Horony: Kiállok a KKA mellett

Kezdjük egy aktualitással, mit tud elmondani arról, hogy miről tárgyalt Budapesten Robert Fico (Smer) szlovák és Orbán Viktor (Fidesz) magyar kormányfő?

Az említett tárgyalásnak volt egy szűkebb körű része, ahol a külügyminiszterek és a miniszterelnökök egyeztettek. Jómagam a plenáris ülésen vettem részt, ahol a két teljes delegáció találkozott. Itt az együttműködés lehetőségeiről beszéltek, a kisebbségi kérdés részletekbemenően nem került elő. Annyiban volt erről szó, hogy mindkét miniszterelnök kifejezte az a kívánságát, hogy a jövőben ez a kérdéskör már ne legyen feszültség forrása és ebben is megpróbálják majd megtalálni a közös hangot. Aztán Robert Fico bemutatott engem a magyar küldöttség tagjainak azzal, hogy magyar nemzetiségű kisebbségi kormánybiztosként én is a szlovákiai delegáció tagja vagyok.

A miniszterelnöki találkozó nyomán van-e olyan információja, hogy a szlovák kormánynak a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA) felszámolásával kapcsolatos álláspontja változott volna?

Itt valójában kormányzati hozzáállásról még nem is beszélnék, a KKA-val kapcsolatban egyelőre egy minisztériumi szándék jelent meg a jogalkotási tervben. Ugye egy ilyen terv úgy áll össze, hogy az egyes minisztériumok beküldik, mivel szeretnének foglalkozni. Sőt, a kulturális minisztertől már választ is kaptam az ügyben írt levelemre, amiben Martina Šimkovičová arról biztosított, hogy egy már korábban létrehozott munkacsoport foglalkozik a KKA-ra vonatkozó törvény módosítási javaslatával. Ennek a csoportnak a munkája nyomán fogják az álláspontjukat kialakítani. Ennek a munkacsoportnak tagjai a kisebbségek által delegált személyek, de én is a tagja vagyok. A miniszter az után szeretne velem találkozni és a KKA-ról egyeztetni, hogy a munkacsoportban már kialakul valamiféle álláspont.

Forró Krisztián, a Magyar Szövetség a közösségi oldalán arról ír, hogy a miniszterelnökkel, Robert Ficóval, Šimkovičovával és önnel közösen tárgyal majd a közeljövőben.

Igen, ez azonban egy másik egyeztetés, amiben még a két kormányfő találkozója előtt állapodtunk meg. Ez a találkozó nem csak a KKA-ról szólna , hanem arról is, hogy a jövőben mivel tudunk foglalkozni. Robert Fico a budapesti sajtótájékoztatóján el is mondta, sok érdekes és hasznos munka vár ránk, illetve ott is megismételte, hogy szűkebb körben találkozunk még, és ott beszéljük meg, mivel fogunk foglalkozni. Ha minden jól alakul, erre a találkozóra még ezen a héten sor kerül.

Az utóbbi egyeztetésen milyen álláspontot fog képviselni a KKA-ra vonatkozóan?

Az alap kérdésével a kormány kisebbségi bizottsága is foglalkozott, a testület szinte egyhangúlag amellett foglalt állást, hogy az alap önállósága megmaradjon, vagyis nem szeretnék, ha az intézmény egy nagyobb konglomerátumba lenne beleolvasztva. Ezt az álláspontot a Szlovák Köztársaság Kormányának Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemek Közötti Egyenlőség Tanácsa előtt is képviselni fogom. Én is a kisebbségek azon álláspontját fogom képviselni, mi szerint nem szeretnék, ha az alap önállósága megszűnne. Személyesen is ezt támogatom.

Milyen reakciót vár erre Šimkovičovától?

