Fiala-Butora: Nem önmagában a Minority SafePack jelentette volna az áttörést

A múlt héten az EB teljes egészében elutasította a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezést. Ez azt jelenti, hogy a kezdeményezés alapján, amelyet több mint 1,1 millió EU-állampolgár támogatott az aláírásával, nem indítanak uniós jogalkotási folyamatot. Ezzel tulajdonképpen a Minority SafePack körüli jogi folyamat egy fontos szakasza lezárult, de vannak még további lehetőségek. Fiala-Butora János, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat jogásza lapunknak ezzel kapcsolatban elmondta, az uniós törvények szerint az Európai Parlamentnek (EP) lehetősége van arra, hogy értékelje a bizottság döntését, de meghallgatást is tarthat és akár újra felszólíthatja a bizottságot a jogalkotási lépések kezdeményezésére, vagyis a mostani döntés megváltoztatására.

Az uniós hatáskör kérdése

Az EU-ban a kisebbségi jogok legnagyobbrészt tagállami hatáskörbe tartoznak, de ennek ellenére bizonyos mértékig az uniós intézmények is beleszólhatnak az ilyen kérdésekbe. 

Fiala-Butora szerint a Minority SafePackbe bekerült megoldások nem lépték túl az uniós szervek hatásköreit. A bizottság a kezdeményezés elutasításakor egyébként erre nem is hivatkozott. „Én úgy gondolom, a javaslatban található dolgok kisebbségi szempontból kisebb jelentőségű lépések voltak. Pont amiatt volt ez így, mert a kezdeményezőknek az EU-s szervek hatáskörén belül kellett ezeket megfogalmazniuk” – mondta a jogász azzal, hogy mindez jelentősen le is szűkítette a Minority SafePack elindítóinak mozgásterét.

Fiala-Butora úgy látja, ha a bizottság elfogadta volna a kezdeményezést, nem maguk a konkrét javaslatok jelentették volna az áttörést, hanem az, hogy a kisebbségi jogok hivatalosan is az uniós testület politikai agendájának részévé váltak volna. „Van egy tág és bizonytalan zóna aközött, ami biztosan az EU hatáskörébe tartozik, és ami biztosan nem. Ahol a bizottság aktívan fellép, és a tagállamok ezt hallgatólagosan elfogadják, ott az EU hatáskörre tesz szert” – magyarázta a szakértő azzal, hogy a Minority SafePack segítségével a bizottság fokozatosan növelhette is volna a hatásköreit a kisebbségjog terén.

Volt már megoldás?

A bizottság a kezdeményezés elutasításakor azzal is érvelt, hogy az eredeti, 2013-as a Minority SafePack előterjesztés óta eltelt években számos olyan intézkedés született, amely megoldást kínál a benne megfogalmazott javaslatokra. „Ez így egyszerűen nem igaz, a javaslat számos valós, létező, jelenlegi problémára mutat rá” – mondta a jogász. Ezzel kapcsolatban a szakértő kiemelte, ugyan valóban születtek a bizottság által említett intézkedések, de nagy túlzás lenne azt mondani, hogy ezek megoldották volna a javaslatban felvetett problémákat. Fiala-Butora szerint jól mutatja a bizottság álláspontjának hiteltelenségét, hogy hivatkoznak a Roma Stratégiai Kerettervre, az LGBTIQ stratégiára, a Nemi Egyenlőség Stratégiára és a Rasszizmusellenes Akciótervre, amelyek nem oldják meg a Minority SafePack által felvetett problémákat.

A jogász szerint a bizottság döntésének nem csak kisebbségpolitikai jelentősége van. Magának az európai polgári kezdeményezésnek is a kudarca ez.  „Ezt az eszközt az EU demokratizálódása érdekében vezették be, de egyelőre csak azokat a hangokat erősíti meg, amik szerint az EU-t nem érdekli a polgárok véleménye. Ez pedig politikailag visszaüthet” – véli Fiala-Butora.