Klus: A kérdés, ki hajlandó engedni

A kormányválság miatt az ön pártja, az SaS által jelölt külügyminiszter, Ivan Korčok távozott a tisztségéből. Ön a posztján marad?
Bízom benne, hogy a miniszter úr távozása csak ideiglenes és azon politikai aktivitásoknak a következménye, amelyek a kormányválság eleje óta láthatóak voltak. Ez azt jelenti, hogy a minisztereink példát akartak mutatni annak érdekében, hogy megtörténjen a kormány átalakítása, és hogy megváltozzon a kormányzás stílusa. Ha a koalíció megállapodik ezen változásokban, akkor bízom benne, hogy a miniszter úr nagyon rövid időn belül visszatér. Ami engem és az én posztomat illeti, erről a kormánynak kell döntenie, hiszen a kabinet nevezi ki az államtitkárokat. Ha szükség lesz arra, hogy az ideiglenes tárcavezetőnek, Jaroslav Naďnak segítsek, akkor természetesen erre készen állok. De azt is tiszteletben fogom tartani, ha a kormány, akár a következő ülésén, jövő héten szerdán leváltana.

Kapott olyan jelzést, hogy Naď a menesztését szeretné?
Nem, nincs ilyen információm.

Mit jelent önnek mint államtitkárnak és az egész külügyminisztérium számára, hogy a tárcát átmenetileg az OĽaNO minisztere, Jaroslav Naď vezeti, míg maga a tárca a koalíciós szerződés szerint az SaS-hoz tartozik, miközben pont ezen két párt vezetője között bontakozik ki a legélesebb konfliktus?
Az SaS miniszterei lemondtak, így közülük nem vehette át senki a külügy vezetését. Valószínűleg azért kapta a feladatot Jaroslav Naď, mert nagyon sok közös témánk van a védelmi minisztériummal, elég például csak a NATO-tagságunkat említeni. Így a védelmi miniszter jól ismeri a külügyi tárca munkáját. Én pedig azt kell mondjam, hogy a múltban nagyon jól együtt tudtam dolgozni vele, a védelem és a külpolitika terén is. De érvényes az is, hogy ezt az állapotot mindannyian átmenetinek értékeljük. Úgy gondolom, az, hogy az SaS-hez tartozó külügyi tárcát átmenetileg az OĽaNO tagja irányítja, nem fog gondot okozni a működésben.

Pont Jaroslav Naď mondta a Denník N-nek a minap, hogy a koalícióban a megállapodás nem azon múlik, hogy Igor Matovič (OĽaNO) hajlandó-e lemondani a miniszterelnöki posztról, hanem az SaS vezetőjén, Richard Sulíkon áll a dolog, aki nem hajlandó távozni a gazdasági minisztérium éléről. Ön szerint mi most a kormányválságot lezáró megállapodás legnagyobb akadálya? 
A helyzet a gordiuszi csomóhoz hasonlít. Az SaS ugyanis csak attól a pillanattól kezdve akar a koalíciós válság megoldásáról tárgyalni, amikor a miniszterelnök benyújtja a lemondását. A kormányfő azonban nem akarja beadni a lemondását, amíg nem állapodtunk meg abban, miként nézne ki az új kormány. Ezért most az a kérdés, ki hajlandó engedni az álláspontjából. Én bízom benne, hogy ez a következő néhány órában megoldódik.

Ön a Webnoviny portálnak azt mondta, lát arra lehetőséget, hogy Sulík és Matovič is a kormány tagja maradjon. Egészen pontosan úgy fogalmazott: „Vagy mindketten, vagy egyikük sem.” Naď ezzel szemben úgy nyilatkozott, a kormányban vagy Sulík, vagy Matovič maradhat, ketten együtt nem. Mi ezzel kapcsolatban az aktuális helyzet?
Pártunk hivatalos álláspontja, hogy Sulík volt gazdasági miniszter és Matovič jelenlegi kormányfő is maradjon a kormányban, de kapjanak más tisztséget, vagy mindketten távozzanak. Tudatában vagyok, ha változik a miniszterelnök személye, akkor vele együtt minden változik, de fontos, hogy egyik koalíciós párt se érezze magát megrövidítve, átverve. Bízom benne, hogy a konkrét minisztériumok és nevek kérdésében meg tudunk állapodni. Én magam is azt szeretném, ha létrejönne ez a megállapodás, mert azt gondolom, hogy Szlovákia számára ez a négyes koalíció a legjobb megoldás. Szerintem működőképes alternatívát jelent, ha Sulík és Matovič is a kormányban van. Annak ellenére, hogy a múltban volt közöttük feszültség, én a kormányüléseken is azt látom, ezek csak pillanatnyi dolgok, hiszen az esetek többségében nagyon konstruktívak a tárgyalások. A kabinet a határozatok többségét konszenzussal hagyta jóvá. Abban az esetben, ha új miniszterelnökünk lenne, aki a tárgyalásokat is másként vezetné, meg vagyok győződve arról, hogy mindkét pártvezető jól el tudná látni a feladatát a kormányon belül.

