Ha Fico marad, még jobban eladósodik az ország

Ön ismert és elismert közgazdász. Miért adta politikára a fejét?

Mi az INEKO-ban, és a többi szervezetben is, ahol működtem, mindig igyekeztünk olyan témákat felvetni, amelyek Szlovákiát gazdasági és más szempontból is sikeres országgá tehetik. Az utóbbi időben azonban úgy éreztem, hogy az íróasztalfióknak dolgozom, Robert Fico olyan politikai rendszert alakít ki, ahol egyáltalán nem arról van szó, hogy jó intézkedéseket fogadunk-e el, csak arról, hogy a pártja szerez-e jó pontokat. Én még hasznos akartam lenni, mielőtt nyugdíjba vonulok, tenni szeretnék valamit, úgy érzem, még segíthetek.

Miért pont az SDKÚ-ban politizál? Más párttól is kapott ajánlatokat.

Az SDKÚ számomra az a párt, amely a múltban leginkább átültette azokat a változásokat, amelyekkel közgazdászként én is egyetértettem. Egyébként én az ellenzéket egységes egésznek tartom, nem határolódom el a többi ellenzéki párttól sem.

Ha már itt tartunk: az MKP vagy a Híd áll közelebb Önhöz?

Nehezet kérdez. Bevallom, nem nagyon ismerem ki magam ebben a kérdésben. Az SDKÚ álláspontja ismert, az MKP-t tartja közelebbi partnerének. Én csak annyit mondok, nekem Bugár Béla egészen szimpatikus, de Csáky Pál is. Hogy kicsit lazábbra vegyem, azt mondják, Csákyra hasonlítok is külsőleg, már csak ezért is szimpatikus kell, hogy legyen számomra… Komolyra fordítva a szót: az MKPra úgy tekintek, mint arra a pártra, amely a múltban kiállt a jó gazdasági intézkedések mellett. Én tehát remélem, hogy a választások után olyan kormánykoalíció alakul ki, amely Szlovákiát jobb irányba tudja vinni.

Térjünk vissza az SDKÚ-hoz. Ön nem tölt be politikai funkciót a pártban.

Sőt, nem is vagyok a párt tagja. Olyan volt az egyezség, hogy az SDKÚ válságkezelő csoportját vezetem, a többit meglátjuk. Az egyezség része volt, hogy jelöltetni is fogom magam a parlamenti választásokon, befutó helyen leszek a választási listán.

Függetlenként, vagy addig belép?

Ezt hamarosan el kell döntenem. Hogy úgy mondjam, racionálisan nem gondolkodom a belépésen, de érzelmileg egyre erősebb az átfedés. De nem akarom elsietni.

Mit jelent önnek Mikuláš Dzurinda mint politikus?

Számomra azt a politikust jelenti, aki szembeszállt a mečiarizmussal, alternatívát nyújtott, képes volt őt legyőzni, és Ivan Miklošsal együtt sikerült átültetnie olyan reformokat, amelyek talpra állították Szlovákiát, nemcsak gazdaságilag, hanem erkölcsileg is. Én azt gondolom, esélye van arra, hogy Robert Ficóval szemben is reális alternatívát alakítson ki.

Az utóbbi időben Dzurinda mégis sokat veszített a népszerűségéből. Ez törvényszerű?

Nem az utóbbi időben. Dzurinda és Mikloš már régebben elveszítették népszerűségüket. Egy eladósodott gazdaságot vettek át Ezt rendbe hozni pedig csak megszorító intézkedésekkel lehetett. Az emberek többsége viszont nem elemzi, hogy mennyiben okozta a rossz helyzetet Mečiar. Az emberek a kemény intézkedéseket azokkal a politikusokkal hozzák összefüggésbe, akiknek ezeket meg kell tenniük. Ez játszódik le most is. Minél hosszabb ideig lesz Robert Fico miniszterelnök, annál inkább eladósodik az ország. Az elektronikus útdíj, az autópálya-projektek - ezeket mind meg kell majd fizetnünk, de ez most még hivatalosan nem mutatkozik meg, sem az adósságban, sem a közkiadások deficitjében. De egyszer meg kell fizetnünk. Ha az ilyen eladósodásnak nem vetünk időben gátat, megint nehéz, megszorító intézkedéseket kell hozni. Ezért azt gondolom, azok a politikusok, akik ezt a lépést megteszik, inkább tiszteletet, s nem elítélést érdemelnek.

Ön is úgy gondolja, mint sok más közgazdász, hogy ha újabb négy évig Robert Fico lesz a miniszterelnök, az állam gazdaságilag olyan helyzetbe kerül, mint volt 1998 előtt, s kezdhetünk mindent a nulláról, sőt a mínuszról?

Igen, ott lennénk, ahol voltunk a reformok előtt. Ami az anyagi oldalát illeti. De tudja, a családok, a cégek, az államok csak akkor sikeresek, ha jó lelkük van. Ez a lélek pedig ma már nem olyan, mint Mečiar alatt volt. Ez a lélek jobb, noha Fico árt neki, de a lélek, vagy ha úgy tetszik, az erkölcs jobb. Az emberek jobban értik a társadalom irányításának mikéntjét, nem hajlamosak olyan lépéseket támogatni, mint amelyeket Mečiar tett, tehát egy magasabb szintre jutottunk.

