Fax ízű szivárványok

TAKÁCS ZSUZSA

Szégyenlős kislány töpreng a buszmegállóban. Túl bonyolult a menetrend. Megfejthetetlen a kislányoknak, a szeplősöknek. Biztos egy magas, hegyes orrú csúnya néni találta ki, aki mindig pirosra festette a körmét, és sosem hordott golyóálló mellényt. Persze, mindez csupán feltételezés, és a dühös kislánynak esze ágában sincs pont erre az illetőre haragudni. Főleg ha éppen melegedhetne otthon, kortyolhatna kakaót, fésülhetne póniszőrt, miegymást. Tonhal képű azért mégis mellé áll az élet lassú dolgairól elmélkedni, más dolga sosem akadna. S ez mindössze csak egy húszasba kerül (a pénznemet kikérjük magunkat). Még azért dob, vagyis csak ejt egy laza mosolyt, a szöszi mégiscsak könnyű falatnak bizonyult. Buszsofőr bácsi aztán két méterrel a vártnál később kezd lassítani. Az eső csaknem bőrig áztat, tolakszik a nép, fogy az ülőhely. Öt perc zötykölődés után pánikroham sújt a kislányra: rossz buszra szállt, rossz irányba tart. Menekülés csak vészjáraton, embertömegi vész esetén. A szakállas buszsofőr bácsi eszeveszetten hajt, a hónaljszagú tata pont az orr irányába préselődik. Bohócok az út mentén jobbra, aztán elmarad az utolsó ismert kép is. A fa urak még itt is zölden lazítanak, de a környékkel valami nem stimmel. Ismeretlen, és az alma túl soká esik le a fájáról. A hátsó ülésen ülők már fakulnak, mintha radírozná őket az amatőr festő fia. Kint azért csak enyhül az ég adta zuhany, a kislány kabátja körül pedig a legördülő vízcseppekből lassan egy minitó keletkezik. Még a hülye is látja, hogy nem erre a buszra való. Kegyetlen pillantások, egy torokköszörülés az elárusítók szomszédjától, de a kis szeplős azért tartja magát. Újabb megálló, de a település neve már arabul van kiírva. A keletkező szabad helyet rögtön megtámadják, már csurog a nyáluk, úgy megkívánták. Most a kislányról az újonnan érkezőkre terelődik a figyelem. Középkorú, elegáns, és az ablakra mered. Magába roskad az utazás teljes időtartama alatt (még szerencse, hogy a végcél elérésekor feleszmél). Az iskolatáskás festett zenét hallgatva divatmagazint lapoz, a bibircshókás mama az orra mögül lesi. A sapkás az óráját manipulálja, hátha a szemei felgyorsítják a mutatók mozgását. Nagy kanyar jobbra, dől az egész busz népe. Szimpatikus megálló, sokan búcsút is intenek a sofőr bácsinak. Szégyenlős kislány telefonfülke reményében követi őket, de aztán szemben épp rázendít az utcai zenész. Igénytelen és ócska, mégis úgy éli át, mintha az emberiség mámorban úszna tőle. Szőke kislány az üres padra ül, és beszúrja a levegő konnektorába a mobilja töltőjét. Már erősödik is az akku.