Erősödhet a szélsőség az EP-választáson

Milyen hangulatban várja Brüsszel az európai parlamenti választást?
Feszült. Mint mindig, úgy most is mobilizálódnak a szélsőségesek, ám úgy tűnik olyan erők is, amelyek hisznek az Európai Unióban, amelyek úgy gondolják, az unió jó ötletek forrása is lehet. Ezek azok az erők, amelyek korábban nem voltak jól szervezettek. Azok az emberek, akik amíg az unió nem került válságba, nem is tartották fontosnak, hogy a választási urnákhoz járuljanak. De láttuk az államfőválasztáson – bár nem akarok párhuzamot húzni az államfői és európai választás között –, milyen hatalmas témát tudott faragni például a Progresszív Szlovákia Európából. Nagyon sok tagállamban mobilizálódnak azok az emberek, akik érzik, hogy az Európai Unió veszélyben van, akik úgy érzik, ha nem mennek el választani, vagy ha nem érik el, hogy szavazóik az urnákhoz járuljanak, akkor a helyzet még rosszabb lesz, s Európa a szélsőséges erőknek lesz kiszolgáltatva. Igen, az Európai Parlamentbe szélsőséges politikusok is bejutnak, ám Szlovákiában is nő az Európa-párti erők mobilizációja. 

Nem lehet ennek a mobilizációnak az oka az Európa-párti tábor konfliktusa a szélsőséges szervezetekkel? Az, amit most látunk Szlovákiában is?
Lehet, viszont ismét azzal a különbséggel, hogy a szélsőségesek mindig is tettre készek voltak, mindig is hajlandóak voltak elmenni választani. Ami új ebben az az, hogy olyan emberek is mobilizálódnak, akik érzik, hogy az Európai Unió veszélyben van. Remélem, hogy végül mi is egy pozitív eredmény részesei leszünk.

A részvétel terén is?
Azt nem merném megjósolni. Az európai parlamenti választás röviddel az államfőválasztás után lesz, tehát a politológusok többsége majd azt mondja, hogy a két választásból a későbbi számíthat alacsonyabb részvételre, mert az embereknek nincs kedvük elmenni kétszer szavazni. Másrészt az, hogy a progresszív, Európa-párti erők olyan jó eredményt értek el az államfőválasztáson, motiválhatja az embereket arra, hogy az EP-választáson is részt vegyenek, s változtassanak valamin. Számukra ez nemcsak Európáról fog szólni, hanem arról is, hogy beigazolódjon, Szlovákiában végre kezdetét vette a változás a politikában. Ezért is bízom benne, hogy a részvétel magasabb lesz, mint korábban. 

A Progresszív Szlovákia, melynek jelöltje, Zuzana Čaputová megnyerte az államfőválasztást, közös listát indított a Spolu mozgalommal. Ez a két párt azt hirdeti, hogy ők az egyedüli igazi Európa-párti erő az országban, amely az európai parlamenti választáson indul. Egyetért ezzel?
Nem teljesen. Elég csak a Smert nézni amely ugyan helyenként mutat egyfajta skizofréniát, de a kormányfő és a külügyminiszter teljesen tisztán Európa-párti, de több más pártot is említhetnék. A Progresszív Szlovákia és a Spolu képviselői inkább ahhoz a szárnyhoz tartoznak, amely az Európai Unió bizonyos reformját sürgeti. Akik azt gondolják – s ehhez én is csak csatlakozni tudok –, hogy az unióban szükség lenne egy nemzetek feletti választási listára, hogy elképzelhető, az európai integráció logikus folytatásaként az Európai Parlamentbe olyan embereknek is lenne helyük, akiket nem csak nemzeti alapon fognak megválasztani az egyes tagállamok. 

