Könnyen beletörhet az Európai Unióba az autoriter rezsimek bicskája

A tanulmányt a Political Capital kutatóintézet készítette, a munkafolyamatba pedig bevonta több középkeleteurópai ország társadalomkutató intézeteit is, Szlovákiából például a Közéleti Kérdések Intézetét (IVO). A kutatás arra összpontosít, hogyan nyilvánul meg európai szinten az autoriter rezsimek befolyása – a tanulmány készítői ezt az Európai Parlament esetében igyekeztek számszerűsíteni is, elsősorban azon keresztül, hogyan szavaztak az egyes EP-képviselők néhány, ezen a területen kulcsfontosságú jelentéssel kapcsolatban.

Félig zárt ajtók

Az olyan autoriter szuperhatalmaknak, mint Oroszország vagy Kína, melyeknek nagyon is kézzel fogható és jól körülhatárolható érdekeik vannak Európában, nincs könnyű dolguk, ha befolyásolni akarják az európai intézményeket. Míg sok tagállam önmagában kifejezetten sebezhető a befolyási kísérletekkel kapcsolatban, az Európai Unió egészen más terep. A magyarázat az EU struktúrájában rejlik: a felülről lefelé szerveződő, közvetlen utasításláncon alapuló autoriter rendszerek nem igazán tudnak mit kezdeni az ettől teljesen idegen logika alapján működő EU-val, amely hibrid rendszer. A hatalom több intézmény között oszlik meg, a formális bürokrácia bonyolult, túl összetett, nem feltétlenül konzisztens, és olykor kiszámíthatatlan. Az autoriter nyomás tehát hagyományosan inkább a tagállamokon keresztül történik, a bilaterális kapcsolatok révén, és kevésbé az EU intézményein keresztül. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tekintélyelvű rezsimek nem próbálkoznak, mondjuk lobbistákon és üzletembereken keresztül, kiaknázva azok európai vezetőkkel való kapcsolatát, vagy nem próbálják meg megkörnyékezni az Európai Bizottság biztosait – ám ezzel általában kemény fába vágják a fejszéjüket, hiszen a döntéshozatal ezen a szinten egyáltalán nem egy emberen múlik. A tagállamokon keresztül ugyanakkor könnyebb a dolguk. Feltételezhető például, hogy Kína már többször is „megfúrt” olyan közös európai állásfoglalásokat az Európai Tanácsban, amelyek elítélték volna az országot – például az emberi jogok állapota, vagy a délkínai szigetvita kapcsán.

Az EU lelkiismerete

A tanulmány szerint az Európai Parlament – bár nem kulcsjátékos az EU külpolitikájában – gyakorlatilag az Európai Unió külügyi lelkiismeretévé vált az elmúlt időszakban, olyan álláspontokat artikulálva, melyek az unió legfontosabb értékein és alapelvein alapulnak. És bár az autoriter rezsimeknek vannak itt barátai, attól még messze vagyunk, hogy az ilyen álláspontokat valló képviselőcsoportok komolyabb érdekérvényesítő súlyt képviseljenek az intézményben. A tanulmány górcső alá vett több olyan kulcsszavazást az Európai Parlamentben, melyek egyértelműen az autoriter rezsimek, tendenciák vagy attitűdök elleni vagy melletti kiállásként értékelhetők. Ezek alapján az Identitás és Demokrácia (ID) szélsőjobboldali, valamint az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) szélsőbaloldali képviselőcsoportoknál, valamint a pártcsaládon kívüli EPképviselők egy részénél tapasztalható a diktatúrabarátság. Ez a csoport az EP mintegy ötödét teszi ki: jelentős csoport tehát, de az érdekérvényesítési potenciálja továbbra is alacsony. Szicherle Patrik, a Political Capital munkatársa, a tanulmány egyik szerzője lapunknak azt mondta: az oroszbarátság helyenként kifejezetten hangsúlyos, a politikusok a plenáris viták során gyakran állnak elő olyan érvekkel, melyek teljes mértékben az orosz dezinformációs kampányokban érdekelt sajtótermékekben és propagandamédiumokban megjelentekre alapoznak. Árnyalatnyi különbség Kínával kapcsolatban tapasztalható az EP-képviselők között: a szélsőjobboldali politikusok általában sokkal szigorúbbak Kínával kapcsolatban, mint a szélsőbaloldal képviselői, akik az oroszokkal és Kínával kapcsolatban is megengedőbbek. A legnagyobb EP-csoportok, a Néppárt, a Renew Europe, illetve a szocialisták ugyanakkor kifejezetten kritikusak az autokrata praktikákkal szemben, tagjai pedig konzisztensen szavaznak az ezzel kapcsolatos szavazásokon.

