Fantasztikus jégvilág

A Huygens-űrszonda január 14-én leszállt a Szaturnusz Titán nevű holdjának jégvilágába, fantasztikus képeket és igen részletes egyéb adatokat küldve a Földre.

A vízjég és szénhidrogénjég keverékéből álló felszín sötétebb, mint azt eredetileg gondolták. A kavicsok aljánál megfigyelhető formák erózióra utalnak, amelyet folyadék mozgása okozhat. Lehetséges, hogy a felvételek tenger- vagy tóparton készültek egy „árapályzónában”, csak itt nem folyékony víz mozgat kőzeteket, hanem folyékony szénhidrogén görget és nyaldos „jégkavicsokat”. Az első elemzések után nagyobb jégtömböknek gondolt kerek alakzatok inkább nagyobb kavics méretűek. Ezek alapján a kép középvonala alatt lévő hosszúkásabb szikla kb. 15 centiméter széles lehet, és kb. 85 centiméterre van a leszállóegységtől.

A Telescopium.hu csillagászati portál információi szerint a Huygens az új adatok fényében 2 óra 27 perc és 50 másodperc ereszkedés után kb. 16 km/órás sebességgel ért felszínt. A zökkenés nyomán egy szenzor kikapcsolódott, de néhány percen belül az is feléledt. A penetrátor 15 cm mélyen hatolt be a Titán felszíni törmeléktakarójába és az első elemzések szerint egy vékony felszíni kéreg után homogén szerkezetű anyaggal találkozott. Ez mechanikai szempontból a nedves homok vagy agyag viselkedéséhez állt közel. A megfigyelt szélsebesség 10 és 20 km magasság között 25 km/h körül lehetett. Mindezt földi rádióteleszkópok segítségével 1 m/s pontossággal számították ki, azaz részben sikerült pótolni a fent említett hiányosságokat. 16 és 18 km-es magasság között valószínűleg egy metánködön haladt át a berendezés.

A Titánra végrehajtott sikeres leszállás után két nappal, egy sajtótájékoztatón hangzott el: valószínűleg emberi mulasztás miatt veszett el a sikeres küldetés tudományos információinak jelentős része, nagyjából a képek fele, azonban így is 350 felvétel érkezett a Földre. A Huygens biztonsági okokból két S-sávú rádiócsatornán keresztül küldte volna az adatait a Cassininek. Mindkét csatorna továbbított képeket, a fő különbség köztük, hogy az A csatorna jeleinek frekvencia eltolódásából próbálták volna a szélsebességet utólag rekonstruálni, a Huygens mozgása alapján. Ennek a csatornának a jeleit azonban nem vette és nem továbbította a Cassini, egy hiányzó földi parancs miatt nem is figyelt a csatornára. Mindent összevetve azonban nem kérdéses: a Huygens küldetése valóban az űrkutatás történetének egyik legnagyobb sikertörténete, amely egy szokatlan, bizarr jégvilágot tárt elénk – egy olyan világot, amelyhez foghatót még soha nem láttunk. (o-o)