük forrásaként fordíttatták le maguknak.) Könyveinek fordítása és példányszáma minden idők legismertebb szlovák írójává emelte, ugyanakkor neve a szlovák könyvpiacon is fogalom maradt — utolsó könyve két évvel ezelőtt százezer példányban jelent meg. Magyarul több kiadásban több tucatnyi könyve jelent meg.

Szlovákiában nevét egy pozsonyi könyvesbolt viseli, s még életében díjat is alapítottak, melyet szintén róla neveztek el. Az idei Vojtech Zamarovský-díjat október derekán a szlovák tényirodalom két jeles képviselője, Ivan Szabó és Jozef Leikert kapta megosztva.

Jozef Leikert — egyáltalán nem mellesleg — költő is, eddig hat verseskönyvét adták ki, s költészetét már számos nyelven szólaltatták meg. Pominuteľnosť (2005) című kötete hamarosan magyarul is megjelenik Mulandóság címen, Tóth László fordításában, Szabó Ottó illusztrációival. ĺzelítőnek szánt, itt olvasható versét és fordítását kéziratból adjuk közre.

(cs.g.)