Fontos a nemzeti konszenzus

„Ami eddig jó volt, azon nem szabad csak azért változtatni, mert változás történt az elnöki tisztségben.” Dömötör Ede felvételeA posztszocialista országokban, Magyarországon is ritkaságnak számít, hogy köztisztviselő már a negyedik kormányváltás után is ugyanazon a munkahelyen dolgozik. Ráadásul ugyanott nevezik ki elnöknek. Ez azt jelenti, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát elkerülték a pártcsatározások, s legalább ez a fontos intézmény pártsemleges?

Őszintén mondhatom, hogy ezt a hivatalt érintette meg a legkevésbé a napi politika. A HTMH a nemzeti konszenzusra való törekvés egyik letéteményese. Létfontosságú számunkra a teljes magyarországi, európai értékrendű politikai paletta támogatása. Tizenkét éves tapasztalatom alapján bízvást elmondhatom, hogy a különböző megbízatási időszakokban voltak ugyan hangsúlybeli, olykor módszertani különbségek, ám az alapvető cél nem változott: ez pedig az, hogy a mindenkori magyar kormány a lehető leghatékonyabban segítse a határon túli magyarság megmaradását és boldogulását a szülőföldjén, egyúttal pedig a nemzeti azonosságtudatának megőrzését és gyarapítását.

Az Illyés Közalapítvány és az Új Kézfogás Közalapítvány tevékenységéről is ilyen kedvező a véleménye?

Nem szeretnék elhamarkodott véleményt mondani. Annyi tény, hogy elsősorban az Illyés Közalapítványban évről évre növekedett a határon túli magyarság támogatására fordítható pénz mennyisége, viszont az egyes nemzeti közösségek alkuratóriumai jórészt csak ugyanakkora összegekről dönthettek, mert a növekmény többsége a központi stratégiai alapba került. Azon leszünk, hogy az anyagi források elosztásában is teljes mértékben érvényesüljön a nemzeti és a szakmai konszenzus.

Történészi végzettsége mennyiben segíti önt a munkájában, a különböző gondok és konfliktusok értelmezésében?

Professzoraim – akik közül többen Széchenyi-díjasok – Kolozsvárott arra neveltek, amiről azután később középiskolai tanárként a vegyes lakosságú Mezőségben és Kalotaszegen magam is meggyőződtem: mennyire fontos az anyanyelvi oktatás megmaradása, történelmünk ismerete, nemzetünk kimagasló egyéniségeinek példája és intelmei, s mindezzel együtt a tolerancia, a másság tisztelete. Ezek a tulajdonságok szinte a sejtjeimbe ivódtak, s ma nagymértékben segítik a munkámat.

A határon túli magyarság figyelmét jelenleg jórészt a kedvezménytörvény kilátásba helyezett módosítása köti le. Milyen elvek alapján szeretnének változtatni a jogszabályon?

Először is hadd szögezzem le, hogy a Velencei Bizottság tavaly októberi ajánlása, valamint az Orbán– Nastase egyezmény elengedhetetlenné tette a kedvezménytörvény módosítását. Tavaly a jogi norma végrehajtásáról született rendelkezés már bizonyos pontokban figyelembe vette az európai szaktekintélyek alkotta testület állásfoglalását. Ezt követően viszont néhány ellentmondás keletkezett a törvény és a végrehajtó rendelkezések között, amelyeket fel kell oldani. A módosítás szükségességéről egyébként teljes egyetértés alakult ki a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi tanácskozásán. A magyar törvényhozás e tények, továbbá a nemzetközi fórumok és az érintett szomszédos országok kormányainak a véleményét figyelembe véve az év végéig minden bizonnyal elfogadja a szükséges változásokat. Éspedig úgy, hogy semmiben se csorbuljon a jogalkotó eredeti szándéka és a határon túli magyar közösségek érdeke.

Melyek a szomszédos országok legfontosabb kifogásai?

Románia saját polgárainak munkavállalásával kapcsolatban fogalmazta meg ellenvetéseit és nem egyezett bele a hozzátartozói igazolványok kiadásába. Szlovákia néhány elvi kérdésen kívül elsősorban az oktatási támogatás módja ellen emelt kifogást. Meggyőződésem, hogy a magyar– szlovák szakértői tárgyalásokon sikerül egyezségre jutnunk.

Mi lesz a tájékoztató irodák sorsa? Nálunk is riadalmat keltett, hogy Maros megyében állítólag bezártak néhány helyiséget. Miért?

Szó sincs a tájékoztató irodák megszüntetéséről, ha tevékenységük összhangban van az adott ország törvényeivel. A Maros megyei irodákról felröppent hírek vaklármának bizonyultak, hiszen mindössze arról volt szó, hogy átszerveztük a munkát, néhány mobiliroda székhelyét más településre tettük át. Azóta abban a térségben is megnőtt a magyarigazolványt kérelmezők száma.

A Kárpát-medencében már félmillióan kérték ezt a dokumentumot, ám a határ menti magyar városokban százával tornyosulnak az elkészült, de át nem vett igazolványok. Miként lehet ezen segíteni?

Főleg a magyar határtól távolabb élő és az idős emberek számára jelent nagy gondot a magyarigazolvány átvétele. Igyekszünk mielőbb megoldást találni erre a problémára.

Döbbenetet keltett főleg a romániai és a szlovákiai magyarság népfogyatkozása. Mit tesz, mit tehet a HTMH e tragikus folyamat megállításáért?

Erdélyben a népfogyatkozás egyik oka az elvándorlás, a további pedig a súlyos megélhetési gondokból adódik. Azt tartom életbevágóan fontosnak, hogy a magyar kormány ne csupán a retorika szintjén, hanem célirányos programokkal segítse az említett kedvezőtlen folyamatok lassítását, ideális esetben pedig a visszafordítását. A jelenlegi kabinet határozottan törekszik erre. Főleg gazdasági eszközökkel, például jelentős beruházásokkal, ottani vállalkozások ösztönzésével szeretne minél több munkahelyet teremteni a határon túli magyarság számára is, amely csak így boldogulhat a szülőföldjén. Természetesen fontosak az azonosságtudat megőrzését segítő egyéb programok is.

Ön alaposan ismeri a HTMH munkáját. Elnökként milyen változásokat tervez?

Ami eddig jó volt, azon nem szabad csak azért változtatni, mert változás történt az elnöki tisztségben. Ugyanakkor természetesen szeretnék néhány jobbító elképzelést valóra váltani. Például rendszeres és széles körű kapcsolatokat igyekszünk mielőbb kiépíteni a határon túli magyar közösségekkel, hogy életükről, gondjaikról és elvárásaikról lehetőleg első kézből tudhassunk meg minél többet.