Az SaS ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is három minisztérium tartozzon hozzá?
A pártunk további, alapvető feltétele, hogy a négypárti koalíció a jelenlegi koalíciós szerződés alapján működjön tovább. Eszerint pedig az SaS-nek három minisztérium jár. El tudom képzelni, hogy az SaS-hez továbbra is három tárca tartozik majd, de létrehoznánk egy új kormánypozíciót, a korrupció elleni harcért felelős kormányfőhelyettesi tisztséget, amely ugyan nem minisztérium, de amelyet a jelenlegi miniszterelnök tölthetne be. Ezzel az OĽaNO kormánytagjainak száma növekedne.

Amennyiben önök megtartanák mindhárom minisztériumukat, a kormányt az OĽaNO másik jelöltje, például Eduard Heger vezetné, de Igor Matovič lenne a korrupció elleni harcért felelős miniszterelnök-helyettes, ragaszkodnának ahhoz, hogy Richard Sulík továbbra is a kabinet része legyen?
A politika a lehetőségek művészete, így el tudom képzelni, hogy a tárgyalásoknak ez lenne a kimenete. Egy értelmes kompromisszumnak látnám ezt, hiszen a cél, hogy megtartsuk a négypárti koalíciót. 

Akkor nem támasztják kategorikus feltételül, hogy Richard Sulíknak továbbra is kormánytisztséget kell betöltenie?
Ez attól függ, az OĽaNO-s kollégák milyen feltételekkel érkeznek a tárgyalásokra. Ha például az ő alapvető követelésük az lesz, hogy Richard Sulík a továbbiakban ne legyen a kormány része, azzal együtt, hogy a kabinetben továbbra is helyet foglalna Igor Matovič, akkor más kompromisszumok keresésének kérdésköre nyílik meg. Számomra, és ezt teljesen őszintén mondom, az a legfontosabb, hogy együtt maradjon a négypárti koalíció. Bármilyen kompromisszumról, ami ezt biztosítaná, legalább tárgyalni kell.

Jaroslav Naď a sajtónak arról is beszélt, hogy Mária Kolíková (Za ľudí) kijelentése mögött, mi szerint Matovič kormányában már nem fog részt venni, valamiféle rejtett szándék áll. Hogy miről lehet szó, Naď nem pontosította. A koalíciós válság során az SaS egyeztette a lépéseit, céljait, vagy a taktikáját Mária Kolíková igazságügyi miniszterrel? Vagy csak Kolíková pártjával, a Za ľudíval?
Egészen biztos volt valamiféle kommunikáció Richard Sulík és Mária Kolíková között, hiszen mindketten kormánytagok voltak. Az azonban, hogy a Za ľudí képviselője már korábban a kormányzási stílus változásának szükségességéről, a kormányfő lecseréléséről beszélt, nem titok. Mi az SaS keretében aztán csatlakoztunk ehhez a retorikához. Ez mindkét koalíciós párt közös érdeke.

Cáfolja tehát, hogy az SaS valamiféle megállapodást kötött volna Mária Kolíkovával az előrehozott választás esetére?
Az elejétől fogva azt mondjuk, hogy az SaS nem szeretne előrehozott választást, nem is fogjuk ezt megszavazni. Így aztán az előrehozott választásról szóló bármilyen együttműködés, legyen szó bárkiről, számomra nem tűnik reális lehetőségnek. Ki tudom tehát zárni, hogy az előrehozott választásról megállapodtunk volna Mária Kolíkovával.

