Fontos a polgárok bizalma

„A szlovákiai alvilág megzavarodott, szinte válsághelyzetbe került”TASR-felvételMi a szerepe a sajtónak az Ön munkájában?

A rendőrség munkájának egyik alapvető feltétele a polgárok bizalma. Biztosítanunk kell őket arról, hogy a rendőrség értük van. A sajtó a kapcsolat, amely összeköt minket a polgárokkal. Ez az egyetlen lehetőségünk, hogy tájékoztassuk őket a rendőrség munkájáról, természetesen a közvetlen kapcsolatot leszámítva, például a tett helyszínén. A testület vezetősége azonban csak a sajtó által adhat ki információkat tevékenységéről. Sajtótájékoztatóimon éppen ezért szoktam hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy megszólítsuk a polgárokat. Nem az újságírókhoz, hanem elsősorban a polgárokhoz szólok. Ám nem mindig úgy jelenik meg, ahogyan azt elmondom: az újságírók általában azt hangsúlyozzák ki, ami számukra érdekes, vagy amit szenzációnak tartanak.

A legutóbbi sajtótájékoztatóján furcsállottam, hogy húzódozott például képek vagy más anyagok átadásától az újságírók számára. Nem gondolja, hogy az Ön által említett kommunikáció rovására megy, ha az újságírók nem hallanak, teszem azt, szaftos történeteket?

Azt akarom, hogy a polgárok pontos információkat kapjanak. Arról például, hogy sikerült szétzúznunk egy bűnszövetkezetet, csak nagyon kevesen tudnának, ha az egész országot nem tájékoztatnánk, mit is csinál a rendőrség. Úgy vélem, ennyi elég. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy azt, amit csinálunk, nem jókedvünkből csináljuk, pompával, nem azért lövöldözünk, hogy az egésznek vadnyugati hangulata legyen. Ez film lenne. A valóság viszont más, kegyetlen. Éppen ezért akarja néhány sajtóorgánum, főleg amely képekkel dolgozik, kiszínezni, érdekesebbé tenni a megtörténteket. Az érdekesség azonban az elvégzett tevékenységben található. Hogy közben valakit lelőttek, vagy elvágták a nyakát, az távolról sem annyira fontos. Számunkra egy akció annál sikeresebb, minél gyorsabban és a lehető legnagyobb csendben ment végbe – tehát a sajtó által kedvelt szenzációs elemektől mentesen. Ha egy akció professzionális, ott nincs szenzáció.

A sajtó Ön szerint az egyetlen mód, hogy megszólítsák a polgárokat?

Ebben az esetben igen, ugyanis általában a speciális rendőri egységek tevékenységéről, a bűnszövetkezetek felszámolásáról beszélünk. Ahogy már említettem, tevékenységünkről csak nagyon kevesen tudhatnak. Azért lehet egyre sikeresebbnek nevezni a munkánkat, mert csak egy nagyon szűk kört avatunk be, hiszen életek forognak kockán nem egy esetben. Az is fontos viszont, hogy információkat adjunk munkánkról. Természetesen ott helyben nem tájékoztathatunk, mivel gyakran csak az elkövető és mi vagyunk a helyszínen. Néhányszor azonban megindulnak a híresztelések, ezt távolról sem lehet tájékoztatásnak nevezni, hiszen az információkat addigra már kiszínezték. Ezért a legideálisabb, ha egyszerűen összehívunk egy rendkívüli sajtótájékoztatót, és pontos információkkal szolgálunk. Le kell azonban szögeznem, hogy ezeket a sajtótájékoztatókat nem a rendőrségbe vetett bizalom megerősítéséért tartjuk. Az utóbbira egyetlen mód van: a saját munkánk. Ha ezt nem ismerik, akkor természetesen nem is várhatjuk el a polgárok bizalmát. Ismétlem, hogy például a közúti baleseteknél végzett munkánk minősége befolyásolhatja a rólunk alkotott véleményt, a rendőrségről alkotott képért tehát elsősorban azok a rendőrök felelnek, akik kapcsolatba kerülnek a polgárokkal.

Nőtt a polgárok bizalma a rendszeres tájékoztatás hatására?

Igen, nagyon gyorsan. Egyre többen fordulnak hozzánk információkkal, sokan szeretnének együttműködni, vagy csupán arról értesíteni minket, hol van probléma. Hangsúlyoznom kell viszont: ne vegye el a polgárok kedvét, ha a rendőrséghez fordulnak, ám az általuk adott információt láthatóan nem használják fel. A hatékony munkához időszerű, vagy a jövőben is felhasználható adatokra van szükségünk. Ennek köszönhetően elértük azt, hogy a szlovákiai alvilág megzavarodott, szinte válsághelyzetbe került. Éppúgy, mint azok a rendőrök, akik nem mindig végzik becsületesen munkájukat. Látszólag a rendőrség van bajban, hiszen hallottunk már ittas, vagy lövöldöző rendőrökről. A különbség viszont a korábbi időszakkal összehasonlítva, hogy ezt azonnal képesek vagyunk felderíteni, leleplezni, és természetesen informálni róla a polgárokat. Jó példa erre, hogy vádat emeltek négy rendőr ellen egy nyolcmilliós rablás ügyében. Hangsúlyozom: a rendőrség képes volt leleplezni az elkövető rendőröket. De a sajtó azt nem említette, hogy az utóbbi időszak egyik legnagyobb rablását sikerült felderíteni. Fontos, hogy be tudtuk bizonyítani, bár rendőrök voltak az elkövetők, így is sikerült őket az igazságszolgáltatás elé állítani. A sajtó viszont úgy tekint az egészre, mint egy botrányra. Igen. Nem tagadom, ez tényleg botrányos, hozzá kell tennem viszont, hogy a rendőrség képes volt elindítani a megtisztuláshoz vezető folyamatot. Ha több hasonló esetről hallunk, az bizonyítja, hogy egyre gyorsabb ez a folyamat.

Nemrég említette, hogy Pozsonyban több száz olyan vállalkozóról tud a rendőrség, aki rendszeresen védelmi pénzt fizet az alvilágnak, tanúskodni azonban nem hajlandó. Az ő bizalmukat hogyan tudná megnyerni?

Még januárban ismertettem a stratégiánkat, jelenleg is ezt tartjuk szem előtt. Azonban azt már akkor leszögeztem: nincs meg a polgárok bizalma, tehát nem támaszkodhatunk a hathatós segítségükre. Először meg kell szereznünk a bizalmukat, de ahhoz nekünk kell megtenni az első lépést. Régebben arra hivatkoztak a rendőrök, hogy nem tudnak dolgozni, hiszen a polgárok nem akarnak segíteni, tanácstalanok, mert a polgárok nem akarnak tanúskodni. Szerettem volna azonban bebizonyítani, hogy képesek vagyunk az ő segítségük nélkül is, saját tevékenységünkre támaszkodva felderíteni a bűnügyeket. Hatalmas mennyiségű anyagot dolgoztunk fel, sok olyan tevékenységet lepleztünk le így, amelyek jelentős károkat okoztak az állami költségvetésnek. Ismétlem: az állami költségvetésnek, tehát elsősorban adócsalásról van szó. Közvetlen káruk ebből nem származott a polgároknak. Ha azonban azt szeretnék, hogy leleplezzük azt a tevékenységet is, amely közvetlenül nekik okoz károkat, akkor nekik is segíteniük kell a munkánkat.