„Katalónia döntsön a jövőjéről”

Romeva úr, ön már több mint 300 napja ül börtönben. Hogy érzi magát? Megsínylette az egészsége? 

Ez számomra már a 331. nap (az interjú január 15-én készült – szerk. megj.), de kollégáim, mint például Jordi Cuixart és Jordi Sánchez, a katalán civil szervezetek két prominens vezetője, illetve Oriol Junqueras alelnök és Quim Forn miniszter több mint 440 napja vannak rács mögött. De jól vagyunk, erősek és nyugodtak vagyunk. 

Nagyon unalmas lehet, a napok bizonyára vég nélkülinek tűnnek. Mivel ütik el az időt? 

Negyed 7-kor kelek, tisztálkodom, a fél nyolcas névsorolvasásig kitakarítom a cellámat, jógázom és meditálok, majd reggelizünk. Ezt a szokásos börtöntevékenységek követik (tanulás, sport, olvasás, írás stb.) Fél egy körül ebédelünk. Engem a takarításhoz osztottak be, ezért ebéd után kitakarítom a nappalit, mielőtt visszavonulnék a cellámba a soron következő, fél hármas névsorolvasásra. A délutáni tevékenységek 15 órakor kezdődnek, ez a mi esetünkben többnyire ügyvédeink társaságában eltöltött órákat jelent, akikkel a bírósági tárgyalásra készülünk fel.

Mi hiányzik a legjobban?

A börtön távol tart a szeretteinktől, ez nemcsak nekünk, hanem számukra is nagyon szigorú büntetés. Nagyon hiányzik a családom, a barátaim és mindenekelőtt a gyermekeim.

Elmondaná az olvasóinknak, hogy miért tartják fogva? Mivel vádolják?

Társaimhoz hasonlóan én is politikai fellépésünk miatt ülök börtönben, és azok zártak ide, akik viszont nem a politikai cselekvést választották.

Valójában mit csinált? Vétkesnek érzi magát?

Népszavazást tartani nem bűncselekmény. Olvassanak csak bele a büntető törvénykönyvbe, amiből világosan kiderül, hogy 2005-től ez nem bűncselekmény. A téma vita tárgyát képezte, a spanyol törvényhozás pedig úgy döntött, hogy nem számít bűncselekménynek. Úgy vélem, hogy ez politikai kérdés, és nagy veszély a demokráciára nézve, hogy koholt vádakkal, az igazságszolgáltatás eszközeivel igyekeznek elfojtani egy eszmét. Olyan bűncselekményekért tartanak felelősnek, amelyeket az európai bíróságok visszautasítanak, és amelyeket mi nem követtünk el. Olyan erőszakos cselekedetekre hivatkoznak, amelyekre nem is került sor. Ezért az egyetlen lehetséges ítélet valamennyiünk felmentése. Ha mégis elítélnek, akkor a döntés örök szégyenfolt lesz Spanyolország történelmén és jövőjén.

Katalónia népe meg van győződve arról, hogy Önöket vétkesnek találják… 

A mi jogtalan előzetes letartóztatásunk is azt bizonyítja, hogy a tárgyalás nem lesz tisztességes, semmi köze se lesz az igazságszolgáltatáshoz. Több különálló eljárások zajlik, amelyekkel az a cél, hogy a vádlók minél nagyobb előnyre tegyenek szert a vádlottakkal szemben, hogy állandósítsák a „védtelenség érzetét”. Ez egy mondvacsinált ügy, a koncepciós perek mintapéldánya, a cél pedig történelemhamisítás az igazságszolgáltatás eszközeivel. Mi úgy fogjuk kidolgozni védelmi stratégiánkat, mintha egy racionális érveken alapuló tárgyaláson vennénk részt, nem pedig egy valóságtól elrugaszkodott peren, a kézzelfogható bizonyítékok tükrében pedig az egyetlen ítélet csakis a felmentésünk lehet. De mi elsősorban nem jogi, sokkal inkább erkölcsi védelemre készülünk. Egy olyan tárgyalásra, ami folytatása a mi békés és demokratikus követeléseinkért folytatott harcnak. 

Ön a katalán nép erős támogatását élvezi. Ezrek szoktak a börtön előtt tüntetni a politikai foglyok szabadon eresztését követelve. A Generalitat (katalán kormány – szerk. megj.) elnöke szerint is elfogadhatatlan más ítélet, mint a felmentés. Mit szól ehhez a hatalmas támogatáshoz? 

A felméréseknek megfelelően Katalónia lakosságának 80 százaléka egyetért azzal, hogy igazságtalanul tartóztattak le, és ellenzi fogvatartásunkat. Ugyanennyi azoknak az aránya, akik szerint szükséges a népszavazás. A katalán társadalom érti, hogy a jövő alapját a szabadság, nem pedig a kényszer jelenti. Csak politikai megoldások adhatók politikai kérdésekre, és ezt a spanyol kormánynak is meg kell értenie. A valóság tagadásával, fizikai és „jogi” erőszak alkalmazásával nem jutunk el sehova.

Ön vezette a Junts pel Sí (Együtt az Igenért) koalíciót Katalóniában. Még mindig úgy látja, hogy a katalánoknak kell Katalónia jövőjéről dönteniük? 

