Három éjjel, három nap Bősön

Az Új Szó és a Vasárnap is sátrat vert BősönMeleg Tamás felvételeTalpon volt a falu apraja-nagyja. Sokan szervezőként, ennél is többen szereplőként, hiszen a háromnapos műsor gerincét a hazai csoportok adják. Van mivel büszkélkedni, hiszen a nagyközségben két énekkar és számos más csoport is tevékenykedik. Legújabban pedig mazsoretteket is toboroztak, akik kék-sárga egyenruhájukban pénteken a megnyitón sürögtek, szombat délelőtt pedig a színpompás felvonulás élén haladtak. Velük tartott a polgármester is, pedig éjfél után még a medvei határátkelőn várta székely barátait, a csíkszentmihályi önkormányzat küldöttségét. Rájuk virradt, amikor már pihenni tértek volna, csakhogy akkor kopogtak be a polgármesteri hivatalba az újabb vendégek, a balatonlelleiek.

Úgy dukálna, hogy leírnám minden lelkes bősi szereplő és szervező nevét, ám csupán a helyi nyugdíjasok énekkarát említem. Ezekbe az idős emberekbe a fáradhatatlan Ág Tibor bátorságot öntött, s ennek köszönhetően lélekmelengető hitelességgel mondják el népdalokban, nótákban egyéni és közösségi sorsukat, örömüket, bánatukat. Aztán Gál Gabriellát segítik fel a színpadra, akiből gyengülő testi ereje ellenére bámulatos élni akarás és lelki erő sugárzik. Valósággal szárnyal a színpadon, percek alatt magával ragadja a közönséget. Együtt éneklik, hogy Maros menti fenyves erd#... Madarász Katalin, valamint Banyák István zenekara tovább fokozza a hangulatot, amelynek Czajlik Jenő tűzoltótábornok, országos tanácsos és több meghívott polgármester sem tud ellenállni. Zengő hangon gyújtanak ők is közös nótára. Időközben a külhoni vendégek kívánságát Ján Blahuta, a Vízgazdálkodási Vállalat bősi üzemigazgatója teljesítette. Végigvezette őket a vízerőmű létesítményein, még azt is láthatták, milyen a zsilipelés. Magasra csap a jókedv a sátorok körül is, ahol Demján István helyi lakos néhai osztálytársát gyűjti egy társaságba. Az egyik véndiák, a gróf úr, Passauból érkezett ősei földjére, s az összesereglett egykori cimborákkal ízes magyarsággal mesél hajdanvolt diákcsínyeket.

Vasárnap estére csúcsosodik a jókedv. Komár László érkezik. Táncba hív ifjakat és lélekben fiatalokat. Nincs, akit hidegen hagy fergeteges temperamentumával. Éjfélre jár, de alig tért még valaki is nyugovóra. Fenes Iván csillogó szemmel mondja: – Még most sem vagyok fáradt. Hihetetlen erőt ad nekem és minden helybelinek, hogy ebben az atomizált, gyakran megkeseredett világban, a mi nagyközségünkben nem veszett ki a közösségi szellem és a jókedv. Bős kilencszáz éves és ez a jól sikerült ünnepség, mindannyiunk közös élménye leírhatatlan megtartó erőt ad nekünk az elkövetkező évekre, évtizedekre. (Sz. J.)