Köteles Lászlóval, a Szlovák Információs Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság alelnökével a „harminchatok” titkos jegyzéké

Állítólag 36 tagja van az állam lejáratásán dolgozó titkos csoportnak, és a miniszterelnök a névsort odaadta a Szlovák Információs Szolgálatnak. Mikuláš Dzurinda ezt nem cáfolta. Mi erről a véleménye?

Kaliňák képviselő úr érvelt azzal, hogy ilyen csoport létezik, ám a bűnüldöző szervek semmilyen konkrét csoportocskáról nem tesznek említést, csak általános veszélyforrásként tartják számon.

Tehát a titkosszolgálatot felügyelő bizottság alelnökeként nincsenek olyan információi, melyek szerint ez az állítólagos csoport 36 személyből áll?

Hivatalosan nincsenek.

És nem hivatalosan?

Vannak mindenféle értesüléseim. Az egész helyzetre inkább a pletykaszerű információáramlás jellemző, miközben nagyon komoly témáról van szó, hiszen a titkosszolgálat százmillió koronából gazdálkodó szervezet. A miniszterelnök és a szolgálat igazgatója elég szerencsétlenül kezeli e kényes kérdéseket. Most, hogy már mindenki erről beszél, az ügy teljes nyilvánosságot kapott, egyértelműen kellene nyilatkozniuk arról, miről és kikről van szó, és ha kell, a bűnüldöző szerveken keresztül hivatalos eljárást kellene kezdeményezniük ahelyett, hogy általános, nem hivatalos híreket terjesztenek. Mert bizony be kell vallani, hogy elsősorban ők voltak azok, akik elkezdtek beszélni a csoportról, amire természetesen ráharapott az ellenzék is.

Egyesek szerint a titkosszolgálat végképp elveszítette megbízhatóságát. Ön szerint?

Nem is tudtam arról, hogy megbízható volt. Természetesen ez a magánvéleményem, de másoktól is hallottam hasonló kijelentéseket. Sajnos, a titkosszolgálatra megalakulása, azaz 1993 óta folyamatosan ráveti az árnyékát, hogy olyanok hozták létre, akik szorosan kötődtek a valamikori kommunista titkosrendőrséghez. A mai napig nem tisztázták a titkosszolgálat szerepét például a köztársasági elnök fiának, ifjabb Michal Kováčnak az elrablásában, és sajnos, sokan kételkednek abban, hogy az intézmény műszaki eszközeit a törvénynyel összhangban használják-e. A múlt év végén kipattant lehallgatási botrány sem tisztázódott.

Robert Kaliňák, a parlament védelmi bizottságának elnöke szerint a titkosszolgálat nem azt csinálja, amire a törvény felhatalmazza.

A szolgálat valószínűleg túllépte a hatáskörét, amikor olyan biztonsági iratokat, átvilágítási dokumentumokat dolgozott ki a Nemzetbiztonsági Hivatal volt igazgatójáról, melyek elkészítése nem tartozik a hatáskörébe, ráadásul ezeket az értesüléseket valóban megkérdőjelezhető módon továbbította. Véleményem szerint a helyzetet az ellenzéki Smernek, pontosabban az illetékes parlamenti bizottságokban tevékenykedő képviselőinek kellene tisztázniuk. Érdekes módon a szolgálatot felügyelő testület ülésén, amelyen a miniszterelnök próbálta saját álláspontját magyarázni, a Smerből senki nem jelent meg. Pedig sokszor éppen e párt képviselői nyilatkoznak a titkos csoportról.

Kaliňák szerint az államot hírszerzési információk alapján irányítják, ami szerinte egyebek mellett azért elfogadhatatlan és veszélyes, mert az ilyen értesülések javarészt megbízhatatlanok.

Minden egyes állam irányításában bizonyos fokig szerepet játszanak azok a titkosszolgálati információk, melyek a különböző döntések hátterét képezik. Ilyen szempontból Kaliňáknak nincs igaza. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy rosszul működő vagy valamilyen politikai párt számára konkrét feladatokat teljesítő titkosszolgálat esetében fennáll a veszély, hogy az ilyen információk csak egy szűk csoport érdekeit szolgálják.

A hasonló botrányok elkerülése érdekében szigorítani kellene a titokvédelmi törvényt, hogy minél kevesebb ember férhessen hozzá átvilágítás nélkül bizalmas információkhoz. Már elkészült a jogszabály módosító tervezete, ám az eredeti elképzeléstől eltérően nemcsak a három közjogi méltóság, hanem a parlament, a kormány és a bírók is átvilágítás nélkül megismerkedhetnek titkos értesülésekkel. Mi erről a véleménye?

Amikor felmerült a titkosszolgálat ellenőrzésének a kérdése, javasoltam, hogy egy szűkebb parlamenti képviselői csoport végezze az ellenőrzést úgy, hogy ennek tagjait is át kellene világítani, viszont az átvilágítási bizonylattal rendelkezőknek meg kellene kapniuk minden szükséges információt. Néha kétségeim vannak, a három közjogi méltóság esetében miért kell kivételt tenni. Elvégre ők is politikai funkciót töltenek be...

Tehát ideális az lenne, hogy ha senki sem jutna bizalmas információkhoz átvilágítás nélkül?

Elméletileg az lenne a legjobb, ha az átvilágítás mindenkire vonatkozna, aki bizalmas értesülésekhez akar hozzáférni. Ha pedig erre nincs politikai akarat, arra kell törekedni, hogy a kiváltságosak köre minél szűkebb legyen. Az ideális megoldás az lenne, ha a választott és kinevezett tisztségviselők önként vállalnák az átvilágítást. (sza)