Az előrejelzések szerint a következő Európai Parlamentben jobban szétaprózódnak az erők, s több szélsőséges párt képviselője kap helyet. Ezek a mozgalmak eddig Brüsszelben nem igazán tudtak hatékonyan együttműködni, szinte semmit sem tudtak elérni. Megváltozhat ez a választás után?
Igen, például már csak azzal, hogy nagy valószínűséggel a választás után a hagyományos jobboldal és baloldal megszűnik a parlamentben, leegyszerűsítve: a többséghez már nem lesz elég a szocialista és a konzervatív erők összefogása. Ez annyit jelent, hogy a sorban következő harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik pártra is szükség lesz ahhoz, hogy az összes kulcsfontosságú poszt betöltésére sikerüljön összegyűjteni a megfelelő számú szavazatot. A kisebb pártok ezért minden eddiginél fontosabbak lesznek. Az, hogy végül milyen erős hangja lesz a szélsőséges mozgalmaknak, egyebek mellett attól is függ, elég erős frakciót tudnak-e létrehozni. Ám ehhez például a jobboldali és baloldali szélsőségeseknek is szövetségre kellene lépniük, amit nem igazán tudok elképzelni. 

Ön szerint az európai parlamenti választáson Szlovákiában is sikeresek lesznek a szélsőséges erők?
Igen, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy az olyan Európa-párti mozgalmak is nagyon jó eredményt érnek majd el – a már említett mobilizáció miatt –, mint a Progresszív Szlovákia vagy a Spolu. 

S ha már a szélsőséges erőkről beszélünk, hol van a határ? Mit nevezhetünk szélsőséges mozgalomnak a politikában és mi az, amit már nem?
A szélsőséges fogalmat nagyon szabadon, talán meggondolatlanul használjuk Szlovákiában. Először is hatalmas különbség van abban, hogy valaki olyan értelemben szélsőséges, hogy antidemokratikus világlátása van, tehát az Európai Unióban és a liberális demokráciában sem hisz, vagy hogy valaki csak pusztán euro-szkeptikus, tehát demokrata, ám különböző okoknál fogva úgy látja, az Európai Unió nem felel meg saját országa érdekeinek, ezért jobb ötletnek tartaná, ha országa kilépne az unióból, vagy ha egyenesen megszüntetnék az uniót. Szlovákiában pedig az euroszkeptikus és a szélsőséges kifejezések kicsit összemosódnak. Ugyanakkor arról is megfeledkezünk, hogy számos pártban találunk populistákat vagy szélsőséges nézeteket valló politikusokat. Nem sorolhatunk mindenkit a szélsőjobb erők közé. Ez az, amit Szlovákiában ismerünk, mert ebbe a csoportba tartozik Marian Kotleba. Az viszont, amit például Olaszországban látunk, az egy aránylag erős radikális baloldal, amely az Öt Csillag Mozgalomnak köszönhetően hatalomban is van. Tehát a szkeptikusok és az Európa-ellenes erők sem képviselik ugyanazokat a nézeteket, a politikai paletta más-más részéről származnak, s ez a hagyományos pártok malmára hajtja a vizet. 

Mennyire erős nálunk ezeknek a szélsőséges és Európa-ellenes mozgalmaknak a hangja?
Szlovákiában úgy látom, nagyon kevés olyan ember van, aki ideológiai alapon utasítja el az Európai Uniót, mert az szerinte minden rossznak a megtestesítője. Ezekből valóban nagyon kevés van. Ezt talán csak Marian Kotlebánál és választóinál látom. Az Európai Unióról kritikusan nyilatkozó emberek túlnyomó többségére viszont érvényes, hogy populisták, érzik, hogy az unió jelenleg számos problémával küzd. Igaz, hogy az Európai Unióra a gazdasági válság és a menekültválság sem vetette a legjobb fényt. Kicsit többet vártunk az uniótól ebben az időszakban, jobb akcióképességet, hatékonyabb lépéseket. Jelenleg az Európai Unióra sokan úgy tekintenek, hogy válságban van. Nagyon népszerű és politikailag attraktív belerúgni az unióba. Ezért is gondolom, hogy ha az EU egyszer kilábal a válságos időszakból, akkor az euroszkeptikusok száma is csökkenni fog Szlovákiában, mert a téma többé nem lesz számukra politikailag attraktív. 

Szlovákiának nem volt kifejezetten unióellenes képviselője az Európai Parlamentben. Ha Kotleba mozgalmának sikerül mondjuk két képviselőt bejuttatni Brüsszelbe, ami az aktuális felmérések szerint reális, mi rosszat tudnak majd ott elérni?

Egy kis ország kis delegációja természetesen semmit, a kérdés viszont továbbra is az, milyen eredménnyel végződik a választás a többi tagállamban, s milyen erőfelosztás lesz majd a leendő parlamentben.