Küldetéses üzenetek

A könyvet Komáromban vettem át. Husvéth Lajosról, az időközben már elhunyt somorjai pedagógusról szól, aki átszenvedte az egész huszadik századot, ám – kívánsága szerint – megérte az ezredfordulót, s eljutott a Szentföldre is.

A címlapon a tanár úr törékeny alakja, amint kerékpárját tolja. Először itt-ott beleolvastam, aztán tüzetesen átböngésztem a könyvet. Diákok számára lehetne kötelező olvasmány: feszes derékkal hogyan megmaradni a megpróbáltatásokban. Közben naplótöredékek a hadifogságról, a beneši időszakról, a szocialista éra hányattatásairól, a napi megélhetés gondjairól. És felesége betegségéről. Nos, amúgy éppen ez a rokoni ág vezet a Vajdaságba, a könyvet illendő lenne már átadni F. Kálmánnak, aki egykoron a jobb időket megélt újvidéki magyar sajtóház igazgatójaként tevékenykedett, majd négy éven át Jugoszlávia indiai és bangladesi nagykövete volt. F. Kálmán ez idő tájt ingázik Csóka és Újvidék között, nyugdíjas, szerkeszti a Létünk című közéleti folyóiratot, ám nehezen elérhető. A kilencvenes évek elején Somorján még találkozott az anyai ágon rokon tanítóékkal, utunk ekkor Kassa felől vezetett, Gál Sándor pálinkája forrósította fel a havasan hideg téli éjszakát, ezt követte Bodnár Gyuszi borpincéje, így jutottunk el a somorjai pedagógus bálra. Ott F. Kálmán felkért valakit, szálfa-tartással táncolta végig a számot. Most viszont nem tudok a nyomára bukkanni. Az átadandó könyvet telefonon rég bejelentettem, ezt örömmel vette tudomásul, érzem számára fontos, a kötet azonban azóta is ott hever zentai családi házunk zongora-fedelén; ha F. Kálmán bármikor betoppanna, onnan legyen kézbesíthető. Ez a jelenet azonban várat magára – s talán így van jól. Ez az igazi üzenetek sorsa: se későn, se túl gyorsan. Az időn át szántó megbillentés ugyanis nem naptárian érvényes. Nem veszi számba, hogy F. Kálmán két gyermeke Pesten él. Fia vállalkozó, lánya egyetemista. Unokája pedig valahol Amerikában. Legutóbb dél tájban ébresztettem, ez számára még korán volt, lévén, olvasással tölti a hajnali órákat, már megegyeztünk, a hét végén találkozunk Csókán, aztán ezt is lemondta. Az átadandó könyv pedig továbbra is kikészítve zongoránk csipkézett fedőlapján.

Időutazásra számíthat inkább, aki most kézenfekvő megoldást keresne. Mert az üzenetek kódját nehéz megfejteni. Talán nem is érdemes. A felvidéki tanárember egy délvidéki származású nőhöz kötötte életét. A történet ennyi. De mennyi minden áll mögötte?

A kapcsolódások sem véletlenszerűek. Mert hogyan igazolható egyébként, hogy egy délvidéki gyerek palóc szókészlettel jelentkezzen beszédkészsége első hat hónapjában. Miként igazolhatóak továbbá a talányos ráutalások, a ráhangolódó szóösszetételek?

A könyv továbbra is ott áll, átadásra várva. Ami ezután történhet, az már csak színes ceruzával írható…