I. Erzsébet, a kitagadott lányból lett királynő

Hercegnőként született, de amikor apja, VIII. Henrik kitagadta, törvénytelenné nyilvánították.

Erzsébet megtanulta a bölcs uralkodás művészetét, önzetlenül vezetni a népet, amivel kivívta az angol nép szeretetét és odaadását. Az elmaradott királyságot jelentős birodalommá változtatta.

A halál kapujában

A világ, amelybe a Tudor nemzetségből származó Erzsébet 1533-ban beleszületett, a sorsot nagy kerékként fogta fel. Attól függően, melyik sugarán volt az ember, egyszer a csúcson volt, másszor a legalján, és az ember attól tarthatott, hogy a kerék darabokra töri. Ki tudja, érezte-e ennek veszélyét a huszonegy éves Erzsébet, amikor el kellett hagynia otthonát? A fegyvereseket, akik a londoni Tower sötét, nedves cellájába kísérték mostohatestvére, I. vagy Véres Mária királynő utasítására. A sokk, amelyet Erzsébet átélt, súlyos betegséget okozott, az orvosok figyelmeztették a királynőt, hogy testvére az úton elhunyhat. Mária azonban hajthatatlan volt. Az Ashridge-ből Londonba vezető, alig ötven kilométeres utat tíz nap alatt tették meg, többször meg kellett állniuk, hogy Erzsébet megpihenhessen. Erzsébet majdnem egy hónapig a palotában raboskodott, utána hordszéken vitték át, testét letakarva, a Temze partján álló erődbe, London eldugott, piszkos utcáin. Az ifjú hölgy teátrális mozdulattal félrehúzta a hordszék függönyét, így London népe saját szemével láthatta, milyen brutálisan bánnak ezzel a sápadt, beteg, gyönge nővel. Erzsébetet a folyóparton egy csónakba ültették, amelyben átszállították a Tower Vízi kapujához. Erzsébet akkor tudatosította, hogy anyja, Boleyn Anna nyomdokaiban jár, aki tizennyolc évvel azelőtt lépett a Towerba, ahol a hóhér a fejét vette. Erzsébet a kapu előtt visszafojtotta könnyeit, és így szólt: „A leghűségesebb alattvaló érkezik ide rabként, aki valaha is megállt ennél a lépcsőnél.”

Boldogan éltek volna

Erzsébet története apjától eredeztethető. VIII. Henrik röviddel trónra lépése után feleségül vette bátyja, Artúr özvegyét, Aragóniai Katalint. A spanyol hercegnő és az angol király csaknem húsz évig élt boldog házasságban. Katalin finom volt és tájékozott, Henrik pedig szép szál férfi, jártas az angol, a latin, a görög kultúrában, a teológiában és a filozófiában, tehetsége volt a zenéhez és a költészethez. Természetesen kiválóan lovagolt, és vadászsikereket is aratott. Bár Katalin 1516-ban megszülte Máriát (I. Mária királynőt), 1527 körül sötét fellegek kezdtek gyülekezni a házaspár felett. A nyugtalan Henrik Katalin szemére hányta, hogy nem volt képes fiú trónörököst szülni neki. A király szeme megakadt Boleyn Annán, a karcsú, magas, gesztenyehajú, telt ajkú vadásznőn. Kölcsönösen vonzódtak egymáshoz. A király magához hívatta kancellárját, Thomas Wolseyt, fellapozta neki a bibliából a Leviták könyvét, melyben megtiltják a férfinak, hogy a testvére özvegyét vegye nőül. Ennek alapján azt állította, hogy az Úristen soha nem engedné meg, hogy a következő uralkodó olyan bűnös kapcsolatból származzék, mint az ő viszonya Katalinnal.

