Erdogan bizonyára tudott a puccsról

Valódi parlamenti ellenzéke Feledy Botond elemző szerint nincs igazán, belpolitikai ellenfelei néhány ellenzéki pártra korlátozódnak, akik a választásokon rendre bejutnak a parlamentbe, de igazán hangos ellenzéki szerepet nem tudnak vinni. Ami veszélyes Erdoganra nézve, azok pártján, az Igazság és Fejlődésen (AKP) belüli ellenfelei. Ilyen lehet például pártalapító társa, a korábbi államfő Abdullah Gül, akit Erdogan váltott az elnöki székben. Gül a szakértő szerint továbbra is nagyon erős embernek számít, és nem tudni, milyen érzések vannak benne Erdogan iránt, és sérti-e, hogy partvonalra került. 

Feledy úgy gondolja, elképzelhető, hogy az AKP-n belül előbb-utóbb kialakulhat egyfajta ellenállás, ha a gazdasági helyzet romlik Törökországban. Márpedig ez a puccs miatt könnyen bekövetkezhet. A török líra veszített értékéből, növekszik a gazdasági bizonytalanság, a jogállami környezet pedig eddig sem állt sziklaszilárd lábakon. Kérdéses tehát, hogy a gazdasági szereplők hogyan reagálnak egy ilyen kiszámíthatatlan politikai környezetre. Ez az Erdogan pártján belül működő üzleti elitben is ellenállást szülhet, ha vezetése alatt gyengülnek a gazdasági pozíciók. 

Gülen, a nagy ellenfél 

A török államfőnek van még egy komoly ellenfele, akire első nyilatkozataiban igyekezett is rákenni a puccskísérlet megszervezését. Ő az amerikai emigrációban élő hitszónok, Erdogan korábbi szövetségese, Fethullah Gülen. Hívei, a gülenisták komoly hatalommal bírnak Törökországban, például az igazságszolgáltatásban is komoly hálózatot tudtak kialakítani, Erdogan félelme tehát jogos. Ondrejcsák Róbert külpolitikai elemző lapunknak azt mondta, az államfő gyakran használja Gülent arra, hogy a „párhuzamos államot építőkkel” ijesztgesse a népet. Az azonban szerinte kérdés, mennyire van köze az egész puccskísérlethez, és nem arra használja-e ismét a török elnök, hogy leszámoljon politikai ellenfeleivel. 

A szekuláris államot védő hadsereggel – melynek szintén óriási befolyása van az országra –Erdogan régóta vív komoly harcot, magyarázta lapunknak Feledy Botond. 2007-ben, Erdogan miniszterelnöksége idején megpróbálta már lefejezni a katonai vezetést: ekkor pattant ki az Ergenekon-botrány. Ennek során egy állítólagos, előkészítés alatt álló puccskísérletet lepleztek le, és csaknem 300 magas beosztású katonai vezető ellen indult per. A legújabb puccskísérlet ennek egy állomása lehetett, a szakértő szerint nem kizárt, hogy az elkeseredettség jele. Erdogan ugyanis egy évtized alatt folyamatosan gyengítette a katonaságot. Az ügy csaknem 10 évig húzódott, folyamatos sajtónyilvánosságot kapott, holott a török alkotmánybíróság végül kijelentette, nem is létezett a 2007-es puccsot előkészítő hálózat, és gyakorlatilag felmentették a vádlottakat. 

Jól jött a puccs 

Erdogannak azonban most nem kellenek kirakatperek, hogy keményen odavágjon a hadseregnek. Feledy szerint a mostani puccsra a legracionálisabb magyarázat – bár erre nincs bizonyíték, – hogy Erdogan, aki isteni ajándéknak nevezte a kísérletet, tudott róla, és hagyta, hogy kibontakozzon. Így minden lépést pontosan meg tudott előzni, ügyesen le tudta vezényelni, és a saját maga javára tudta fordítani az egészet. Minderre egyébként az Index.hu szerint utalhat az is, hogy a puccs utáni tisztogatás során egyedül a titkosszolgálatra nem csaptak le – márpedig nekik tudniuk kellett volna a kísérletről, így jogosan kérhették volna számon őket. Ondrejcsák Róbert ugyanakkor úgy véli, Erdogan nem akkora játékos, hogy önpuccsot indítson hatalmának megszilárdítása érdekében. 

A puccs utáni tisztogatásból némileg meglepő módon nem maradt ki az igazságszolgáltatás, közel 3 ezer bírót „gyűjtöttek be” a hatóságok, márpedig ez kevéssé logikus lépés. Johannes Hahn, az EU csatlakozáspolitikáért felelős biztosa úgy nyilatkozott, hogy ez az akció arra utalhat, hogy a török kormánynak már volt egy listája a nevekkel, ez pedig aggodalomra ad okot. Feledy gyanúja szerintErdogan a puccsra hivatkozva a gülenista hálózatot számolta fel az igazságszolgáltatásban. 

Távolabb az EU-tól? 

Erdogan lépései távol sodorhatják Törökországot az EU-tól. Felmerült ugyanis, hogy a puccs elkövetőinek méltó büntetést kell kapniuk, és ezért akár a halálbüntetést is visszaállítanák az országban. Ennek kapcsán az európai vezetők már jelezték, természetesen egyetlen olyan ország sem álmodozhat az EU-csatlakozásról, mely visszavezetné a halálbüntetést. 

A török EU-csatlakozás egyébként is holtponton van. Az unió ugyanis nincs készen a török EU-csatlakozásra, a törökök pedig még a sokat ragozott vízumliberalizáció feltételeinek sem feleltek meg, nem hogy az annál sokkal súlyosabb tagsági feltételeknek, ami jogállamiságot és a transzparenciát illeti. Feledy Botond szerint Erdogan pont azt a terrorellenes törvényt használja bosszúja eszközeként, amit az EU a vízumok kapcsán kritizál. Nem véletlenül. Európa és Törökország kapcsolatában jelenleg az a kérdés, hogy a továbbiakban is érvényben tud-e maradni az EU–török megállapodás a menekülteket illetően. A paktumnak azonban csak szimbolikus részét képezték a csatlakozási tárgyalások, így nem várható, hogy a kapcsolatokban bármilyen előrelépés történjen. Ondrejcsák Róbert szerint annak hosszú távon biztosan negatív hatásai lesznek az európai országokkal való kapcsolatra, ha Törökország autoriter irányba mozdul el.