Kilencvenhat év derűlátás

Jellegzetesen gömöri, XX. századi európai sors Szabópál János sorsa. János bácsi 1906-ban született, Clevelandban, az Egyesült Államokban. Hat éves volt, amikor szüleivel hazatértek. Az első világháború utáni nyomor, az új országba való beilleszkedés, az állandó kemény harc a mindennapi megélhetésért: ezek voltak jellemzők gyerekkorára és fiatalságára. János bácsi mára már kicsit megfáradt, de derűs kedélyű, kiegyensúlyozott ember. „Mindenkinek érdeke, hogy jobb legyen a jövő, mint a jelen. 90 éve élek Sajógömörön. Olyan szerencsém volt, hogy ugyan a két évet csehek alatt leszolgáltam, de a második világháborúban már nem vittek ki a frontra. De sok jó pajtás kint maradt. Engem osztálytársam, Vince doktor úr mentett meg. Úgy hívtak itthon, hogy Dzsani, mihelyst meglátott, elintézte, hogy csak a hadkiegészítőhöz kerültem Putnokra, aztán két hét után elengedtek. Négy polgárit végeztem, mindég szerettem olvasni, az istállóban volt egy dikó, sokszor este lefeküdtem oda, aztán mikor édesapám reggel jött ellátni a marhát, hát még mindég ott talált, ahogy olvastam. Ácsnak meg kőművesnek tanultam ki, igen sokat dolgoztunk.” A család tagjai elárulták, hogy János bácsi még 82 éves korában is kijárt a szőlőbe kaszálni, mert azt nagyon tudott. A politika már nem nagyon érdekli, látása is megromlott, mostanában már csak csendesen pihenget a tornácon. Szívesen emlékezget azokra az időkre, mikor még dolgozni járt. Hogy mit vár a jövőtől, jobb lesz-e az új kormány, könnyebb lesz-e az unokák, dédunokák sorsa, arról így vélekedik: „A jövőről nehéz valamit is mondani. Sokat éltem már, azt gondolom attól függ, milyen emberek kerülnek oda. Sok múlik az emberek gondolkozásán, az egyik így gondolja, a másik másképpen. Csak okosabban fognak cselekedni.” János bácsinak nehezére esik a járás, mozgóurnába adja majd le szavazatát. Talán ő a legidősebb férfi választópolgár az egész megyében. „Tudom, hogy akár egy szavazaton is múlik, hát majd leadom én is” – mondja búcsúzóul Szabópál János, sajógömöri lakos.