Hiányoznak az üzletek a kisebb falvakból

Szlovákiában jelenleg 541 olyan település található, amelynek 250-nél kevesebb lakosa van, 592 település lakossága pedig 251 és 500 fő között mozog.

Az 500 fősnél kisebb falvakban együttesen több mint 300 ezren élnek, nagyjából 60 ezerrel többen, mint az ország második legnagyobb városában, Kassán, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) a legfrissebb elemzése szerint ennek ellenére továbbra sem kapnak olyan figyelmet, ami megilletné őket.

Senkit sem érdekelnek

„A kisebb falvakban még a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzése is gondot okoz. Az általunk elvégzett felmérés szerint a 250 fősnél kisebb települések több mint felében nincs üzlet, és a 250–500 fős falvaknak az ötödéből is hiányzik”

– nyilatkozta Michal Kaliňák, a ZMOS szóvivője. 

Az ilyen települések iránt az üzletláncok sem tanúsítanak nagy érdeklődést. Az ezekben található üzleteknek kevesebb mint a 29 százaléka tartozik valamelyik üzletlánchoz, a többségüket helyi kisvállalkozók üzemeltetik, a legkisebb településeken pedig százból hét üzletet a települések tartanak fenn.

Dotáció nélkül nem megy

Az érintett települések polgármesterei szerint a lehetőségeik erősen behatároltak, a 250 fősnél kisebb települések vezetőinek csaknem a kétharmada állítja például azt, hogy hosszabb távon anyagilag nem éri meg számukra fenntartani egy üzletet a településükön. Így azon sem szabadna csodálkoznunk, hogy a megkérdezett polgármesterek majd kétharmada tartaná jó ötletnek, ha az élelmiszerüzletek fenntartását az ilyen településeken közszolgáltatásként definiálnák, vagyis például az állam dotálhatná az üzemeltetésüket.

„Az elképzeléseink szerint az állam pártfogolhatná az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket, velünk együtt kidolgozva a megoldási lehetőségeket, a települések ugyanis egyedül képtelenek megbirkózni ezzel a problémával”

– nyilatkozta Radomír Brtáň, a ZMOS első alelnöke.

Szerinte Szlovákia e tekintetben a cseh példát követhetné, ott ugyanis működik az ezzel kapcsolatos dotációs rendszer, a jogrendszerükben pedig közszolgáltatásként határozták meg a kisebb települések élelmiszerellátását.

Kilométereket utaznak

„A mostani felmérésünk alapul szolgálhat az ezzel kapcsolatos jogszabály-módosításokhoz” – mondta el Kaliňák. A ZMOS szóvivője a legnehezebb helyzetben levő települések közül példaként a Kassától 25 kilométerre, északnyugatra fekvő Szepesapátkát (Opátka) említette, amelynek a lakosai minimum 10 kilométert kell, hogy utazzanak a legközelebbi élelmiszerüzletbe.

„Szepesapátkán korábban működött egy községi élelmiszerüzlet, amely azonban veszteséges volt, és a településnek kellett dotálnia. Havonta 300–400 eurót kellett fordítanunk erre, amit hosszabb távon képtelenek voltunk biztosítani, így be kellett zárnunk az üzletet”

– nyilatkozta Martin Müller, Szepesapátka polgármestere.

A ZMOS felmérésében megkérdezett településvezetők többsége szerint megelégednének azzal is, ha a településükön a legalapvetőbb élelmiszerekhez hozzá lehetne jutni.