Katalóniának joga van arra, hogy demokratikus úton döntsön saját jövőjéről. A döntéshez való jog törvényes és legitim. A népességnek több mint 80 százaléka is évek óta ezt indítványozza. Amikor a lakosságnak ilyen jelentős része békés honpolgárként ennyire kitartóan ragaszkodik a véleménynyilvánításhoz ebben az életüket meghatározó kérdésben, a demokrácia működési szabályai arra kötelezik a mindenkori hatalmat, hogy tegye lehetővé az állampolgárok számára, hogy kifejezzék akaratukat és döntsenek. Ez minden demokrata számára egyértelmű.

A Junts pel Sí (Együtt az Igenért) nem párt, hanem két politikai alakulat szövetsége, az ERC (Katalán Köztársasági Baloldal) és a PDeCAT (Európai Katalán Demokrata Párt) koalíciója. A referendum után felszínre kerültek a két párt közti véleménykülönbségek. Nem tart attól, hogy a nézeteltérések ártanak a függetlenségi mozgalomnak? Nem a jobbos pártok malmára hajtják a vizet azt kockáztatva, hogy ők nyerik a választásokat Barcelonában jövő tavasszal? 

Nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet. Széles konszenzus van arról, hogy haladunk tovább a békés és demokratikus úton, nem engedhetünk semmilyen elnyomásnak. Mi senki fölött nem akarunk győzedelmeskedni, hanem egy etikus, tisztességes, befogadó, gondoskodó köztársaságot akarunk kiépíteni, amely más köztársasághoz hasonlóan nem akar mást, mint kormányozni mindenki javára. És ezt politikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki támogatja.

Amikor a szocialista Sanchezt mindkét függetlenség párti katalán politikai alakulat támogatásával miniszterelnökké választották, felcsillant a remény, hogy változni fog valami Madrid és Barcelona viszonyában. De semmi lényeges nem történt ezen a téren. Hol csúszott el a dolog? 

Azt hiszem, hogy a Sanchez-kormánnyal is az a probléma, hogy Rajoy-hoz hasonlóan ő is közrendi és nem politikai problémának tartja a katalán kérdést; ez a fajta megközelítés ráadásul a szélsőjobbra is jellemző. De alternatíva híján, politikai fellépés és bátorság nélkül, a szabadságról pontosan körvonalazott elképzelés nélkül Spanyolországban a tekintélyelvű, autoriter rendszer fog győzedelmeskedni. Sanchez pedig vésse a fejébe, hogy ez a rendszer a szocialistákat is ugyanúgy maga alá gyűrheti, ahogy az Andalúziában is történt. 

A katalánok bíztak az Európai Unióban. Meg voltak győződve, hogy Brüsszel a közvetítő szerepében lép majd fel, de az európai intézmények semmilyen komoly érdeklődést nem tanúsítottak a katalán helyzet iránt. Önt, mint egykori európarlamenti képviselőt, meglepi ez az a hozzáállás? Számított ilyen negatív reakcióra? 

Mi folyamatosan próbáltunk tárgyalásokat folyatni Spanyolországgal, de mindannyiszor kudarcot vallottunk, a válasz mindig visszautasító volt, amihez egyre több represszió, fenyegetés társult. Többen is felajánlották, hogy közvetítenek a tárgyalásokon, mi erre mindig készen álltunk. Maga Juncker elnök mondta, hogy nem a katalánokon, hanem a spanyol félen múlott a dolog. Be kell végre látni, hogy nem az egyeztetésekkel volt baj, hanem egyszerűen azzal, hogy Spanyolország semmiféle hajlandóságot nem mutatott a tárgyalásokra, a párbeszédre. De ismételten hangsúlyoznom kell: a párbeszédnek, egyeztetéseknek nincs alternatívája, ezt jelenti a politika, és előbb vagy utóbb a politikának szót kell kapnia. Minden európai polgárnak fel kell tennie magában a kérdést: vajon természetes az, hogy Európában egy kormányt csak úgy le lehet váltani, mi több, tagjait igazságtalanul bebörtönözni? Természetes ez? Elfogadható ilyesmi az Európai Unióban, együtt lehet élni nyugodt lelkiismerettel ezzel a modern demokráciákban? Megtörténhet ez? Igen, megtörténhet. A gond épp az, hogy ez igenis megtörténhet, és ez mindannyiunkat aggodalommal kell hogy eltöltsön. Nem az az aggasztó, hogy ilyesmi ma előfordulhat az unióban, hanem hogy meg is történt! És hogyha ilyesmi megtörténik, jogos a kérdés, milyen jövő vár ilyen körülmények között Európára.

Hogyan látja Katalónia jövőjét?

Katalónia egy olyan úton indult el, amelyen nem lehet majd sem könnyen, sem gyorsan, sem fájdalommentesen végigmenni, és amelyen már nem lehet visszafordulni.

És hogyan látja Raül Romeva jövőjét? 

Bármi legyen is a bíróság határozata, a politikai probléma továbbra is megmarad. A bebörtönzések, a perek és az elnyomás, amelyet a katalánok ezrei elszenvednek, csak a következményei ennek a problémának. A kérdés marad, de a mi építő akaratunkon és politikai elkötelezettségünkön semmi sem változtat. Tudjuk, hogy a per semmit nem fog lezárni. Mindez csak a kezdet.

Bojan Brezigar