A nekem küldött levelében arról ír, az alap ügyét nem tekinti lezárt dolognak, a konzultációk során fog kialakulni a minisztérium pontos álláspontja. Hangsúlyozom, a mi álláspontunk egyértelmű: az önálló alapot szeretnénk megőrizni. A tárca álláspontja pedig, úgy tűnik, még alakulni fog.

Ha a kormány mindezek ellenére mégis megszünteti a KKA önállóságát, akkor ön válaszlépésként mondjuk hajlandó a tisztségéről is lemondani?

A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk. Ezt a lehetőséget egyelőre nem vettem számításba. Arra számítok, hogy a KKA függetlenségét nem számolják fel. Már csak azért is, mert a kormányfők budapesti tárgyalásán is elhangzott, egyik fél sem szeretné, ha a kisebbségek témakörében feszültség alakulna a ki a két ország között. Az alap önállóságának felszámolása, ha azt magunk a kisebbségek nem kívánják, akkor feszültségeket okozna. Ebből arra következtetek, ilyen lépésre nem is kerül sor. A KKA kapcsán bizakodó vagyok.

Ha már Šimkovičová (SNS-jelölt) kulturális miniszternél vagyunk, ön, mint kisebbségi kormánybiztos mit szól ahhoz, hogy a tárcavezető nyilvánosan támadást intézett egy kisebbség, az LMBTQ közösség ellen?

Ezt a kérdést nem szeretném kommentálni. A nemzetiségekért felelős kormánybiztos vagyok. Az ön által említett ügyet egy politikai adok-kapoknak tartom. Nyilván, semmiféle sértő, vagy bántó nyilatkozatot kormányzati szereplők részéről nem tartok helyesnek.

Šimkovičovával beszélt erről az ügyről?

Nem. Mivel ez a témakör nem tartozik a hivatalom jogkörébe, ezért ezzel a témával nem kívánom terhelni a kettőnk kapcsolatát.

Beszélgetésünkkor már nagyjából 150 ezren követelik, hogy Šimkovičová távozzon a minisztérium éléről, egyebek mellett azért, mert egy kisebbségre támadt. Ön szerint távoznia kellene a tisztségéből?

Ez szintén egy politikai kérdés, amire nem szeretnék válaszolni.

Magánvéleményét sem osztja meg velünk?

Nem hinném, hogy az érdekes lenne.

Tegyünk egy próbát, hátha.

Az ilyesmit a politikusoktól kell kérdezni, nem hiszem, hogy kormánytisztviselőként nekem a feladatom lenne ezt kommentálni.

Ön olyan kormánytisztviselő, amely a kisebbségek helyzetével kell hogy foglalkozzon, még ha az ön esetében nemzetiségi kisebbségekről is van szó.

Itt egy pártpolitikai harc zajlik az országban. Ha a hivatalom komolyságát meg akarjuk őrizni, akkor ebbe nem kellene bekapcsolódnom. Ha azonban megjelenne egy törvényjavaslat, valami olyan, ami több a mindennapi adok-kapoknál, ott reagálnom kell az ilyen dolgokra. Főleg akkor, ha a nemzeti kisebbségek ügyeit érintené az ilyesmit. Nem tisztem, hogy az egyes minisztereknek a Facebook-posztjaira reagáljak.

Ha az LMBTQ közösséget hátrányosan érintené valamilyen törvénymódosítás, arra reagálna?

Igen, a tárcaközi egyeztetés során kifejteném erről a véleményemet.

Önt Magyar Szövetség jelölte a kormánybiztosi posztra, tagja ennek a pártnak?

Igen, egyszerű tagja vagyok a pártnak.

Láthatóan közeli a kapcsolat a Robert Fico és kormánya, valamint a Magyar Szövetség között, a pártjuk elnöke, Forró Krisztián a múlt héten tárgyalt a szlovák miniszterelnökkel, a Magyar Szövetség pedig nem csatlakozik az ellenzéki pártoknak a kabinet lépéseire vonatkozó bírálataihoz, megmozdulásaihoz. Korábban azonban az MKP, amelyben ön is politizált, pont azt rótta fel a Hídnak, hogy a Smerrel kollaborál. Az MKP-val egykor szemben álló Híd 2016 és 2020 között kormányzott közösen a Smerrel. Mit gondol, mit mondana ma önnek a 2016-os önmaga, ha látná, hogy éppen Robert Fico kormánybiztossá nevezi ki?

