Kennedy-évforduló – Egy lövés, amely az egész világon hallatszott

Ötven évvel meggyilkolása után világszerte számos szobor, utca, híd, park, iskola, sportpálya és ösztöndíj őrzi JFK emlékét, de hazáján kívül talán sehol sem ápolják olyan gondosan a néhai elnök hagyatékát, mint Írországban.      Írországban a nemzet leghíresebb szülötteként tekintenek Kennedyre, akinek dédapja, Patrick 1848-ban hagyta el az akkor még koldusszegény országot, hogy Amerikában keressen új jövőt. A farmot, ahol Patrick élt, évente tízezrek keresik fel 1963 júniusa óta, amikor JFK első amerikai elnökként felkereste dédapja szülőföldjét.      Írországban nemzeti gyászt hirdettek a JFK temetése utáni napon. Az amerikai követség előtt tízezrek gyűltek össze, és a boltok zárva tartottak, hogy a dolgozók részt vehessenek a gyászmiséken.     JFK legközelebbi írországi rokonai azonban nem terveznek semmi különlegeset halálának 50. évfordulójára. "Mi Kennedyk az életet ünnepeljük, nem a halálra emlékezünk. Írországi látogatásának sikerét ünnepeljük, inspiráló szavait. Próbálunk nem tépelődni a szörnyűségeken, amik később történtek" - mondta Patrick Grennan, JFK negyedfokú unokatestvére.     Nyugat-Berlinben, ahol még élénken élt JFK híres beszédének emléke, az emberek le voltak sújtva az elnök meggyilkolása után. Kennedy 22 hónappal a berlini fal felhúzása után kiállt a kommunisták által bekerített nyugati városrész mellett, és kijelentette: szabad emberként ő is berlini polgár.      "A hangulat robbanékony volt az izgalomtól. Felszabadítólag hatott, hogy egy politikus felkarolta az ügyet" - emlékezett vissza Christian Sack, aki anno egymillió berlini társaságában hallgatta JFK beszédét.     Öt hónappal a beszéd után, Kennedy halálhírére gyász lett úrrá a városon. A beszéd helyszínén 60 ezren gyűltek össze, hogy megemlékezzenek róla. Híres mondatára a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás után is utaltak a berliniek, akik akkor "Mindannyian New York-iak vagyunk" feliratú molinókkal vonultak az amerikai nagykövetség elé.     A Kennedy elleni merénylet napján Londonban, az Old Vic színház aznapi előadását követően Sir Laurence Oliver vastaps helyett néma csöndet kért a közönségtől. A közeli Runnymede-ben II. Erzsébet királynő egy félhektáros területet ajándékozott az amerikai népnek, ahol Kennedy özvegyének és gyermekeinek jelenlétében avatták fel a néhai elnök emlékművét. A helyszín szimbolikus: Runnymede-ben írták alá a rendi jogokat biztosító, s ezáltal a brit alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomásának tartott Magna Carta Libertatumot 1215-ben.      Az emlékműbe vésve JFK szavai állnak: "Minden áron, minden terhet vállalva, bármilyen megpróbáltatással dacolva támogatjuk minden barátunkat és szembeszállunk minden ellenségünkkel, hogy biztosítsuk a szabadság továbbélését és győzelmét."     Az elnök halála még az ellenséges országokban is megrendülést okozott: az események még a szószátyár Fidel Castro kubai vezetőt is szótlanná tették. "Bekapcsoltam a rádiót, és éppen akkor mondták be, hogy az elnököt meggyilkolták. Meg se tudtunk szólalni" - írta egy újságcikkben Castro, akit egyébként egyes összeesküvés elméletek azzal vádolnak, hogy ő tervelte ki a merényletet.     Kennedyt gyűlölték Kubában amiatt, hogy jóváhagyta a - sikertelen - 1961-es disznó-öbölbeli inváziót (a CIA által kitervelt művelet célja a kubai rendszer megdöntése volt), majd két évvel később a kubai rakétaválság alatt blokád alá vonta a szigetet. "A kubaiak úgy érezték, hogy az elnök támadást indított ellenünk" - mondta Manuel Rodríguez, akit annak idején mozgósítottak a két incidens alatt. Kennedy halála aggodalmat keltett Kubában: sokan attól tartottak, hogy új feszültségeket szül a helyzet - Rodríguezt pedig ismét azonnal behívták.     Kennedy élete - és meggyilkolása - még a világ olyan távol eső részein is jelentős hatással bírt, mint Kenya. Az idősebb Barack Obama, a jelenlegi elnök apja például egy JFK által indított ösztöndíjprogramnak köszönhetően juthatott el az Egyesült Államokba. Az afrikai országban pedig a mai napig él egy JFK: John Fitzgerald Kennedy Munene, egy 32 éves kenyai anyjának a néhai elnök iránti tisztelete miatt kapta rendhagyó nevét.     Washingtonban három nappal a merénylet után 19 külföldi állam- és kormányfő csatlakozott a gyászmenethez, hogy a Kennedy család, az amerikai politikai elit és gyászolók hosszú sora mögött leróják kegyeletüket a néhai elnök előtt. A temetésen összesen negyedmillióan vettek részt, de ahogy akkor egy író fogalmazott, a gyászban 180 millió amerikai osztozott. 1963-ban még csak 50,3 millió amerikai háztartásban volt tévékészülék, ebből 41,5 millió a JFK temetését közvetítő adókra volt hangolva november 25-én.     A gyász egyik legmegragadóbb és legemlékezetesebb pillanata a gyászmise után, a Szent Máté apostol katedrális előtt történt: ahogy a koporsó elhagyta a templomot, Kennedy fia, az ifjabb John - akinek aznap volt a harmadik születésnapja - kezét homlokához emelve, tisztelegve búcsúzott el édesapjától.     Az arlingtoni nemzeti temető felett 50 vadászrepülő és az elnöki gép, a földön pedig 21 lövéses díszsortűz tisztelgett JFK emléke előtt.      "Ez volt a legtöbb, amit Amerika adni tudott: jelentőségteljes, demokratikus, őszinte, fájdalmas, színleléstől mentes. A legjobbat hozta ki mindenkiből" - mondta a temetésről Angier Biddle Duke, aki annak idején a külügyminisztérium protokollfőnöke volt.