Esztergomi vállalkozók kellenek

Ébredés után az álom folytatódik, először gondolatban, majd a tervező asztalnál. Mújdricza Ferenc és Mújdricza Péter építészek közösen tervezik a Fürdőszállónak és környékének méltó rekonstrukcióját. Két évvel ezelőtt hivatalos megbízást kaptak Esztergom polgármesteri hivatalától a terület továbbfejlesztési terveinek elkészítésére.

Hol láthatók az elkészült tervek?

Péter: Nemrégiben nyílt egy kiállítás az egykori Gőzfürdő épületében, ahol a tervek megtekinthetők. Számunkra megtiszteltetés, hogy a tárlatot gondozó Malom Művészeti Műhely tagjaiként jelenhettünk meg. Ez egy kulturális civil szervezet, mely a zenétől a képzőművészeten át Jókai korának hagyományaira építkezik, amikor még a Dunán és a folyók mentén végig vízimalmok voltak, melyek átvitt értelemben a tisztaság és a megújulás jelképei. Ebből a szemléletből táplálkozik az építészet is, megtartva és tisztelve a régit, megpróbáltunk új életet adni terveinkkel a beteg területnek.

Ferenc: A Bajcsy Zsilinszky út, a Lőrinc utca, a Kis Duna sétány és a Malom utca által határolt területen összesen 18 rekonstrukciós elképzelést terveztünk meg. Ennek legnagyobb volumenű változása a Fürdőszálló továbbfejlesztése négy csillagos szállodává, aminek megvalósítása a költségvetések szerint egymilliárd forintot igényelne. Elkészült továbbá az egykori színház helyén felépítendő 500 férőhelyes konferenciaterem terve is. Az alatta húzódó hévíz forrás adta a barlangfürdő ötletét, az épület tetején pedig egy körkilátós étterem kaphatna helyet. Az egész terület rekonstrukciós tervezésénél talán az volt a legfontosabb szempont, hogy az utcák, a terek és épületek emberközeliek és vonzók legyenek. Például a Kis-Duna parti bejáratú új, télikertes fedett uszodába az utcáról is be lehet látni, így hangulata a sétálók számára is érzékelhető.

Az újjáépítés során mi történne a Bástya Áruházzal?

Ferenc: Az egészet úgy, ahogy van, le kellene bontani, és elhordani azt a rengeteg betont. Az üzlet tulajdonosától tudom, de bárki megállapíthatja, hogy a felső szinten régóta haldoklanak a boltok. Nekik is érdekük a változás, a továbblépés, valahogy közös álláspontra kellene jutni. A dolog érdekessége, hogy az áruház tetejéről nyílik az egyik legcsodálatosabb kilátás a városra, ott most szellőzőgépek és egyéb berendezések vannak. A betonmonstrum helyére egy kétszintes épületet terveztünk, az alsó részén üzleti passzázsokkal, felette pedig 750 fős rendezvényteremmel, melyhez impozáns lépcsők vezetnek fel. Ugyancsak a felső szinten kapna helyet egy zöld lugasos terasz a Várhegy felé néző harangjátékos kilátóval.

Péter: Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy számomra a meglévő áruház épülete úgy fest, mint egy orosz megszállás jelképeként itt felejtett tank. Gondolom az emberekbe akkoriban annyira beleivódott a szocializmus szemlélete, hogy még az építészek sem tudtak tőle elvonatkoztatni. Az áruház melletti betonházakat viszont mediterrán éghajlatot idéző eszközökkel, árnyékolókkal, vízmedencékkel, növényekkel lehetne barátságosabbá tenni, mivel a panelépületek a tervek szerint maradnak.

A parkolási gondok is némileg enyhülnének az elképzeléseik szerint...

Ferenc: A Hévíz étterem mögötti parkoló alsó, aszfaltos szintjét megtartva, fölé egy emelt szintű parkot létrehozva kapcsolódna bele abba az épületbe, ami a Bástya áruház lejtős feljárója helyén épülne. Itt újabb járművek bújhatnának el a szem elől a parkolóházban, valamint irodák és további szállodaszobák kialakítására nyílik lehetőség.

Szívük szerint melyik résszel kezdenék az építkezést?

Ferenc: Azt hiszem egyetértünk abban, hogy az Aradi Vértanúk Emlékhelyének kialakítása kerülne az első helyre. Már hosszú ideje érlelődik a vértanúk emlékét megillető kegyeleti hely létrehozása. Ha Aradon sikerült, nekünk miért lenne ez akadály? A terhek könnyítésére elég lenne évente akár csak egy vértanú szobrának elkészítése és felavatása. Bár a Kis-Duna sétányon lévő parkot körülölelő házak építészetileg elég vegyesek, az emlékhely mégis összefogná, összhangot teremtene a kis téren.

Péter: Úgy gondolom, az egész átfogó tervet csak apró lépésekben, fokozatosan szabad megvalósítani. A város akkor járna a legjobban, ha nem nagyvállalkozók bízna meg, hiszen ők csak pénzteremtésre rendezkedtek be, s mivel idegenek, képtelenek a város életével és a benne élők életmódjával azonosulni. Helyette esztergomi vagy környékbeli építőkre és gazdákra lenne szükség, mert hosszú távon anyagilag és erkölcsileg is ez szolgálná leginkább a város javát.