És ez kinek az érdeme?

Az embereké általában, sok szakemberé, az újságíróké, sőt az interneté, ahol viták folytathatók különböző kérdésekről. És némely politikusé is. S még csak nem is mondanám, hogy a jelenlegi kormánykoalícióban nincsenek olyan személyek, akiknek ezen a téren nem adnék pozitív minősítést.

Kinek például?

Inkább azt mondanám, kinek adnék mínuszt. Például Ficónak és Tomanovának. Fico esetében száz százalék, hogy nem tévedek, ha mínuszt adok neki abból a szempontból, hogyan hat a közerkölcsre, amely alatt a politikai kultúrát is értem.

A kormánypárti politikusok közül többen az Ön szemére vetik, hogy független közgazdászként is mindig úgymond a jobboldalhoz húzott. Sőt Braňo Ondruš, a kormányhivatal sajtóosztályának vezetője, egy újságcikkre reagálva olyan értelemben nyilatkozott, hogy az INEKO, amelynek Ön a vezetője volt, úgy volt kialakítva, hogy Ön, mint az SDKÚ jelentős képviselője, ellenőrzést gyakorolhasson felette.

Én az első cikkemet arról, hogy liberalizálni kell az árakat, még 1987-ben jelenttettem meg. Sok évvel azelőtt, hogy egyáltalán tudtam volna Ivan Mikloš vagy Mikuláš Dzurinda létezéséről, 10 évvel azelőtt, hogy megalakult az SDK. 1993-ban, tehát szintén jóval az SDK létrejötte előtt megalapítottam a Gazdasági Fejlesztési Központot, az INEKO pedig 1998-ban jött létre, amikor én még nem is álmodtam arról, hogy kapcsolatba kerülök valamilyen politikai erővel. 98-ban alapítottuk a Transparency Internationalt is. Tehát semmi nem igaz ezekből az állításokból, hogy először valamilyen politikai párt jött létre, amely aztán megrendeléseket adott volna nekünk. Ezek a személyek tévednek, ha azt hiszik, hogy a kormányon kívüli szervezetek a politikai pártok megrendelésére dolgoznak.

Az azonban tény, hogy a társadalom nagy részében olyan vélemény alakult ki, hogy az INEKO-hoz hasonló non-profit szervezetek közel állnak a jobboldali pártokhoz.

Nem állnak közel a jobboldali pártokhoz. Szerintem a jelenlegi kormány nem baloldali pártokból áll, és az ellenzék nem jobboldali pártokból. Akik a kormányban vannak, populisták. Nő a korrupció, nem készítenek elemzéseket, szakértelem nélkül vezetik az országot. Én ezt így látom. Nem baloldaliak. Itt van például az elektronikus útdíj ügye. Nem volt átgondolva, nem készült elemzés. Fico azt állítja például, hogy tekintet nélkül arra, mibe kerül, meg kell építeni az autópályákat. Vagy a szélesnyomtávú vasutat. Szó szerint úgy mondta: akarjuk vagy sem? Ő így látja a világot. Nem látja szükségesnek analízisek, hatástanulmányok készítését, majd ez alapján dönteni, megéri-e Szlovákiának az adott dolog, vagy sem.

Robert Fico viszont előszeretettel hangsúlyozza a kormány szociális voltát.

Fico tud beszélni a szociálpolitikáról, de a valóság egyre inkább arról győzi meg, hogy ezek csak szavak, az embereknek nem segít. A gazdasági válság most ugyan valóban rányomja a bélyegét a helyzetre, nem lenne korrekt a 2009-es adatokkal illusztrálni a szociális államot. De 2008-ban Fico például több, úgymond szociális rekordot ért el: egyik közülük, hogy a nyugdíj és az átlagbér közötti arány Szlovákia történetében a legkisebb volt - vagyis az átlagbérhez viszonyítva 2008-ban volt a legkisebb a nyugdíj. Vagy itt van a munkanélküliség. A miniszterelnök azt állítja, hogy nálunk a munkanélküliség akkora arányban nőtt csak, mint az uniós átlag. Ez nem igaz. Az uniós munkanélküliség 2 százalékponttal nőtt egy év alatt, nálunk 4,6 százalékponttal.

A problémák kialakulásában milyen arányban játszik szerepet a gazdasági válság, és milyen arányban a kormány hozzá nem értése?

Nagyobb részben játszik szerepet a válság. Középtávon azonban épp a kormány hozzá nem értése okozza majd a problémákat. A hozzá nem értés, valamint a rosszindulat. A hozzá nem értése abban nyilvánul meg, hogy nem készít elemzéseket. A rosszindulat pedig abban az értelemben, hogy Robert Fico a Smerért és önmagáért harcol, nem Szlovákiáért.