Fegyveres Oszkár: „Kár, hogy több mint 20 évig kellett várni”

Hogyan értékeli a mečiari amnesztiák megszüntetését?

Nagyon jó hír a számomra és mindazoknak, akik azért harcoltak, hogy ezt a korszakot lezárjuk. Csak kár, hogy több mint 20 évig kellett várni erre.

Bizonyára ismeri a Michal Serbin ügyész által összeállított vádiratot. Mi a véleménye, megáll majd a bíróság előtt? Sikerül az alapján elítélni az elkövetőket?

A vádiratot nem ismerem teljes egészében, csak néhány kivonatot olvastam belőle, ami megjelent a sajtóban. Szerintem, ha a bizonyítékok nem elégségesek, akkor arra van a rendőrség, hogy kiegészítse azt, ha kell, hallgassák ki újra a tanúkat, és folytatódjon az ügy a bíróság előtt.

Tehát bízik benne, hogy a tetteseket elítélik?

Igen, bízom benne.

Ön 1995-ben, ifj. Michal Kováč elrablásakor elsők között vallott a titkosszolgálat ellen. Mi motiválta a döntését?

Azért vallottam, mert korábban rendőrként dolgoztam, és ilyen ügyeink nem voltak. Nagyon nem tetszett, hogy valaki ilyen ügybe, saját politikai céljai érdekében, politikai harcra használja fel a Szlovák Titkosszolgálatot.

A vallomása után menekülnie kellett, sokáig külföldön, például Magyarországon élt. Azt már el lehet mondani, hogy milyen körülmények között élt Magyarországon? Saját nevét használta vagy álnéven élt?

Magyarországon saját nevemen, Fegyveresként éltem, nem volt álidentitásom, nem voltak hamis igazolványaim. Magyarországi ismerőseim sokat segítettek.

Azért választotta Magyarországot, mert csallóközi magyarként ez volt kézenfekvő, vagy azért, mert a helyi hatóságok védelmet biztosítottak?

A legfontosabb oka ennek az volt, hogy csallóközi magyar vagyok. A másik oka, hogy voltak Magyarországon ismerőseim, volt, aki segítsen, de hozzájárult az is, hogy a hivatalos Magyarország is segített bizonyos mértékben.

Tehát a hivatalos magyar szervek is hozzájárultak a biztonságához?

Igen.

Milyen volt a mečiari korszakban SIS-esként dolgozni? Michal Kováč elrablása kirívó eset volt, vagy többször is használta az akkori kormányzat az SIS-t politikai céljainak eléréséhez?

Összesen 3 hónapig dolgoztam az SIS-ben, voltak kollégáim, akik korábban rendőrként dolgoztak – ők jelentették a legnagyobb csoportot az SIS-en belül –, őket vonták be ebbe az akcióba is. Korábban én is rendőrként dolgoztam, ezért sajnos én is belekeveredtem. A többi alkalmazott 20–22 éves, a civil életből az SIS-be került fiatalok voltak, őket az ilyen ügyekből kihagyták.

A mečiari korszak után megváltozott az SIS?

Akkor már nem voltam tagja a testületnek, és amit azóta olvastam, hallottam róla, az kevés ahhoz, hogy megítéljem, megváltozott-e az SIS. Az, hogy kevés a hír róluk, nem hallani annyit a munkájukról, az egyben azt is jelenti, hogy jobban dolgoznak.

Meddig kellett bujkálnia?

2004-ben jöttem vissza Szlovákiába, akkor éreztem úgy, hogy már biztonságos számomra ez az ország.

Addig Magyarországon élt?

Nem, éltem Franciaországban, Svájcban és Lengyelországban is. A legtöbb időt azonban Magyarországon töltöttem.

Róbert Remiáš meggyilkolásával elsősorban önnek üzentek, vagy az volt a fontosabb, hogy önt elvágják szlovákiai kapcsolataitól?

A legfontosabb talán, hogy engem meg akartak félemlíteni, de egyben ez szólt mindazoknak, akik vallomást akartak tenni, vagy együtt akartak működni a rendőrséggel. Meg akartak félemlíteni minket. És ezzel egyben elvágtak Szlovákiától, mert Róbert volt az, akinek a segítségével tartottam a kapcsolatot szüleimmel, szlovákiai ismerőseimmel.

2004-ben jött haza, egészen addig életveszélyben volt, vagy 1998-ban, vagyis a Mečiar-rendszer leváltásával legalább az életveszély megszűnt?

Akkor még nem. Ugyan Mečiar kormányát leváltották, de féltem attól, hogy ezek az emberek, akik akkor távoztak a hatalomból, megkeresnek, és mindent megtesznek azért, hogy a Dzurinda-kormány ne tudja rendesen kivizsgálni ezt az ügyet.

Később, 2004-es visszatérte után újra dolgozott a rendőrség kötelékében. Miért nem maradt a rendőrségnél, vagy miért nem tért vissza az SIS-be?