Válás Henrik módra

Elrendelte kancellárjának, kérje meg VII. Kelemen pápát, törölje a házasságukat, hogy feleségül vehesse Annát. A pápa ugyan elutasította a kérést, Henrik 1529-ben elrendelte, hogy folytassák a válási folyamatot, de a pápa jóváhagyása nélkül nem választották el Katalintól. A dühös Henrik Wolseyt megfosztotta kancellári tisztségétől, és királyi tekintélyét kihasználva megvádolta felségárulással. Wolseynak tulajdonképpen szerencséje volt, hogy természetes halállal halt meg, mielőtt el kellett volna viselnie ennek a súlyos vádnak a következményeit. 1532-ben az agyafúrt Thomas Cromwell azt javasolta Henriknek, szakítson Rómával, és alapítsa meg az anglikán egyházat. A pápa tekintélyét Canterbury érseke pótolta, aki gond nélkül jóváhagyta a válást. Henrik a következő évben elvált Katalintól, és feleségül vette újdonsült menyasszonyát. Boleyn Anna a házasság után azonnal teherbe esett, és 1533. szeptember 7-én világra hozta a lányát. A király csalódása mérhetetlen volt, mégis kimondta, Erzsébet lesz a trónörökös, nem elsőszülött lánya, Mária. Mivel a Katalinnal kötött házasságát semmissé nyilvánították, Mária házasságon kívüli gyerek lett. Mivel Anna sem szült fiúörököst a királynak, Henrik ezt égi jelnek tartotta, mondván, Anna megcsalta, ami egyenlő a felségárulással, ezért a Towerba küldte, ahol 1536. május 19-én lefejezték. Anna kivégzése után a parlament törvénybe foglalta, hogy Erzsébet törvénytelen, és hercegnőből ladyvé fokozta le. Kétéves és nyolc hónapos volt akkor.

Fiú, végre fiú!

Henrik ismét megnősült, a harmincéves Jane Seymourt vette feleségül. Erzsébetet ekkor a hatfieldi palotába „száműzték”. Henrik legújabb felesége 1537-ben fiúnak adott életet, Jane két héttel a szülés után meghalt. Eduard herceg beteges, gyönge gyerek volt, Henrik elhatározta, neki rátermettebb utód kell. Feleségül vette hát Klevei Anna német hercegnőt, bár amikor megpillantotta, kijelentette, nem olyan szép, mint amilyennek mondták. Rövidesen rá is beszélte, hogy a házasságot nyilvánítsák érvénytelennek. (Cromwell megbűnhődött furcsa ízléséért, a király felségárulással vádolta meg, a kancellárt elítélték és kivégezték.)

Henrik ötödik feleségével, a tizenkilenc éves Howard Katalinnal 1540. július 28-án mondta ki a boldogító igent. Az ifjú hölgy szépsége nagy hatással volt a királyra. A fiatal lányt azonban egyre kevésbé vonzotta az öregedő és egyre kövérebb király, a királynét házasságtörés vádjával ítélték el, 1542. február 13-án kivégezték.

Parr Katalin, az első özvegy

Parr Katalin 1543. július 12-én esküdött örök hűséget Henriknek, neki sikerült az, ami egyik elődjének sem – a király özvegye lett. VIII. Henrik 1547. január 28-án hunyt el. Az esküvő után Katalin visszahívta a királyi udvarba Erzsébetet, és házassága négy éve alatt gondos mostohája volt. Röviddel Henrik halála után férjhez ment az angol hajóhad temperamentumos fővezéréhez, lord Thomas Seymourhoz. Az admirális cselt szőtt bátyja, Edward Seymour ellen, akit Henrik VI. Edward gyámjának nevezett ki. Edward Seymour azonban nem várta tétlenül testvére cselszövését, és 1549-ben, amikor Parr Katalin elhunyt, súlyos bűnök hosszú listáját vette elő ellene. Az első helyen az a titkos terv szerepelt, amely szerint feleségül veszi Erzsébetet, hogy uralkodhasson az ország felett.Thomas Seymourt haladéktalanul elítélték és kivégezték. Az ifjú Erzsébet védelem nélkül maradt abban az udvarban, ahol sokan azzal gyanúsították, Seymour belevonta terveibe, és a lord titkos szeretője volt. A vádakat nem lehetett eloszlatni, bár semmi bizonyíték nem volt Erzsébet ellen.Minden szavát, minden mozdulatát szigorúan figyelték.Mint a király lányának, akit törvénytelenné nyilvánítottak, nem volt mit vesztenie (kivéve az életét), de a készséges admirális intrikái révén sokat nyerhetett.

