Kreatívak az agresszorok

A családon belüli erőszaknak különféle formái ismertek, melyek más-más gyakorisággal bírnak. A lelki bántalmazás elsősorban a számonkérésekben, felhánytorgatásokban, az ijesztő magatartásban és a káromkodásban nyilvánul meg. Az esetek 80%-ában erről van szó. Nagyon gyakori a testi sértés is – főként lökdösődés, taszigálás, veréssel fenyegetőzés – a partnerkapcsolatokban, az IVO – Társadalomkutató Intézet statisztikái szerint a bántalmazásos esetek 70%-ára jellemző.

A bántalmazott nők 60–70%-át lekicsinyli partnere, nyilvánosság előtt nevetségessé teszi, anyagi függésben tartja, illetve elszigeteli a barátoktól, a rokonoktól. A családon belüli erőszak áldozatait felerészben nem kívánt szexuális tevékenységre kényszerítik, nemi erőszakot követnek el rajtuk, fillérre elszámoltatják. A felmérés készítői hangsúlyozzák, az agresszorok rendkívüli kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, válogatott eszközökkel bántalmazzák partnerüket. Minden elképzelhető kínzásra találunk hazai példát. Fojtogatásra aránylag a legritkábban – mintegy 30%-ban – kerül sor az élettársi vagy házastársi kapcsolatokban, ugyancsak ritka a fegyverrel fenyegetőzés és az ételmegvonás.

A közvélemény elsősorban az alkohol, illetve a drogok számlájára írja a családon belüli erőszak tényét és fokozatos elterjedését. A feltevés alapvetően helyes, de téves következtetésekre vezet. Könnyen azt gondolhatjuk ugyanis, hogy az alkoholizmus visszaszorításával megszűnhet vagy jelentősen csökkenhet a nők bántalmazásának gyakorisága. A statisztikák szerint az áldozatok mintegy egyharmada a férj vagy a partner „józan pillanataiban” vált a támadás célpontjává, magyarán az agresszor nem alkoholos befolyásoltságban követi el tettét.

Az esetek 50%-ában a részegség az erőszak kiváltója, 42%-ban a különféle nézeteltérések, és az, hogy a leendő áldozat visszabeszélt. Érdeklődésre számot tartó adat, hogy a bántalmazott nők 18%-a úgy véli, az ő viselkedése váltja ki a férj vagy partner agresszióját, vagyis hogy ő maga tehet az egészről. Ez a hozzáállás abból a mélyen gyökerező meggyőződésből fakad, hogy a családon belüli erőszak belügynek számít, és mint olyan nem tartozik a kívülállókra. (ervé)