Melyek a kormányválság alakulására vonatkozó legvalószínűbb forgatókönyvek? 
Én azt szeretném, ha négypárti koalícióban folytatnánk, megtalálnánk a kompromisszumot, illetve, hogy egy új miniszterelnökkel, új dinamikával és kommunikációval haladjunk tovább. Szerintem Szlovákiának erre van szüksége. Ehhez képest egy másik forgatókönyv, amiről Jaroslav Naď is beszélt, hogy hárompárti koalícióban folytatnák tovább a kormányzást, ami azt is jelentené, hogy az SaS nem tud megállapodni a többi párttal. Végül pedig teljesen kritikus alternatívát jelentene a kétpárti, kisebbségi kormány, amelyről azonban azt gondolom, nem tartana ki sokáig. Az Alkotmány alapján lehetőség van még egy szakértői kormány felállítására is. Az előrehozott választás kiírását pedig a megfelelő számú parlamenti képviselőnek kellene megszavaznia. Ez azonban nem túl valószínű, hiszen az OĽaNO-nak 53 képviselője van. El tudom képzelni, hogy némelyikük személyesen is motivált abban, hogy ne rövidítsék le a mandátumukat. Az ellenzékben pedig vannak olyan új politikai pártok, amelyeknek arra van szüksége, hogy megfelelően beágyazódjanak a hazai politikai színtérbe. Így aztán szerintem jóval többen vannak azok, akik nem látják járható útnak az előrehozott választást, mint azok, akik igen. Ez egy bonyolult patthelyzet, amelynek a legjobb feloldása egy kompromisszumos megállapodás és a négypárti koalícióban való továbbkormányzás lenne.

Módosítani fogják a koalíciós szerződést?
A dokumentumot mindenképpen módosítani kell, hiszen ha létrejönne az előbb már említett korrupcióellenes kormányfőhelyettesi poszt, akkor azt bele kell foglalni. A szerződésben foglalt megállapodás alapvető átalakítását azonban jelen pillanatban nem tudjuk elképzelni.

A lehetséges forgatókönyvek között szerepel az előrehozott parlamenti választás is. El tudja képzelni, hogy az SaS együtt kormányozna a Hlassal és a Progresszív Szlovákiával?
Erről beszélni teljesen a spekuláció kategóriájába tartozik. Az SaS hosszú ideje mondja már, hogy a Smerrel és az ĽSNS-szel és egy időszakban az SNS-szel nem működne együtt. Minden másról a választók döntenek. Ma arról gondolkodni, hogy két parlamenten kívüli párttal koalícióra lépnénk-e, nem lenne a részünkről értelmes dolog.

Ezidáig akkor alapvetően nem zárkóztak el attól, hogy a Hlassal kormányozzanak?
El tudom képzelni, hogy amennyiben ez aktuális lenne, akkor ezt a pártunk Országos Tanácsának meg kellene tárgyalnia, amely egy ilyen kérdésben állást foglalna. Most azonban még nem tartunk itt, nagyon korai lenne még előrehozott választásról beszélni.

Ha mégis maradunk még az előrehozott választás lehetőségénél, hogyan viszonyulna az SaS az egyesült magyar párttal, a Szövetséggel való együttműködéshez?
A magyar politikai pártok nagyon fontos szerepet játszottak az ország történelmének kritikus pillanataiban. Elég, ha csak az 1998-as évre, 2002-re, vagy 2010-re gondolunk. Nem gondolom, hogy kategorikusan elzárkóznánk a Szövetségtől. Magunk is kíváncsiak vagyunk, hogyan alakul ez a politikai projekt. Nekem a magyar politikusok között több barátom is van, többen pedig politikailag és ideológiailag is közel állnak hozzánk, így aztán ha parlamenti mandátumot szereznének, én el tudom képzelni, hogy kommunikálnánk velük az esetleges együttműködésről.

Befolyásolná-e az SaS erre vonatkozó döntését, hogy a Szövetségnek milyen viszonya van a magyar kormánnyal? 
Elsősorban a párt programjáról kellene beszélnünk. De természetesen az is érdekel minket, hogy a Szövetség tagjainak milyen mértékben van valamiféle kötődése a jelenlegi magyar kormányhoz. Ugyanakkor érvényes, hogy a magyar kabinettel a lehető legjobb, legbarátságosabb viszonyt szeretnénk ápolni, így nem ez lenne az együttműködés, vagy együtt nem működés meghatározó faktora.