Ficót temeti és Kiskát élteti a sajtó

A sajtó lapjain már megválasztása előtt is rendkívül nagy teret kapott a magát függetlenként feltüntető Kiska, az ország azóta hivatalba lépett első multimilliomos elnöke.

Az új államfő beiktatásának napja eredetileg Robert Fico nagy napja kellett volna legyen, azé a Robert Ficóé, aki előrelátó módon biztonságba akart vonulni - írta egyik hétfői kommentárjában a Hospodárské Noviny (HN) gazdasági-közéleti lap. Hozzátette: végül azonban a beiktatás napja egy olyan töréspontot jelentett a szlovák kormányfő számára, amelyben összeomlott régi világa. A pozsonyi újság szerint Andrej Kiska beiktatása után Fico "politikai dinoszaurusszá" vált, "öreg unalmas politikus" szerepébe került, abba a pozícióba, amelybe korábban ő maga állította politikai ellenfeleit.

A HN egy másik írásában úgy vélekedik: Robert Fico ma együttműködést vár Andrej Kiskától - aki néhány hónap alatt több mint egymillió embert tudott meggyőzni arról, hogy a nem banki pénzintézetek vezetőjének posztja után az államfői funkciót is el tudja látni -, az ellenzék pedig azt, hogy Ficó ellensúlya lesz majd. Hozzáteszi: Kiska választóinak legnagyobb hányada viszont azt szeretné, ha az új államfő sem Ficóra sem az ellenzékre nem hasonlítana.

A Sme "Kiska ellenzéki lesz" című cikkében arról ír, hogy az új államfő Fico ellenzékeként működik majd, "de nem azért, mert tervezte volna, hanem mert így kell lennie". A lap hozzáteszi: csak idő kérdése, hogy Kiska "mikor ütközik össze" a kabinettel, mivel már jelezte, hogy aktív államfő akar lenni s ez a szerep kikerülhetetlenül ahhoz vezet majd, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek nem fognak tetszeni Robert Ficónak.

A lapok többségénél jelentősen visszafogottabb hangvételű, az új államfő iránt kevesebb optimizmust sugalló cikket közölt a vasárnapi beiktatás kapcsán a független Pravda. A "Szavak elnöke" című írásában a lap kommentátora úgy véli: szép lenne, ha az új szlovák államfő mindenki elnökeként a konfliktusok elsimítójának szerepét töltené be, s pártoktól függetlenül ténykedne, ahogy azt ígéri, ám ígéreteire nem ártana némi óvatos szkepszissel tekinteni. Hozzáteszi: erre azért is szükség van, mivel ha minden az államfő ígérete szerint zajlana, akkor az azt jelentené, hogy Kiska nézetei különböznek azokétól, akikkel már körbevette magát, és annak a marketing- és médiahadseregnek az elképzeléseitől is, amely személyi kultuszának felépítésén dolgozik. Megjegyzi: Kiska annak az új trendnek a mintapéldája, amelyet jól jellemez az a költői kérdés, hogy vajon minek költenének a gazdagok vagyonokat a politikusok megvásárlására, amikor könnyebb, ha saját magukat választatják meg?