Magyarok és szlovákok

A tanulmány és a hozzá kapcsolódó weboldal különös figyelemmel követi a közép-kelet-európai EPképviselők tevékenységét, számon tartja minden szavazásukat, és két mérőszámon keresztül mutatja be, hogy az egyes politikusok mennyire utasítják el az autoriter rezsimeket, valamint mennyire tekinthetők Kreml-kritikusnak. A skála 0-tól100ig terjed, minél alacsonyabb a szám, annál diktatúrabarátabbnak tekinthető a képviselő.

Mivel Közép- és Kelet-Európa egyfajta geopolitikai pufferzónának tekinthető Kelet és Nyugat között, adná magát a feltételezés, hogy például az orosz befolyás érezhető lehet az innen származó képviselők szavazásain. A tanulmány szerint azonban ez nem így van, sőt: a középeurópai képviselők általában jóval konzisztensebben utasítják el az autoriter praktikákat, mint az EPképviselők átlaga. A szlovák képviselőket vizsgálva ez például egyértelműen megmutatkozik. Grigorij Mesežnikov politikai elemző, a tanulmány Szlovákiával foglalkozó országjelentésének szerzője lapunknak kiemelte: a KDH képviselője, Ivan Štefanec például mindkét kategóriában a maximális, 100-as értékszámot érte el, minden szavazáson az autoriter és a Kreml-barát álláspont ellen szavazott. A Spolu, a Progresszív Szlovákia, az SaS képviselői is a 80-as értékhatár felett teljesítettek mindkét kategóriában, és nincs sokkal lemaradva az OĽaNO képviselője, Peter Pollák sem (aki konzisztensen szavazott, de néhány szavazáson nem vett részt), valamint a Smer képviselői is. „A szlovák EPképviselők nagy részének tevékenysége maradéktalanul egybecseng Szlovákia hivatalos külpolitikai irányultságával” – mondta Mesežnikov.

A kakukktojás Milan Uhrík, az ĽSNS EP-képviselője, valamint Miroslav Radačovský, a korábbi bíró, aki az ĽSNS listáján került be az EP-be, de később összeveszett Kotlebáékkal, és kilépett. Míg Radačovský 37,25-ös és 37,14-es értékszámot ért el a felmérésben, addig Uhrík 29,28-as és 28,57-es eredménnyel büszkélkedhet – ezzel ott vannak a V4-es tagországok, illetve Ausztria, Bulgária és Románia öt legdiktatúrabarátabb képviselője között.

Janus-arcú Fidesz

Az autoriter tendenciákat a magyar EP-képviselők még a szlovák kollégáiknál is határozottabban utasítják el – és a sorból nem lóg ki a Fidesz 12 EP-képviselője sem.

A tanulmány szerzői ezt egyfajta Janus-arcú külpolitikának értékelik – bár a Fidesz otthon folyamatosan harcol Brüsszellel, a Néppárttal, és egyre határozottabb keleti nyitást hangoztat, az EP-képviselők nagyon ritkán szavaznak máshogy, mint az európai mainstream, illetve az EPP. „Ennek az oka lehet az is, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket pártcsaládjuk felé, másrészt megjelenítik a Fidesz európai arca toposzt” – véli Szicherle Patrik. Ő és Grigorij Mesežnikov is felhívta a figyelmet egy további magyarázatra: az új tagállamok EP-képviselői kikerülnek a hazai politikai agendából, és világnézeti szempontból jobban közeledhetnek nyugati kollégáikhoz. Emellett pedig több és más jellegű információkhoz, magyarázatokhoz, narratívákhoz és kontextusokhoz is hozzájuthatnak az Európai Parlamentben.