Én együttműködtem az előző kormánybiztossal, Bukovszky Lászlóval is, ezért ebben nem látok problémát. Egyébként nem emlékszem, hogy kimondottan azt kritizálta volna az akkori MKP, hogy a Smerrel lépett kormányra a Híd. Inkább tartalmi és konkrét esetekre vonatkozó kritikát fogalmaztak meg. Ezt azonban nem is szeretném tovább részletezni, hiszen ekkor pártpolitizálnék. Úgy gondolom, hogy a most adott politikai realitást kell látni, hiszen nincs magyar politikai párt a parlamentben. Sőt a magyar nemzetiségű képviselők száma még soha nem volt olyan alacsony, mint most. Az elődömet, a mostani kormány pedig már az első ülésén leváltotta. Így aztán az a dilemma állt elő, hogy a kínálkozott egy kormánybiztosi tisztség, amelyben lehetőség van a kisebbségi jogoknak az előmozdítására. A kérdés az volt, hogy ezzel a lehetőséggel az adott politikai realitások mellett élni kívánunk-e, vagy sem. Alapos megfontolás után én személyesen és a pártelnök úr is úgy döntött, ezzel a lehetőséggel élni kell.

Nem okozott mégis valamiféle feszültséget a Magyar Szövetség ezen döntése? A párt ugyanis a parlamenti választás előtt formálisan elhatárolódott a Smertől. A mostani együttműködés akkor valamiféle fordulatot jelent?

Ezt nem tőlem, hanem a párt vezetésétől kell megkérdezni. Ennek a testületnek nem voltam és nem vagyok a tagja. Saját szempontomból azt látom, hogy a kívülről való bekiabáláson túl, ezen tisztség által lehetőségem nyílt a kisebbségi jogok terén valamit tenni, valamiféle előrelépést elérni.

A Híd gyakorlatilag ugyanezt mondta a 2016-os kormányralépésük után.

Valószínűleg igazuk is volt ebben. Ha jól emlékszem, nem is a Smer volt a probléma, hanem az SNS-nek a koalícióban való jelenléte jelentette a gondot. Abban azonban, hogy egy adott politikai realitáson belül mit tudunk tenni a közösségünkért, a kisebbségekért, akkor jelenleg ez az egyetlen lehetőség.

Az SNS most is a kormányban van. Ez most nem jelent problémát?

Hogy ez mekkora problémát fog jelenteni a jövőben, azt nem tudjuk. A kulturális minisztérium által a törvényalkotási tervbe benyújtott pontok kapcsán például lehet, hogy lesznek problémák.

A 2016-os Horony Ákos vajon kollaboránsnak nevezné-e a 2024-es kormánybiztost?

A latin kollaborálás szó az együttműködést jelenti. Korábban volt egy politikai formáció, ami az együttműködés pártjaként hirdette magát és ami nagyon pozitívan csengett. Én az együttműködés mellett teszem le a voksomat. Kisebbségként nem engedhetjük meg magunknak, hogy a mindenkori kormánnyal ne működjünk együtt. Főleg, ha ettől a kormánytól pozitív jelzések is érkeztek. Itt visszautalnék arra, hogy sajtótájékoztatóján Robert Fico is elmondta, sok hasznos és érdekes együttműködés vár ránk. Ami az én értelmezésemben azt jelenti, itt van szándék arra, hogy a kisebbségi ügyekben pozitív irányba mozduljunk el. Ezek után bármiféle indokkal azt mondani, hogy ezt mégsem vállaljuk, felelőtlenség lenne.

