Feltárult végre a Titán világa

Több, a Huygens által készített kép összeállításával készült ez a panoráma-fotó a Titán felszínéről, körülbelül nyolc kilométer magasságból. A fehér vonalak valószínűleg ködfelhők, amiket magasabbról nem lehetett látni.ČTK/AP-felvételA Titán a gyűrűs bolygó legnagyobb holdja, s a Jupiter Ganymedes nevű holdja után naprendszerünkben is a második legtermetesebb. Átmérője 5150 kilométer, és ezzel nagyobb mint a Merkúr bolygó. (Összehasonlításul: Földünk átmérője 12 ezer 756 kilométer.)

Több mint hét évi utazás után pénteken érte el hőn áhított úti célját a Huygens, amely áthatolva az égitest barnás narancssárga légkörén rendben leszállt az óriáshold felszínére. Két és fél órás ereszkedése közben méréseket végzett a légkör jellemzőiről, de közben bőszen fényképezett, sőt még hangmintákat is rögzített. Adatait a Cassini amerikai űrszondára küldte, amely aztán továbbította azokat a németországi Darmstadtban lévő irányító központba. A Cassini szállította egyébként a Huygenst a Szaturnuszt körül vevő világba.

A Huygensnek a hosszú út során semmi dolga sem volt, végigszunyókálta a kozmikus Odüsszeiát, mindössze fél évente ébresztették fel, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e vele. Miután karácsonykor levált a Cassiniről megint csak mély álomba zuhant. Az égi mechanika törvényei röpítették őt a Titán felé.

Földi idő szerint pénteken reggel azonban már élesben ment az ébresztő, és ezután irány a Titán. A leszállási manőver borzalmasan veszélyesnek ígérkezett. A Titánt ugyanis sűrű légkör veszi körül, földi távcsövekkel még sohasem látták a felszínét, nem tudhatta senki sem, hogy milyen veszélyek leselkednek a szondára. ĺgy a Huygens a szó szoros értelmében a nagy sötét ismeretlenbe ugrott.

A felszíntől 1270 kilométeres magasságban lépett be óránkénti 22 ezer kilométeres sebességgel a légkörbe. Ekkor hővédő pajzsa óvta meg a felhevüléstől. Előbb 180 kilométeres magasságban kinyitotta első, 2,6 méteres ejtőernyőjét, amelyet mindössze 2,5 másodpercig használt. Gyakorlatilag ez az ernyő rántotta ki a főernyőt, amely 8,3 méter átmérőjű volt. A Titán ezt követően kezdte meg tudományos munkáját.

Ebben a szakaszban viszont már az volt a probléma, hogy a Huygens nem sokkal a korábbi pokoli hőségből farkasordító hidegbe került. A Titánon az átlaghőmérséklet mínusz 180 fok, tehát nagyon kellett igyekeznie, hogy addig érjen le a felszínre, míg akkumulátorai le nem merülnek.

Ezért aztán 110 kilométeres magasságban ledobta a főernyőt, és kibontotta a már leszállást biztosító 3 méteres átmérőjű ejtőernyőjét. Ezzel ugyan gyorsabban süllyedt, de kockáztatni kellett. Végül másodpercenkénti hat méteres sebességgel is biztonságosan leért a Titánra. Elkövetkezett a történelmi pillanat, a Titán lett a Hold, a Vénusz, a Mars és az Eros kisbolygó után az ötödik olyan égitest, amelynek felszínét ember alkotta szerkezet érte el.

Míg a Huygens ereszkedett, Darmstadtban a földi irányítók kékre-zöldre váltak az izgalomtól. A tulajdonképpeni események lejátszódásától 67 percig kellett feszülten várakozniuk hogy megtudják mi történt, ugyanis a szonda rádiójelei, ezek a jó hírt hozó kozmikus hírnökök, még a fény sebességével (másodpercenkénti 300 ezer kilométer) száguldva is ennyi idő alatt érték el bolygónkat.

Európában már délután volt amikor vették a szonda egyik jelzését. A gravitáció törvényei értelmében a Huygens ekkor már nem lehetett a Titán légterében, tehát leszállt, éspedig épségben. Nem sokkal később megérkeztek az első tudományos adatok és fényképek. Ekkor a darmstadti központ vezérlőtermét majd szétvetette a boldogság. A tervezőknek, a kivitelezőknek, a vállalkozás irányítóinak több esztendős munkájára került fel a korona, az űrhajózás eddigi egyik legnagyobb bravúrját hajtották végre.

A Huygens már a talajfogás előtt bekapcsolta világítóberendezését. A Titán mintegy tízszer távolabb van a Naptól, mint a Föld, ráadásul a föléje boruló égboltot vastag felhőtakaró fedi, így aztán igen erős szürkület van a Szaturnusz-holdon. A Huygens a Titán térségeit lámpájával megvilágítva fényképezett.

Az egyik fotón, amelyet még 16 kilométeres magasságból készített, egy tengerparthoz hasonló alakzatot vélnek kivenni a szakértők. A Titánon a nagy hideg miatt ugyan nem folydogál a víz, de lehetnek, folyói, tavai, tengerei, sőt óceánjai is, amelyek medrében nem víz, hanem metán, vagy etán hömpölyög. A metán és az etán a Földön gáz formájában fordul elő, a Titánon viszont az ottani hőmérsékleti viszonyok miatt cseppfolyós.

A Huygens folytatta reflektorának megvilágításával a fényképezést a felszínen is, és kövekkel tarkított vidék tárult elé. Színes képei pedig jó mutatják, hogy a titáni tájék fölé sápadt narancssárga égbolt borul.

A szonda a Titánt éppen 350 éve felfedező, XVII. században élt Christiaan Huygens csillagász nevét viseli. A Huygens alig három órai működés után befejezte küldetését. Anyaszondája, amely pedig Huygens egyik kortársának, az olasz származású francia Jean Dominique Cassini asztronómusnak állít emléket, folytatja a gyűrűs bolygó körüli keringését, legalább 3 és fél évig kutat még, és ennek során a Szaturnusz több holdját is meglátogatja. Csak a Titán mellett még 44 elrepülését terveznek.