A bölcs Erzsébet

Erzsébet alkalmazkodott új, veszélyes helyzetéhez. Megtanulta, hogy csak azokat a gondolatait mondja ki hangosan, amelyekről azt akarta, mások is hallják. Befolyásos emberekkel kötött barátságot, és mivel az udvarban a férfiak voltak a legbefolyásosabbak, megtanult hízelegni nekik. Szép ifjú hölgy lett, akit a legjobb európai tanítók neveltek. Okosan, értelmesen társalgott velük, de egyetlen férfinak sem adta meg magát. Így védte önmagát, mert sem a szülei, sem királyi származása nem óvta senkitől és semmitől. 1553 elején az egyébként is gyenge Edwardot magas láz gyötörte. Rövid életét július 6-án fejezte be, egy köhögési roham után.

Új törvény a trónöröklésről

VIII. Henrik tudatosította, hogy Edward nem lesz hosszú életű, ezért 1543-ban elfogadtatta a parlamentben azt az új törvényt, melynek értelmében Máriát és Erzsébetet trónörökössé nyilvánították – bár Erzsébet továbbra is törvénytelen gyerek maradt. Az ifjú Edward király attól tartott, hogy ha Mária trónra kerül, megszünteti az anglikán vallást, és Angliába visszatér a római katolikus vallás. Ezért meg akarta fosztani öröklési jogától Erzsébet javára. Amikor megmagyarázták neki, hogy nem lehet csak az egyik utódot megfosztani az öröklődés jogától, hagyta, hogy rábeszéljék, a harmadik jelöltet támogassa, Jane Greyt, aki 1553. július 10-én el is foglalta a trónt, de tíz nap múlva már meg is döntötték uralmát. VIII. Henrik legidősebb lányát, Máriát koronázták királlyá. Erzsébet tudta, hogy Mária örökké vetélytársnőjének fogja tekinteni, elsősorban vallási nézeteik különbözősége miatt. Tudatosította, hogy élete sokkal nagyobb veszélyben van, mint volt bármikor korábban. Ezért igyekezett részt venni minden katolikus szertartáson, és minden alkalmat megragadott, hogy kifejezze lojalitását és szeretetét a királynő iránt. Ez azonban fölösleges volt.

Trónra lépése után egy évvel Mária feleségül ment II. Fülöphöz, a Szent Római Birodalom császárának fiához, aki természetesen katolikus volt. Ez a házasság egész Angliát megrendítette. Nyugtalanságot váltott ki a protestánsok közt, de a katolikusok sem bíztak a spanyolokban. Thomas Wyatt, az udvari nemesség tagja, akinek apja imádta Boleyn Annát, anyja pedig VIII. Henriket vonzotta, Kentben felkelést szított a királynő ellen. A Máriához hű hadsereg azonban meghátrálásra kényszerítette. Ráadásul Wyattet azzal vádolták meg, hogy le akarja taszítani a trónról Máriát, és Erzsébetet ültetné a helyére. Ezért Mária a Towerbe záratta féltestvérét.

Hinni a népben kell

Bár Erzsébetet törvénytelenné nyilvánították, nem élhetett a királyi udvarban, megfosztották a hatalomtól, gyermek- és serdülőkorában kivívta a nép szeretetét és szimpátiáját. Ekkor a segítségére siettek, meggyőzték Máriát, hogy ne tartsa fogva a börtönben. Így került Erzsébet Woodstockba, ahol egy évet töltött házi fogságban. A Woodstockba vezető úton Erzsébet döbbenten tapasztalta, milyen sokan állnak az utak mentén, hogy láthassák és köszönthessék. Ekkor kezdett abban hinni, hogy nagyobb erő rejlik az egyszerű népben, amely apja lányát, a protestantizmus hű védelmezőjét látta benne. 1555. április 17-én Erzsébetet a királyi udvarba hívták, hogy jelen legyen Mária gyermekének születésénél. Teltek a hetek, hónapok, és Mária nem szült meg. Hiába hitte, hogy terhes, rákos volt, 1558. november 17-én elhunyt.

Erzsébetet 1559. január 15-én koronázták királynővé. A koronázás előestéjén London lakosai köszöntötték és ünnepelték, el voltak ragadtatva a huszonöt éves, karcsú, karizmatikus uralkodónőtől.

(Juré Fiorilla Zrodený z hriechu című könyve alapján, Fortuna Libri, 2010)