Ez akkor is így van, ha bizonyos elveket, például a jogállamiságot félre kell tenni?

Nem kell félretenni semmilyen elveket. Ha kisebbségi jogokat nézzük, azok összefüggésben állnak a jogállamisággal is. Nem tartanám helyesnek, ha a kisebbségi területtel össze nem függő ügyekben esetlegesen felmerülő jogállamisági kérdések gyanúja miatt nem működnénk együtt a nemzetiségeket érintő ügyekben a kormánnyal. Példaként hoznám fel Gyönyör Józsefet, aki még a szocializmus idején is a kormányhivatalban dolgozott és próbálta a magyar kisebbség ügyeit előmozdítani. Ha ő azt mondta volna, hogy egy autokratikus rendszerben semmiféle pozíciót nem vállal, mert a berendezkedés egészében problémát lát, akkor a mi ügyeinkben sem tudott volna előrelépést elérni. Talán a magyar iskolákat is bezárták volna. Az embernek mindig látnia kell a nagyobb képet.

1998-ban, amikor létrejött az egységes MKP, mint gyűjtőpárt, a formáció mégis úgy döntött, hogy nem az akkori parlamenti választás győztese, Vladimír Mečiar mellé, hanem az ellenzék oldalára áll.

Ez akkor egy értelemszerű döntés volt, hiszen az akkori győztes étlapján mi voltunk a fő fogás. Egy olyan kormányzattal nem tudunk együttműködést kialakítani, amely nem akar velünk kooperálni. Ha azonban egy pozitív jelzés érkezik egy kormánytól, tartozzon az a politikai palettán bárhová, akkor ezt az együttműködést felelőtlenség lenne elutasítani.

Még akkor is, ha nem a nemzetiségeket érintő területeken olyan lépéseket tesz, amelyek a párt értékrendjével összeegyeztethetetlenek?

Igen, ez egy dilemma. Tökéletes helyzetek azonban nincsenek. Az embernek ilyenkor rangsorolnia kell, mit tart fontosabbnak, a közössége számára elérendő célnak és mit kevésbé fontosnak.

Beszéljünk arról is, mire jó a kormánybiztosi tisztség. Ön milyen kompetenciákkal rendelkezik?

A kormánybiztos tisztségét 2012-ben hozták létre, amikor a kisebbségekért és emberi jogokért felelős kormányalelnöki pozíciót eltörölték. A kormánybiztos szerepe, hogy a kabinetnek a nemzetiségekre vonatkozó lépéseit próbálja koordinálni. Nagyon fontos szerepe van akkor, ha valamilyen jogsértés történik. A kormánybiztos ezekben az ügyekben eljár, felszólítja a feleket, hogy orovosolják a hiányosságokat. Ezen kívül az említett Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemek Közötti Egyenlőség Tanács egyik tanácsadó szervének, a kisebbségi bizottságnak az elnöke.

A kisebbségi nyelvi jogok érvényesítésének területén milyen konkrét lépést várhatunk? Például hol fognak megjelenni magyar feliratok, ahol eddig nem voltak? Milyen más nyelvhasználati színtéren jelenhet meg a magyar nyelv?

