Harmadik Őszi Városnapok

Soha ennyi rendezvényt nem tartottak egyszerre Párkányban, mint épp a városnapok idején, elég, ha csak a motocross-bajnokságot vagy a mentőszolgálatok országos versenyét említjük, de ott volt még a Mária Valéria hídon átvezető futóverseny, az öregfiúk nemzetközi focitornája, Gerstner István jubileumi kiállítása, a Pro Urbe-díj átadása, ehhez jött az esztergomi Hídünnep – az ember klónozhatta volna magát, hogy mindig, mindenütt ott legyen. Itt és most tehát a teljesség igénye nélkül... A nagysátorban zajló központi műsorokat röviden úgy minősítenénk: a nagy retró. Negatív értelemben is. Bár a helyi és a vendég erdélyi tánccsoportok is kitettek magukért, péntek este úgy fél kilencig a szokásos dövü: lityi-lotyi, töltelékek, nem történik semmi, s aztán Backwards, na meg Trapéz. Nem kell halálra sértődni, mert le a kalappal a Kisbojtár meg a barótiak előtt, ráadásul Alt Pistáék is remekeltek, pedig ordított az egészr#l, hogy köztes produkciónak szánták a Varjost, csak azt a hangosítást, ha azt lehetne feledni... Megértem, ha itt-ott – elég sűrűn – begerjed a cucc, de azt már nem, ha az erdélyiek műsora leáll és újraindul, mert elszáll, azaz megnémul az egész. Nem tisztem, hogy felelősöket keressek, s nem is mutogatnék senkire, csak amit hallottam, a botfülemmel. A botfülem viszont még a Backwards koncertje alatt is szenvedett néha- s erről szintén nem a zenekar tehetett. Jóvoltukból ugyanis Párkányban feltámadt a Beatles, jöttek a gombafrizurák, meg azok a szvít hatvanas évek, egy órára mindenki boldogra sírhatta magát, tombolhatott, s még a pocakos, máskor talpig öltönyben grasszáló vállalkozó és menedzser urak is kamaszként roptak, egy pillanatra igaznak látszott a hülye leegyszerűsítés: farmerben szabad vagyok. Bennfentes pletykák szerint ősz hajú, copfos zenészek nyálcsorgatva nézték a Backwards hangszertárát, s legalább egy millára kóstálták. Ha így volt, annál rosszabb a hangosítás mal#rsorozata. De akkor is profikat láttunk, ingyen, és visszatapsoltuk #ket. A Trapéz a szokásos formáját hozta, azt hiszem id#utazásban a legszínvonalasabb zenekar a környéken, s a legmegbízhatóbb is. Hát ez az... Hogy csak retró a választék. Nem lehetne egyszer mai, saját számokat játszó bandákat is meghívni – na nem haknizó nyálbrigádokra gondolok? Tetszett még a breakelő csapat és a Solid Gold társastánc-együttes is, a magyarnóta-énekeseket meghagytuk az idősebb nemzedéknek. A pénteki főműsor legkellemetlenebb csúszása épp a Backwards fellépése volt – nem lehet hétre hirdetni valamit, ami negyed kilenckor kezdődik. Megnyitót is illik a meghirdetett időpontban tartani. Szombaton Párkány és testvérvárosai közt zajlott egy baráti focitorna, az öregfiúk mérkőztek egymással. Mivel sajnos a bruntáliak nem tudtak eljönni, a házigazdák két csapattal álltak ki a gyepre, s az 1-es számú párkányi legénység meg is nyerte a tornát. A második az esztergomi csapat lett 6 ponttal, a harmadikok a glubcicei-lengyelországi focisták, a negyedik helyen pedig a párkányi öregfiúk 2-es számú csapata végzett. Délután egykor került sor a Mária Valéria futóversenyre. A mentőszolgálatok országos versenyének pedig épp a fináléját csíptük el, amint szirénázó konvojként végigmasíroztak a városon. Sok civil megmorogta viszont a forgalomkorlátozást, meg az útlezárásokat, gyanítom, erre a Simon Júda idején is számíthatunk. Tisztelet Bartusz Gyula bácsi emlékének, ő kapta idén a Pro Urbe-díjat, post humus. Ha megkésve is, de elismerik. Végre.