Gazdaság: mit kíván az MKP?

„A szociális juttatásokat nehéz feladat lenne lefaragni, a megoldást ezért a minimálbér növelésében látjuk.” Somogyi Tibor felvétele

A Magyar Koalíció Pártja jobbközép pártnak tartja magát, a következő választási ciklusra kidolgozott gazdasági programjában azonban nem zárkózik el az állami beavatkozásoktól sem. A programról megalkotójával, Harna István építésügyi miniszterrel beszélgettünk.

Szlovákia és különösen a szlovákiai magyarság egyik legégetőbb problémája a hatalmas, európai rekordokat döntögető munkanélküliség. Hogyan szeretnék csökkenteni az állástalanok arányát az elkövetkező négy évben?

Mi azt szeretnénk elérni – és ez benne van a programunkban is –, hogy az állástalanok aránya minél hamarabb egyszámjegyűre csökkenjen. Elemezve a gazdaság helyzetét azonban ez a következő megbízatási időszakban teljesíthetetlen feladatnak tűnik. Számunkra így már az is sikernek számítana, ha a munkanélküliséget 10-12 százalékosra sikerülne enyhíteni.

Önök 10-12 százalékos munkanélküliséget tartanának sikernek, ugyanakkor a mérvadó nyugati gazdasági intézetek szerint az állástalanok aránya az elkövetkező években sem csökken 17-18 százaléknál alacsonyabbra, sőt az egyébként gyakran túl optimista és teljesíthetetlen ígéreteket tevő pénzügyminisztérium is 2005-re 17,5 százalékos munkanélküliséget jelzett előre.

Mi elsősorban a régiófejlesztés szemszögéből közelítjük meg a munkanélküliség csökkentését. Az utóbbi egy évben például megindult az ipari parkok fejlesztése és a külföldi tőke jelentősebb beáramlása is az országba. Emellett a régiófejlesztés terén 1,7 milliárd eurónyi támogatásra számíthatunk az elkövetkező négy évben, ha 2004 januárjától csatlakoznánk az EU-hoz. Ezek mind olyan impulzusok, amelyek jelentős lökést adhatnak a munkanélküliség csökkentéséhez.

A jobboldali pártok a nagy munkanélküliség egyik okát a túl bőkezű szociális juttatásokban látják, így lefaragásukat javasolják. Önök csatlakoznak ezekhez a javaslatokhoz?

A probléma elsősorban ott van, hogy nagyon kicsi a különbség a minimálbér és a szociális juttatások között. Ezt kellene orvosolni, hogy az embereknek megérje dolgozni. A szociális juttatásokat ugyanakkor már rendkívül nehéz feladat lenne lefaragni, a megoldást ezért a minimálbér növelésében látjuk.

A vállalkozók számára az egyik legmotiválóbb tényező mégis az adókulcsok csökkentése. Választási programjában az MKP ugyan adócsökkentést ígér, pontos számokkal azonban már nem szolgálnak.

Nagy általánosságban elmondható, hogy lemennénk a 20 százalékos adókulcs körüli szintre. A problémát azonban az jelenti, hogy nemcsak az adókulcsokat kell figyelembe venni, hanem az adóalapot is.

Ennek fényében hogyan értékeli a jobboldali pártok többségének választási programját, ahol fehéren feketén leírják: 15-16 százalékosra szeretnék csökkenteni az adókulcsokat?

Végül is ez az a sáv, amelyben valójában adózni kellene.

Eszerint az MKP a következő választási ciklusban támogatna egy ilyen mértékű adócsökkentést?

Az MKP a mostani megbízatási időszakban is támogatta az adócsökkentési javaslatokat.

A szlovák gazdaság motorja, az egyik legtöbb embert foglalkoztató ágazata az ipar. Programjuk szerint „azokat az iparágakat kell elsősorban fejleszteni, amelyek hazai nyersanyagforrásokra épülnek. Javítani kell az ipari termelés hatékonyságát és jövedelmezőségét; ennek a feltétele az ipari termelés szerkezetének a magas hozzáadott-értékű termékek irányába történő átalakítása”. Mindezt azonban csak durva állami beavatkozással lehetne elérni, ami egy magát jobboldalinak valló párttól nem megszokott ígéret.

Szerintem ez félremagyarázás. Mi például azt állítjuk, hogy a régiófejlesztés terén is elsősorban a régió komparatív előnyeit kell kihasználni. Ha vannak hazai nyersanyagforrásaink, akkor ezt ki kellene használni. Ez érvényes például a fakitermelésre; tonnák ezreit exportáljuk, ahelyett, hogy itthon dolgoznánk fel.

E téren azonban a vállalkozóknak kellene elsősorban lépniük. Hogyan éri el az állam, hogy a vállalkozók azt tegyék, amit önök jónak látnak?

Az állam ebbe a támogatási rendszeren keresztül szólhat bele. Támogatásokkal kell érdekeltté tenni a vállalkozókat, hogy éljenek az adott lehetőséggel.

Vagyis állami beavatkozásokkal próbálnák meg irányítani a gazdaság fejlődését?

Állami beavatkozásokkal, mert az elmaradott régiókban nem képződik annyi tőke, hogy az illető régió gazdaságát sikerüljön fellendíteni. Csak állami beavatkozással lehet régiót fejleszteni, és ez történik nagyban az Európai Unióban is.

Az ipar számára a legnagyobb lökést a problémákkal küszködő nagy állami vállalatok magánosítása adta. A stratégiai vállalatok 51 százaléka azonban továbbra is az állam kezében maradt. Mint jobboldali párt támogatják-e teljes magánosításukat?

A stratégiai vállalatoknál egy ideig továbbra is fenn kell tartani az állami beleszólás lehetőségét. Ha bevezetnénk az aranyrészvény rendszerét, akkor nem kellene megtartani az 51 százalékot, ez ugyanis továbbra is beleszólási lehetőséget biztosítana az állam számára.

Önök szerint Szlovákia 2006-ra beléphetne az Európai Pénzügyi Unióba, ugyanakkor ezt a programjukban felvázolt inflációs és államháztartási célok, de a pénzügyminisztérium és a mérvadó gazdasági elemzők által előre jelzett makrogazdasági adatok sem teszik lehetővé.

Minden politikai lépésnek vannak ellenzői és bírálói, az euró elterjedése ezekben az országokban azonban csatlakozásra készteti a politikusokat.

Gondolja, hogy Szlovákia képes lesz teljesíteni az eurózónabeli tagság eléréséhez szükséges feltételeket 2006-ra?

A jelenlegi belépési feltételeket nem tudjuk teljesíteni, de szerintem módosítani fognak rajtuk.

Önök a gazdaság terén is stratégiai célkitűzésnek tekintik tagságunkat az Európai Unióban. Jobboldali pártként mit változtatnának az unió jelenlegi politikai rendszerén?

Úgy gondolom, hogy az EU megérett a reformokra. A jelenlegi támogatási rendszert lehetetlen lesz fenntartani az új tagok belépését követően, hiszen az újonnan belépők lélekszámát tekintve az unió 30 százalékkal bővül, viszont a csatlakozó országok bruttó hazai összterméke csak 5 százalékkal járul hozzá az unió GDP-jéhez. Az EU rendszere emellett túlbürokratizált, és jelenlegi működésével likvidálja a piacgazdaságot. Irányítását épp ezért ki kell venni a technokraták kezéből, hiszen az ő döntéseik sokszor többet nyomnak a latban, mint a politikai határozatok, ráadásul a hivatalnoki döntések csak a technokrata gárda pozícióit erősítik.