Jómagam korábban is a nyelvhasználat kérdésével foglalkoztam. Jelenleg is van ugye egy hatályos törvényi keret, ami előírja, hogy bizonyos helyeken kötelezően ki kell helyezni kisebbségi nyelvű feliratokat is, de lehetőséget is ad ilyen feliratok kihelyezésére, illetve a kisebbségi nyelvű hivatali kommunikációra. Azt emelném ki, hogy papíron hiába van most is egy hatályos törvényi keret, a mindennapi életben ez csak részben érvényesül. Óriási kihasználatlan lehetőségek vannak. Arra fogok törekedni, hogy a törvényi rendelkezéseket és a gyakorlatot minél közelebb hozzuk egymáshoz. Az, hogy újabb nyelvhasználati lehetőségek hol jelenhetnek meg, már nem csak szakmai, hanem politikai kérdés is egyben. Az ilyesmihez törvénymódosításra van szükség és ez a politikától függ. Egy másik lehetőség lehet az, ami a közlekedési táblákra vonatkozó szabályozás módosítása nyomán nyílt meg. Nemrég történt egy törvénymódosítás, melynek értelmében az irányjelző táblákra is kikerülhetnek a célmegjelölések kisebbségi nyelven. Ez jelenleg egy lehetőség, amivel azonban az útkezelő nemigazán él. Itt nincs szükség törvénymódosításra, hanem csak arra, hogy használják a törvény adta lehetőséget, amire fel fogom őket szólítani. Ahhoz, hogy ez kötelezettség legyen, törvénymódosításra lenne szükség, ami a parlament asztalára tartozik. Egy olyan helyzetben pedig, amikor nincs a törvényhozásban kisebbségi képviselet, nem tűnik ez valószínűnek, de egy próbát megér.

Az ön elődje, Bukovszky László évek munkájával kidolgozta az ún. kisebbségi törvény javaslatát, amely komplex módon szabályozná a nemzetiségi kérdéseket, sőt, bizonyos autonómiát is bevezetne. Mi lesz ezzel a törvényjavaslattal?

Ezt a témát a miniszterelnökkel a közeljövőben megvalósuló találkozón is szeretném felvetni. Az említett javaslatot, amelynek kidolgozásában én is részt vettem, főleg a külügyminisztérium és az igazságügyi tárca tiltakozása nyomán tették a fiókba. De egy ilyen törvényre szükség van. Jó lenne folytatni ezt a munkát. Azonban itt is érvényes, hogy ezt a törvényt a parlamentnek kell meghoznia. A jelenlegi politikai csillagállás mellett pedig kérdéses, hogy az ilyesmi sikeres lehet-e. Van a szlovák politikumnak egy része, amely az ilyen jellegű törvényjavaslatot, bármiféle kisebbségi önkormányzatiságot eleve feleslegesnek tart. A szakma többségének a véleménye szerint azonban a kisebbségeknek kedvező rendszer valamiféle önkormányzatiság kialakítása nélkül nem működhet. Maga az önkormányzatiság és a hozzá kapcsolódó intézményrendszer lehet az, amely segítségével a kisebbségek a szükségleteiket, kéréseiket ki tudják fejezni.

Ön szerint járható az az út, hogy egy olyan kisebbségi törvényt fogadjanak el, amely nem tartalmazza az önkormányzatiság elvét?

Egy ilyen jogszabály is segítene valamit, hiszen a kisebbségekre vonatkozó jelenlegi szabályozás számos törvénybe van szétszórva. Ennek az általános felülvizsgálata már önmagában is hasznos lenne. Ha például egyetlen jogszabályba tudnánk összefoglalni ezeket a rendelkezéseket, akkor a végrehajthatóságot, átláthatóságot már ez is javítaná. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt évtizedekben óriási változások történtek a hivatali ügyintézésben, az egész lassan áthelyeződik az online térbe. A jelenleg hatályos törvény ebből a szempontból már elavult. Ebből a szempontból is egy frissítésre van szükség.

Ha tehát egy módosítás a jelenlegi állapotot rendezné, de jogkiterjesztést nem tartalmazna, azt ön támogatná?

Egy ilyen esetben is a részletek fontosak. Ha sikerülne eltávolítani a legfontosabb hibákat és hozzá tudnánk igazítani egy ilyen jogszabályt a mai kor követelményeihez, akkor az is előrelépés lenne. De nem szabad ezt úgy eladni, mint ha ez valami óriási jogkiterjesztés lenne. Ha ilyesmire sor kerül, kormánybiztosként egyértelműen kommunikálni fogom, hogy egy ilyen lépés mennyit ér.