Emlékezni s emlékeztetni

Mikor a most bemutatandó könyvismertetésére készültem, tudomásomra jutott, hogy Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas írónk Hamburgban épp ma nyitja meg a Wehrmacht II. világháborús bűntetteit bemutató vándorkiállítást. Az író előzetesen úgy nyilatkozott, hogy előadásában elsősorban a XX. századi gyűlöletről fog beszélni, amely a hazugsággal együtt az emberek legfontosabb lelki táplálékává vált a múlt században. Nos, én is úgy gondolom, hogy e rövid könyvismertetőnek a vezérmotívuma a múlt században elkövetett kegyetlen és embertelen gaztetteknek felidézése lehetne, annál is inkább, mert a jóérzésű olvasó — vallási felekezettől, nemzeti hovatartozástól függetlenül — nem hagyhatja figyelmen kívül, nem hallgathatja el a bemutatandó könyvben leírt borzalmakat, az áldozatok számát. Ezért is választottam kiselőadásom címéül az „emlékezni s emlékeztetni” infinitivust.

Engedjék meg, hogy kifejtsem véleményem erről a szép kivitelezésű, impozáns kiadványról. Már maga a tény, hogy a Kalligram Könyvkiadó a hazai magyar könyvkiadók közül a legrangosabb helyet foglalja el, s közép-európai viszonylatban is komoly megbecsülést vívott ki magának, sokat nyom a latban. Ha a könyvfedélre tekintünk, rögtön megnyeri tetszésünk a könyv. Vaskosságát és képanyagát tekintve egyszerre emlékkönyv is, kordokumentum is. Vegyük sorra a fejezeteket:

Az első fejezetben Érsekújvár rövid, kivonatos, vázlatos történelmi múltját követheti nyomon az olvasó az első vár megalapításától kezdve a Szentháromság-szobor 1993-as restaurálásáig.

A II. fejezetben megtudhatjuk, hogy a zsidók letelepedésére vonatkozó, 150 évig tartó korlátozást 1840-ben a XXIX. törvénycikkben oldották fel, s ennek értelmében és alapján 1843-tól költözhettek be, először 33-an Érsekújvárra. Ekkor még a környék zsidó centruma Nagysurányban volt, mely Szlovákia legrégibb zsidó hitközségei közé tartozott.

A következő fejezetrészben az érsekújvári zsidó hitközség megalakulásának körülményeiről, az alapító tagokról olvashatunk.

Érdekes és hasznos olvasmánynak tartom a IV. fejezetet, melyben a szerzők a hitközség neves egyéniségeit mutatják be. Többek között a tudós professzort, Klein Sámuelt, a nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő Tigermann Józsefet, Fleischer Rudolfot, a tizenhat nyelven beszélő és 30 nyelvet passzívan bíró irodalomtudóst, Klein Ernőt.

A szabadfoglalkozású személyiségek között is vannak szép számmal olyanok, akik nemcsak az újvári, hanem az egyetemes zsidóság hitéletének hírnevét öregbítik. Ezek közé tartozik az 1929-ben Budapesten megjelenő Zsidó lexikon szerkesztője, Újvári Péter vagy a szaktekintélynek számító dr. Winter Mór és dr. Winter László ügyvédek, akik rokonai voltak a pöstyéni gyógyfürdő bérlőinek és alapítóinak. Említhetném még a híres gyermekgyógyászok, további ügyvédek, mérnökök, nyomdászok, újságírók gazdag névsorát.

Külön fejezetbe kerültek a szabadságharcosok és ellenállók, akik életüket áldozták a szent ügyért, az önálló zsidó állam megalapításáért. Mind Weisz Imre Jákovot, mind Rafi Reisz Istvánt kivégezték.

A következő fejezetben az olvasó betekintést nyerhet a kiváló pedagógusok által irányított iskolákba és nevelési intézményekbe. A különféle zsidó egyletekről közölnek forrásértékű adatokat a szerzők.

Jelentős fejezete a kötetnek a zsidóság gazdasági életéről szóló rész, melyben a zsidó kereskedők és üzletemberek tevékenységéről olvashatunk. (Én e fejezet olvastán kaptam választ gyermekkorom egyik rejtélyére: nem tudtam, mit jelent a vörös téglákba beleégetett KG monogram. Most már tudom.) Sajnos, a Grünfeld-féle téglagyár az érsekújvári zsidóság történetének nagyon szomorú és tragikus végkimenetelű fejezetéhez kapcsolódik.

