Két szerző egy esten

Hogyan ültethető egymás mellé egy többkötetes és egy első kötetes író, egy nő és egy férfi, egy elhallgatott költő és egy lírai alkat, egy Prágában élő világutazó és egy Pozsonyban tanuló vajkai, egy jelentős kritikai visszhanggal meg egy olvasóival először találkozó szerző? De feledve az ülésrendet, mely a pozsonyi Casino programszervezőinek dolga, a kérdés inkább úgy tehető fel, miként szólaltatható meg ugyanazon a fórumon Pénzes Tímea és Szalay Zoltán? Válasszal a kettős szerzői estet levezető Juhász Dósa János szolgált, meglepő közvetlenséggel, a kérdéseire kapott feleletekre és somolygásokra figyelve, azokra reagálva, végig pergő, emlékezetesen irodalmi estet szerezve az intézmény zsúfolásig megtelt könyvtárszobájában.

Abból, amit Pénzes Tímea mondott, s amit Mesél a múlt című legújabb könyvéből felolvasott, derűs kép bontakozott ki, róla, az irodalomról és a múltról. Ebben neki magának volt nagy szerepe; jó érzékkel hagyta közönségét a jóban nosztalgiázni. Abból, amit Szalay Zoltán mondott, s amit — szintén az idei könyvhétre megjelent — Ártatlanság című novelláskönyvéből felolvasott, a világ nyomorúbb és nyomasztóbb oldala képződött meg. Legalábbis első hallásra így tűnt; a továbbiakban a szerző az „édeskés halálszag” és a morbid, abszurd humor jegyeit és gyökereit firtató kérdések élét rendre igyekezett tompítani, árnyalni. A pódium hármas fogata a nyomorúságtól laza félfordulattal jutott a kritikáig, melyről ismét csak az derült ki, hogy nem jó, ha nincs, és az se, ha van, de szereptévesztő. A két szerző e helyt is profikat meghazudtolóan kerülte el a kritika-kérdés kínálkozó csapdáját (mármint nem vettek részt az arról szóló kívánságműsorban, hogy milyen legyen a műértő visszhang), s maradva szerepüknél, magukról és műveikről beszéltek. Pénzes Tímea a szóban forgó naplóregényének eddigi körútjáról s tervezett további bemutatóiról számolt be, Szalay Zoltán meg újabb prózai munkáiról, két kiadásra váró regényéről. Az egyórásra hirdetett est bő másfél órája pár pillanatnak tűnt csak, olyan élvezetes volt. S amikor mégis, sajnos, véget ért, kezdődött a könyvek iránti, nyugodtan tolongásnak nevezhető sorban állás. Feltűnő volt még a fiatalok korábban nem tapasztalt magas létszáma. Igaz, ezen az esten a közönség maradéka is fiatalodott egy nagyot. ĺgy akár ez is lehetett a két egymástól jól különböző szerzőnek és munkáinak a legkisebb közös többszöröse, azaz az eredendő kérdés úgy is megválaszolható, hogy őket kettejüket a ott és akkor a Casino magát jól érző közönsége kötötte össze, emelte egy fórumra. (cs)