Valóban, két periódusban is dolgoztam rendőrként. Az SIS-hez nem is akartam visszamenni. Egyrészt túlságosan sokan ismertek, másrészt személyi okaim is voltak. Elég nehéz volt akkor elhelyezkednem, az is egy nehéz folyamat volt, míg a rendőrséghez bekerültem.

Ha jól tudom, most Csehországban él. Elégedett az életével? Ha most kellene döntenie, ahogyan ezt tette 1995-ben, újra vallomást tenne az SIS ellen?

Igen, megtenném. Most már úgy látom, hogy volt értelme, ezért újból megtenném. De az életem biztosan lehetne jobb is.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"277665","attributes":{"alt":"","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"353","title":"Róbert Remiáš, Fegyveres Oszkár és Peter Tóth. Tóth akkoriban újságíró volt, majd 1998 után az SIS-ben dolgozott. ","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Fegyveres Oszkár és a Kováč-ügy – a koronatanú története

Az Alkotmánybíróság szerdán megerősítette a parlament által elfogadott határozatot, amely a korábban elfogadott alkotmánytörvény alapján kimondja az 1998-as mečiari amnesztiák megszüntetését. Ezzel megnyílt a lehetőség, hogy a bíróság döntsön ifj. Michal Kováč elrablása ügyében.

1995. augusztus 31-én ismeretlen tettesek Ausztriába hurcolták az akkori köztársasági elnök, Michal Kováč fiát, ifjabb Michal Kováčot. Az áldozatot megverték, leitatták – erőszakkal egy üveg viszkit öntöttek le a torkán –, és egy kocsi csomagtartójában hagyták a hainburgi rendőrőrs előtt. Akkor már nagyon megromlott a viszony Vladimír Mečiar kormányfő és Michal Kováč köztársasági elnök között. Az elfogadott magyarázat szerint Mečiar így akarta jobb belátásra bírni Kováčot. A fia ellen ugyanis nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki Németországban az úgynevezett Technopol-ügy miatt. Úgy gondolták, hogy így Kováč Németországba kerül, az osztrák bíróság azonban visszaengedte Szlovákiába.

Az emberrablás

Az emberrablást a vádirat szerint az SIS szervezte meg. Az emberrablás előtti időszakban ugyanis az SIS-hez tartozó kocsikból figyelték ifj. Michal Kováč mozgását, szentgyörgyi házát. Az SIS részvételét az ügyben éppen Fegyveres Oszkár tanúvallomása bizonyította. Ő akkor az SIS állományába tartozott, igaz, alig néhány hónappal korábban lépett be a testületbe. A csallóközi, vajkai származású Fegyveres előtte rendőrként dolgozott, egy időben a bősi rendőrőrsön teljesített szolgálatot.

A megfigyelő

Fegyveres az SIS megfigyelési osztályán dolgozott. A vallomása szerint ők figyelték meg ifj. Michal Kováčot az elrablása előtt. Azt ugyan nem tudták, hogy mi a célja a megfigyelésnek, arra pedig egyáltalán nem számítottak, hogy emberrablás készül. Augusztus 31-én azt az utasítást kapták, hogy zárják le a Pozsony és Szentgyörgy közti utat, megállásra kényszerítve ezzel ifj. Michal Kováč kocsiját. Fegyveres látta, amint az SIS-hez tartozó két gépkocsiból kiugró férfiak kirángatják Kováčot a kocsijából, egy másik autóba ültetik, majd elhajtanak vele. Elvitték Kováč kocsiját is. Fegyveres azért sem gyanakodott bűncselekményre, mert az akciót Rendőrség feliratú ruhába öltözött férfiak hajtották végre. „Csak másnap tudtam meg, hogy mi is történt valójában” – jelentette ki Fegyveres.

A vallomás

Az akció után nyomozás indult, Fegyveres pedig vallomást tett a nyomozó előtt. A Mečiar irányította kormány ugyan mindent megtett a nyomozás eltussolásáért, de ez kezdetben nem sikerült. Amikor úgy látszott, hogy sikeres vádemelés lehet az ügyből, egy másik nyomozóra bízták az ügy kivizsgálását. Fegyveres nevét 1996 februárjában ismerte meg a közvélemény, amikor interjút adott a Cseh Televíziónak. A vallomástétel után azonban nem sokkal menekülnie kellett. Kezdetben itthon bujkált, majd Magyarországra szökött. A kapcsolattartója Róbert Remiáš volt. Őt 1996. április 29-én ölték meg, felrobbantották autóját. A robbantást a gyanú szerint alvilági körök, valószínűleg Jozef Roháč hajtotta végre, az SIS megrendelésére. A rendőrség ifj. Michal Kováč elrablásának kivizsgálását 1996. május 30-án felfüggesztette. A nyomozás csak az 1998-as kormányváltás után indult újra, de a mečiari amnesztiák miatt a bírósági szakaszban az ügy félbeszakadt. Fegyveres 2004-ben tért vissza Szlovákiába. Jelenleg Csehországban él családjával.