Fehérló fogadó

Párkányba indultuk vasárnap délben ebédelni, de amikor megpillantottuk a híd innenső oldaláig érő sort, inkább hazai étterem után néztünk.

A Fehérló fogadó régi kedves helyünk, már néhány éve, a nyitáskor megszerettük ezt az olcsó, mégis színvonalas vendéglőt. Az Esztergom-kertvárosi Palatinus tó közelében található étterem főleg a strandszezonban kedvelt hely, de mi télen is szívesen kiautózunk ide. A nyitás előtt, 12 óra előtt néhány perccel érkeztünk, de sebaj: gyerekeink a lóetetés kedves foglalatosságához láttak. A fogadó szomszédságában van ugyanis egy lovarda, melynek az egyik karámja a fogadóval szemközt található. Nyitott tenyérből kínálták fel a helyben tépett füvet az éhes paciknak, az esetleges harapások elkerülésének miatt.

Pontban délben megnyílt a vendéglő kapuja, és a szépen gondozott udvaron át, egy kerthelyiségben találtuk magunkat: a fű frissen nyírva, a virágok, a fák és a bokrok gondozottak, szépek. Az idő is barátságos volt, sütött a nap, de mégis a boltíves pincében foglaltunk helyet.

Tetszetős berendezés, ízléses és szép terítékek az asztalokon, még a szalvéta is „Fehérló fogadó” monogramot viseli. A tágas és szeparált mosdók az udvaron vannak, nem az a csillogó-villogó csodabudi, de a papírtörülköző és a folyékony szappan nem hiányzik.

Az ábrándos tekintetű pincér (aki leginkább egy némafilmbéli komikusra emlékeztetett) gyakran tartotta rajtunk a szemét, néha kicsit zavaró volt, de udvariasságát és segítőkészségét nem vonhatja senki kétségbe. A konyhát és az egy szinttel feljebb található étteremmel étellift köti össze, máig sem tudom, miből veszi észre a pincér, hogy az étel megérkezett a csukott ételliften.

Különféle húsleveseket rendeltünk, én az orjalevest néztem ki az étlapról, de a májgaluskás és a tésztás variációt is megkóstoltuk. Kitűnő volt mindegyik, az orjalevesben pedig ott virított egy nagy darab csontos hús, a malac orrja vagy micsodája: ahogy kell, húsosan és megfelelő nagy adagban. Ez jellemző az esztergomi éttermek többségére: brutális adagokat adnak. Párkányban kisebb a normatíva, a terítékre is gondosabban ügyelnek a Dunának ezen az oldalán!

Boszorkányfalatokat kértem, ami egy borsós, gombás mártással készült sülthús-csíkokat takar, vegyes körettel – leginkább tokányra emlékeztetett. Rég ettem ilyet, nagyon finom volt és annyi, hogy majd lefolyt a tányéromról, a gyomromba is csak sűrű levegővételek és nadrágszíjlazítás után fért csak el. Lehet, hogy a hozzá rendelt, pikánsan fokhagymás és ízletes uborkasaláta nem volt teljesen kompatibilis vele.

Kissé finnyás gyerekeink és a cseppet sem finnyás feleségem kétszemélyes tálat rendeltek, ami szintén olyan bőséges volt, hogy a felét hazavittük, a maradékot ugyanis készségesen becsomagolta nekünk a pincér. A rántott máj és a rántott szelet porhanyós, finom volt, egyedül a natúrszelet hagyott némi kívánnivalót maga után, nem volt túlzottan friss (sőt!). Ezt az egy momentumot kivéve csupa kellemes emlékkel távoztunk.

A barátságosan alacsony számlát kiegyenlítettük, aztán sietnünk kellett, mert mi jóllaktunk ugyan, de a gyerekeink szerint a lovak már megéhezhettek a ház előtt...