Mielőtt az újabb fejezet ismertetéséhez érnék, szót kell ejteni egy érdekességről, a kötet üde színfoltjáról: a zsidó származású sportolók krónikájáról. Ebben a részben a krónikás a régi idők fociját eleveníti fel, az ÉSE hőskorának és labdarúgóinak a megidézésével. Ma már ez is kordokumentumnak számít.

A XI. fejezet A holokauszt címszó alatt mutatja be az európai kultúra és civilizáció, a keresztény kultúra legnagyobb tragédiáját, a népirtást. Ez az a fejezet, ahol az olvasó lelki szemei előtt elkomorulnak a színek: tragikus sorsokról, anyáktól elszakított gyermekekről, a megbélyegzettekről, a gázba indulókról, a reményt keltő szökési kísérletekről, az elhamvasztott tömegekről szóló vallomások megrendítik az olvasót. Megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan és abszurd mindazok számára, akik nem voltak közvetlenül vagy közvetve részesei ennek a borzadálynak. S azok, akik a véletlen szerencse folytán, az elhíresült náci orvos, Mengele kénye-kedve és jobbra-balra intő szelektálása alapján túlélték mindezt, a sérelmeket örökre lelkük mélyén hordozzák, mert megbocsátani lehet, de elfelejteni sosem lehet a kegyetlen, galád gaztetteket. Tény, 1944. június 12-én és 15-én Érsekújvár környékéről 4843 zsidót vagoníroztak be, hurcoltak el. Közülük több mint a fele nem érkezett vissza. S hányan reménykedtek még a felszabadulás első napjaiban, hónapjaiban, éveiben!

Megindító, egyszersmind érdekfeszítő történet Strba Sándorné Herz Ilona élettörténete és vallomása a holokausztról. Amennyire megható és megrendítő olvasmány a Szomorú lágeri emlékeim, olyannyira tanulságos és bizonyságtevő lehet mindazok számára, akik szemet hunynak efölött, vagy egyszerűen közönnyel viseltetnek e történelmi tény előtt.

A XII. fejezet az Érsekújvári Zsidó Hitközség 1945 utáni élete és története. Rendkívül sok történelmi tényre, az újabb megpróbáltatásokra, a munkatáborokra s az értelmetlenül kiontott emberéletekre hívják fel a figyelmet a szerzők. A fasizmust felváltó kommunizmus embertelen gépezete tizedeli meg az ártatlan lakosokat, beleértve a zsidó származásúakat is. Részletes beszámolót, betekintést nyerhetünk a zsidó hitközség ünnepeiről, gazdasági helyzetéről, taglétszámáról és egyebekről. 1989-től kezdődően beszélhetünk a pozitív változásokról, a jobb irányba való elmozdulásról mind a politika, mind a társadalmi élet terén. Erről tanúskodnak a nemzetközi szintű látogatások, tárgyalások, tisztelgések, emléktábla-avatások, emlékmű-leleplezések és az esetleges állami támogatások.

A könyv Pavol Hrušovskýnak és Lang Tamásnak a holokauszt emlékére mondott ünnepi beszédét is tartalmazza, mindketten a felejteni nem tudásra helyezik a hangsúlyt.

A gazdag képmellékleten kívül Az érsekújvári zsidóság története mindazoknak az újvári zsidó áldozatoknak és túlélőknek a neveit tartalmazza, akiknek a tiszteletére és emlékére íródott meg a hiánypótló, kordokumentumnak számító emlékkönyv.

Végezetül hiszem és vallom, hogy Strba Sándor és Lang Tamás méltó megemlékezése a más felekezetűt, hívőt vagy nem hívőt, de mindenképpen jóérzésű és jóhiszemű embert, olvasót együttérzésre, mélyen fejet hajtó tiszteletadásra sarkallja.

Az emlékezet minden családjáért szenvedőnek kijár. Ezért kell emlékeztetnünk az utánunk jövő nemzedékeket , hogy mindaz a tragikus, végzetes, ami már megtörtént történelmünkben, soha többé ne ismétlődjön meg.

Salom aléchem!

(Elhangzott január 28-án Érsekújvárott, a könyv bemutatóján.)

Hajtman Béla